Muzsika, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám - RAICS ISTVÁN: Zongorapedagógiánk nagy halottja: Veszprémi Lili
Zongorapedagógiánk nagy halottja: Veszprémi Lili Tavaly ünnepeltük nyolcvanadik születésnapját. Bensőségesen, meghitten, csöndesen. Ő nem nagyon szerette az ünnepeltetést, s jeles napjait is folytonos munkálkodással töltötte. Most, hogy nyolcvanegyedik születésnapja tájékán (1901. július 21-én született, Tatán) szorgalmasan munkában eltöltött életére pontot tett a halál, kerülnünk kell a nagy szavakat. Az a sokat emlegetett „ércnél maradandóbb emlékmű" bizony itt emelkedik előttünk, szemünk láttára. Könyvek, kiadványok kottás-füzetes sokasága és szakfolyóiratokban megjelent tanulmányok, elemzések, cikkek egész légiója hirdeti életművének kiterjedését. Veszprémi Lili személyiségében nagyszerű egyensúlyban volt az emberformálás művészete s a kutató szenvedélyes felfedezésvágya. Növendék korától a kiváló Lenn Irén etikus tartását és technikai tökéletességét idejében elsajátította , egyformán törekedett a részletekben való elmélyülésre s az összefoglalásra. Bár nagyszerű pianista volt, alkatánál fogva nem vágyott előadói babérokra. A zongora pedagógiájában való önmegvalósítás teljesen kielégítette. Itt aztán mindent latba vetett, hogy modern szellemű, tudományosan megtámasztott rendszert építsen ki gyermek és felnőtt számára. Igyekezett továbblépni a meghaladotton, s anatómiai, fiziológiai és pszichológiai ismereteivel járult hozzá olyan alapvetéshez, amelynek gyümölcse éppen napjainkban érik be a zongorajátszás területén. Mégsem művészképzésre vállalkozott, hanem a zongorazenéhez értő módon közeledő fiatalok szellemének ,,kicsinosítására". Az élet sok posztra állította Veszprémi Lilit, s ő a megbízásokon túl is különösen szívén viselt bizonyos területeket. (Lásd utolsó esztendeinek kiváló cikksorozatát laptársunkban, a Parlandóban, ahol is hatékonyan járult hozzá Beethoven zongoraszonátáinak textus-vizsgálatához a Czerny-, Liszt-, Bartók-, Weiner-kiadások eltérő helyeinek, jelzéseinek gondos összehasonlítása révén.) A cikksorozat az életpálya zárószakaszához tartozik. Előzőleg azonban, a tapasztalatgyűjtés idején vállalta a Postás Zeneiskola igazgatását (1949-1951), utána Zeneakadémiánkon tanulmányi osztályvezetőként dolgozott (1951- 1956), majd a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet szakfelügyelőjeként tevékenykedett 1956 és 1961 között. Innen ment nyugdíjba, hogy nyugalmat nem ismerve hatoljon mind mélyebbre szakterületének, a zongorapedagógiának s a zongorapedagógia történetének kimunkálásában. Hogy három évszázadra visszatekintő ismereteink vannak a magyar zenei nevelés e fontos ágazatáról, jórészt Veszprémi Lilinek s néhány hozzá hasonló buzgalmú zenepedagógusunknak köszönhetjük. Legjelentősebb, összefoglaló jellegű munkája az 1976-ban megjelent alap könyv. Zongoraoktatásunk története ebbel párhuzamosan tárgyalja a tananyag és módszer fejlődését. Ezt a summázó rendeltetésű könyve több nekifutás előzte meg, így az Elemzés-értelmezés című kiadvány, amely az új tananyag magyar zongoradarabjainak használatba vételét segíti elő (1948), a Zenei nevelés Magyarországot című kollektív kiadványban (szerkesztette Sándor Frigyes, 1964) közzétett, figyelmet felhívt írása: Új magyar hangszeriskolák, magyar zeneszerzők pedagógiai művei mely már a zongorapedagógián túl zeneoktatásunk és kortárs zeneszerzésünk szoros kapcsolatára hívja fel a figyelmet. Veszprémi Lili hajlott korában sem szakadt e a fiataloktól, s így lényének kedvessége, közvetlensége, minden emberi jelenséget tisztelő figyelme sokáig serkenteni fogja a tanulót s a tanárt, itt marad közöttünk, ha mi, kortársai és életútjának részesei az ő nyomába lépve már nem leszünk jelen. .. Raics Istvá