Muzsika, 1984 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám - GONDA JÁNOS: Miles Davis Varsóban
KÜLFÖLD Abban szinte mindenki, aki ismeri a műfajt, egyetért: Miles Davis a modern jazzművészet legnagyobb élő egyénisége. Nem mintha mindenkinél jobb trombitás lenne. (A fiatal Wynton Marsalis, aki Davis mellett szintén szerepelt a tavaly októberi varsói Jazz Jamboree-n, a trombitálás olyan magasiskoláját mutatta be, amilyenre mestere nem lett volna képes.) Davis zsenialitása — ez esetben e túl gyakran használt jelző nagyon is indokolt — stílusteremtő tevékenységében rejlik, amely a modern jazz fejlődését befolyásolta, esetenként meg is határozta. A negyvenes évek derekán tűnt fel New Yorkban, a jazzt radikálisan megújító legjobb bebop-muzsikusok, Parker, Gillespie és a többiek körében. 1949-ben elkészítette a Birth of the Cool című albumot, amely a bebopot követő új stílus, a cool kezdetét jelezte. Később egyik kezdeményezője lett annak a folyamatnak, amely a jazz hagyományos kötöttségeinek fellazulásához vezetett. Az ötvenes évtized vége felé kialakította a rögtönzés új rendezőelvén nyugvó modális jazzt, ez egyértelműen hozzájárult a free stílus kialakulásához, bár ő maga sohasem vált free-muzsikussá. Mintegy tíz évvel később Davis ismét korszakos jelentőségű újítást hajtott végre: kialakította a jazz elektronikus hangzásvilágát és alkalmazni kezdte zenéjében a rock elemeit, elsősorban a rockos ritmusokat, az eredetinél persze jóval differenciáltabban. Ezzel megalapozta a hetvenes évtized uralkodó fúziós irányzatát, a jazz-rock stílust. 1975-ben súlyos betegség és egyéb okok miatt teljesen visszavonult. A nemzetközi jazzmezőny azonban nem maradhatott sokáig vezető nélkül: a közönség és a sajtó szinte visszakövetelte a pódiumra. Ez 81-ben meg is történt. A Were Want Miles és különösen a tavalyi Star People című albuma újra világsikert aratott. 1983 őszén Davis nagyszabású európai turnéra vállalkozott; ennek keretében lépett fel együttesével a 25. évfordulójához érkező, jubileumi varsói jazzfesztiválon. Zeneileg persze folytathatta volna ott is, ahol a hetvenes években abbahagyta. Ha valaki, úgy ő megengedhette volna magának, hogy 57 éves korában legendás múltjából éljen, akkor is óriási ovációval fogadták volna mindenütt. Csakhogy a nyugtalan szellemű, mindig továbblépő művész nem érhette be enynyivel. Davis ismét valami rendkívülit, jazztörténeti szempontból maradandót alkotott. Mindenekelőtt, újra vérbeli jazzegyüttest hozott létre. Davis mindig is fantasztikus érzékkel tudta megválogatni partnereit — talán mert elsősorban az együttes játék és hangzás érdekelte: „zenekarban" és nem személyekben gondolkodott. Jelenlegi együttese régebbi legjobb combóihoz hasonlítható. A másik „vívmány" maga az új koncepción alapuló zene. A következetes polifónia és politonalitás mellett a motivikus és formai építkezésben figyelhetők meg a legtisztábban Davis új törekvései. A hangverseny megállás nélkül hangzik el: nincs taps és nincs szünet. A zene egymással kontrasztáló részekre tagolódik - ezek a részek voltaképpen darabok —, amelyek egy nagyformátumú mű tételeihez hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz. A szó hagyományos értelmében a daraboknak nincs témájuk. motivikus fragmenta- Miles Davis Varsóban Miles Davis együttese: Robert Irving, Bill Evans, Carrye Jones, Miles Davis 16 (Retek Tamás felvétele)