Muzsika, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám - RAJECZKY BENJAMIN: Harmat Artúr születésének centenáriumára (1885. június 27.)

Harmat Artúr születésének centenáriumára (1885. június 27.) A ferencjózsefi időknek ez a generációja abban a ki­tüntető privilégiumban részesült, hogy túlérett társadal­mi formáját egyénileg is átélve szükségszerűen refor­merré vált. Hubacsek Ferenc nyitrabajnai építőmester a vidéki kis­polgárságnak feltörekvő módján (nyilván orgonista apó­sára és annak orgonista származású feleségére gondol­va) zene iránt érdeklődő kisfiát hegedű- és zongorata­nulásra fogta, és valószínűleg kántortanítói pályára is szánta: ott húszévesen már kenyérkereső értelmiségi le­hetett. Intenzív zenetanulásra gondolhatunk, mert a nyit­rai első után a fiú öt elemi osztályt magánúton tanult Bajnán; fiatalkorának csodálatosan szívós önképzése ott alapozódhatott meg. A nagyszombati gimnázium zene­karában már alsóosztályos létére hegedült (a csellista Kodály mellett). Komoly gyakorlati készség birtokában jelentkezett be a negyedik osztály után az esztergomi tanítóképzőbe; ott hamarosan a zenekar vezetését bízták rá. Hogy nem puszta kántortanítóvá nevelődött, azt igen nagy részben tanárának, a bazilika karnagyi posztját betöltő — Har­mat öregkori szavai szerint azóta is felülmúlhatatlan — Kersch Ferencnek köszönhette. Az Liszt zenei örökségét őrizte Esztergomban, széles körű egyházzenei tájéko­zottságával és lelkes érdeklődésével életre szóló példa­képe lett a fiatal tanítójelöltnek, sőt „Az egyházi népének reformkérdése" című munkájával (1904) egyenesen inspirálója lett az énekeskönyv-szerkesztő Harmat Artúr­nak. Szolid zeneszerzési és alapvető egyházzenei kép­zés birtokában vállalhatta 1904-ben a fiatal okleveles kántortanító a nyitrai tanítóságot, a piarista gimnázium énektanárságát és orgonista állását, valamint az Egyházi Zeneegylet karnagyi munkáját. Egy átlagos fiatal nyitrai tanító négy év alatt bekap­csolódott a város életébe, megnősült és nekilátott csalá­di jövője biztosításának. Harmat négy év alatt elismert lelkiismeretes munka mellett felkészült a középiskolai zenetanári vizsgára, és 1908-ban a Zeneakadémián okle­velet szerzett, utána az iskolai szünetekben a prágai Emmaus apátságban gregoriánt, Berlinben iskolai ének­pedagógiát és karvezetést tanult (nem ösztöndíjból, ha­nem a tanítói fizetésből megtakarított pénzen), majd két férfikari mű megjelentetése után szabadságot kért zene­szerzési tanulmányokra. 1914-ben Herzfeldnél kitűnően végzett, vizsgadarab­jával, a Te Deummal Haynald-díjat nyert, de annak fel­használása helyett a háború kitörésekor bevonult kato­nának. Kispolgár létére nem járhatott felmentés után, ha­nem végigküzdötte a különböző frontokat, és a Dob er­dőn megsebesülve megfogadta, hogy ha abból a pokol­ból megszabadul, a tábori misék bábeli dallamélményei után megteremti az egységes magyar egyh­ázi nép­éneket. Már tanulmányi szabadsága idején felfigyelt rá a fő­városi iskolák zenepedagógiájának irányítója, Kacsoh Pongrác, és bekapcsolta a tanítási munkába. A háború után ezt folytathatta, olyan eredménnyel, hogy 1921-től (Vajda M. Pál felvétele)

Next