Muzsika, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám - GONDA JÁNOS: Miles Davis Varsóban

KÜLFÖLD Abban szinte mindenki, aki ismeri a műfajt, egyetért: Miles Davis a modern jazzművészet legnagyobb élő egyéni­sége. Nem mintha mindenkinél jobb trombitás lenne. (A fiatal Wynton Mar­salis, aki Davis mellett szintén szere­pelt a tavaly októberi varsói Jazz Jamboree-n, a trombitálás olyan ma­gasiskoláját mutatta be, amilyenre mestere nem lett volna képes.) Davis zsenialitása — ez esetben e túl gyakran használt jelző nagyon is indokolt — stí­lusteremtő tevékenységében rejlik, amely a modern jazz fejlődését befo­lyásolta, esetenként meg is határozta. A negyvenes évek derekán tűnt fel New Yorkban, a jazzt radikálisan meg­újító legjobb bebop-muzsikusok, Par­ker, Gillespie és a többiek körében. 1949-ben elkészítette a Birth of the Cool című albumot, amely a bebopot követő új stílus, a cool kezdetét je­lezte. Később egyik kezdeményezője lett annak a folyamatnak, amely a jazz hagyományos kötöttségeinek fellazulá­sához vezetett. Az ötvenes évtized vége felé kialakította a rögtönzés új rende­zőelvén nyugvó modális jazzt, ez egy­értelműen hozzájárult a free stílus ki­alakulásához, bár ő maga sohasem vált free-muzsikussá. Mintegy tíz évvel ké­sőbb Davis ismét korszakos jelentőségű újítást hajtott végre: kialakította a jazz elektronikus hangzásvilágát és alkal­mazni kezdte zenéjében a rock ele­meit, elsősorban a rockos ritmusokat, az eredetinél persze jóval differenciál­tabban. Ezzel megalapozta a hetvenes évtized uralkodó fúziós irányzatát, a jazz-rock stílust. 1975-ben súlyos betegség és egyéb okok miatt teljesen visszavonult. A nemzetközi jazzmezőny azonban nem maradhatott sokáig vezető nélkül: a közönség és a sajtó szinte visszaköve­telte a pódiumra. Ez 81-ben meg is tör­tént. A Were Want Miles és különösen a tavalyi Star People című albuma újra világsikert aratott. 1983 őszén Davis nagyszabású európai turnéra vállalko­zott; ennek keretében lépett fel együt­tesével a 25. évfordulójához érkező, jubileumi varsói jazzfesztiválon. Zenei­leg persze folytathatta volna ott is, ahol a hetvenes években abbahagyta. Ha valaki, úgy ő megengedhette volna magának, hogy 57 éves korában legen­dás múltjából éljen, akkor is óriási ová­cióval fogadták volna mindenütt. Csak­hogy a nyugtalan szellemű, mindig to­vábblépő művész nem érhette be eny­nyivel. Davis ismét valami rendkívülit, jazztörténeti szempontból maradandót alkotott. Mindenekelőtt, újra vérbeli jazz­együttest hozott létre. Davis mindig is fantasztikus érzékkel tudta megválo­gatni partnereit — talán mert elsősor­ban az együttes játék és hangzás érde­kelte: „zenekarban" és nem szemé­lyekben gondolkodott. Jelenlegi együt­tese régebbi legjobb combóihoz hason­lítható. A másik „vívmány" maga az új kon­cepción alapuló zene. A következetes polifónia és politonalitás mellett a mo­tivikus és formai építkezésben figyel­hetők meg a legtisztábban Davis új tö­rekvései. A hangverseny megállás nél­kül hangzik el: nincs taps és nincs szü­net. A zene egymással kontrasztáló ré­szekre tagolódik - ezek a részek volta­képpen darabok —, amelyek egy nagy­formátumú mű tételeihez hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz. A szó ha­gyományos értelmében a daraboknak nincs témájuk. motivikus fragmenta- Miles Davis Varsóban Miles Davis együttese: Robert Irving, Bill Evans, Carrye Jones, Miles Davis 16 (Retek Tamás felvétele)

Next