Muzsika, 1988 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám - MALINA JÁNOS: Egy úttörő kulturális vállalkozás: Musicalia Danubiana
HANGLEMEZ vételt „sztereósitottak", ez a szemlélet azonban nem bizonyult hosszú életűnek. A mono jelek sztereósítása nyomán létrejövő álsztereo hangkép nem mérhető össze a kétcsatornás felvételek hangképével, ráadásul az utólagos sztereósítás olyan hangszín- és fázismódosulásokat okoz, melyek megváltoztatják az eredeti felvételt. (Csupán melléktémaként említendő meg, hogy az álsztereo felBartók Béla szelleme előtt tisztelgett a Hungaroton ezzel a dallemezzel is, amely ugyancsak júliusban jelent meg a lemezboltok kirakatában, és ugyancsak egy régi (1952-es), ma már historikus értékűnek nevezhető felvétel „újrakiadása". A historikus érték persze nem egészen úgy értendő, mint a Mikrokozmosz-felvételek esetében. Bartók zongorajátéka más nagyságrendű. Nincs túl sok értelme hozzáméricskélni más előadóművészi produkciókat. Ha nem ezt tesszük, nem a Bartók-féle végső és ideális mértékhez viszonyítunk, hanem az átlagosan jó teljesítményekhez, akkor nagyon is elégedettek lehetünk Csabay László (vagy ahogy „amerikaiasan" jegyezte magát: Leslie Chabay) és Kozma Tibor muzsikálásával. Csabay nem rendelkezik ugyan fenomenális hangmatériával (egy szűk regisztertől eltekintve kicsit fénytelen a hangja), de rendkívül kulturált, érzékeny muzsikus. A lassabb tempójú „szomorú" dalokban olykor egészen döbbenetes atmoszvételek legtöbbje kellemetlenségeket okozhat a sztereo adóhálózatok középhullámú mono adóinak sugárzásánál, illetve vételeket e lemezen, mintegy bizonyítva: egy hangfelvétel értékét hosszú távon nem az alkalmazott technikai rendszer, hanem a művészi kvalitás, az előadó üzenete határozza meg. S különösen eltörpülnek a hangszertechnikai kérdések, ha Bánók Bélát hallhatjuk, sérát teremt, kiváló a szövegmondása, nagyszerűen érzi, a „megjelenítésben" meddig szabad és meddig kell elmennie, hol az a határ, amelyen túl az expresszió már erőltetetté válik. S talán mindenekelőtt: bámulatos érzéke van a szünetek, a feszült csendek iránt. A gyorsabb, vidámabb-tréfásabb dalok már nem ennyire megragadóak. Ezeknél ugyanis kissé megkísérti Csabayt a nótázós hangvétel , ami a mai ízléstől, valljuk be, igencsak távol áll. Manapság hajlamosak vagyunk szinte minden előtt áhítattal leomlani, ami valamicskével is régebbi a közelmúltnál, a tegnapnál. A kackiás-duhajos „jókedvű" danászás (a mutatóujj felemelésével és az obligát térdrugózással) azonban még a mai nosztalgiázó időkben sem tűnik feltámaszthatónak. Kozma Tibor egészen kiválóan kísér. Nem csupán virtuózan zongorázik, nem csupán „érzi a stílust" — nyilvánvalóan nagy odaadással, mély hittel játssza ezeket a nagyszerű, a hangversenygyakorlatban érthetetlenül, méltatlanul mellőzött Bartók- és Kodály-kompozíciókat. A lemez eredeti változata 1952-ben készült, Bartók Péter gondozásában. A hangfelvételre az érett mono hangtechnika magasszintű alkalmazása jellemző, s a hangkép tudatos megkomponálása. A felvételi tér tulajdonságai inkább a zongora hangján figyelhetők meg, melynek beállítása — bár nem kísérő, hanem az énekkel egyenrangú kamarapartneri jellegű — kétségtelenül több hangteret hordoz, mint az énekhang. Ez utóbbi megszólalásánál viszont az intim közelség, a kitűnő szövegérthetőség lehetett a fő szempont, s ez a lemezen maradéktalanul megvalósul. A hangtér eme nagyon mértéktartó adagolása stílusos egységet képez a megszólaló művek hangulatával. S mert tudjuk, hogy e felvétel készítői milyen missziót vállaltak, talán nem túlzás leírni: megkapóan szép, immáron csaknem negyven éves hangfelvételt hallhatunk. KOVÁCS SÁNDOR UJHÁZY LÁSZLÓ HÍRMOKJE 1.PXL ttKS Mono MAGYAR NÉPDALOK Bartók Béla és Kodály Zoltán feldolgozásában. Csabay László (tenor), Kozma Tibor (zongora) Producer: Bartók Péter LPXL 31109 (fiLMEEPKligtt BARTÓK BÉLA ÉS KOMLY ZOLTÁN fELDOLGOZASÁBAPI CSABAY LASZLO TENOR KOZMA TIBOR jonoom