Muzsika, 1988 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám - MALINA JÁNOS: Egy úttörő kulturális vállalkozás: Musicalia Danubiana

HANGLEMEZ vételt „sztereósitottak", ez a szemlélet azonban nem bizonyult hosszú életűnek. A mono jelek sztereósítása nyomán létrejövő álsztereo hangkép nem mérhető össze a kétcsatornás felvé­telek hangképével, ráadá­sul az utólagos sztereósí­tás olyan hangszín- és fá­zis­módosulásokat okoz, melyek megváltoztatják az eredeti felvételt. (Csupán melléktémaként említendő meg, hogy az álsztereo fel­Bartók Béla szelleme előtt tisztelgett a Hungaro­ton ezzel a dal­lemezzel is, amely ugyancsak júliusban jelent meg a lemezboltok kirakatában, és ugyancsak egy régi (1952-es), ma már historikus értékűnek nevez­hető felvétel „újrakiadása". A historikus érték persze nem egészen úgy értendő, mint a Mikrokozmosz-felvé­telek esetében. Bartók zon­gorajátéka más nagyság­rendű. Nincs túl sok értelme hozzáméricskélni más elő­adóművészi produkciókat. Ha nem ezt tesszük, nem a Bartók-féle végső és ideális mértékhez viszonyítunk, hanem az átlagosan jó tel­jesítményekhez, akkor na­gyon is elégedettek lehe­tünk Csabay László (vagy ahogy „amerikaiasan" jegyezte magát: Leslie Chabay) és Kozma Tibor muzsikálásával. Csabay nem rendelkezik ugyan fe­nomenális hangmatériával (egy szűk regisztertől elte­kintve kicsit fénytelen a hangja), de rendkívül kul­turált, érzékeny muzsikus. A lassabb tempójú „szomo­rú" dalokban olykor egé­szen döbbenetes atmosz­vételek legtöbbje kellemet­lenségeket okozhat a szte­reo adóhálózatok közép­hullámú mono adóinak su­gárzásánál, illetve vétele­ket e lemezen, mintegy bi­zonyítva: egy hangfelvétel értékét hosszú távon nem az alkalmazott technikai rendszer, hanem a művészi kvalitás, az előadó üzenete határozza meg. S különö­sen eltörpülnek a hang­szertechnikai kérdések, ha Bánók Bélát hallhatjuk, sérát teremt, kiváló a szö­vegmondása, nagyszerűen érzi, a „megjelenítésben" meddig szabad és meddig kell elmennie, hol az a ha­tár, amelyen túl az exp­resszió már erőltetetté vá­lik. S talán mindenekelőtt: bámulatos érzéke van a szünetek, a feszült csendek iránt. A gyorsabb, vidá­mabb-tréfásabb dalok már nem ennyire megragadóak. Ezeknél ugyanis kissé megkísérti Csabayt a nótá­zós hangvétel , ami a mai ízléstől, valljuk be, igen­csak távol áll. Manapság hajlamosak vagyunk szinte minden előtt áhítattal leom­lani, ami valamicskével is régebbi a közelmúltnál, a tegnapnál. A kackiás-duha­jos „jókedvű" danászás (a mutatóujj felemelésével és az obligát térdrugózással) azonban még a mai nosz­talgiázó időkben sem tűnik feltámaszthatónak. Kozma Tibor egészen ki­válóan kísér. Nem csupán virtuózan zongorázik, nem csupán „érzi a stílust" — nyilvánvalóan nagy oda­adással, mély hittel játssza ezeket a nagyszerű, a hangversenygyakorlatban érthetetlenül, méltatlanul mellőzött Bartók- és Ko­dály-kompozíciókat. A lemez eredeti változata 1952-ben készült, Bartók Péter gondozásában. A hangfelvételre az érett mono hangtechnika ma­gasszintű alkalmazása jel­lemző, s a hangkép tudatos megkomponálása. A felvé­teli tér tulajdonságai inkább a zongora hangján figyel­hetők meg, melynek beállí­tása — bár nem kísérő, ha­nem az énekkel egyen­rangú kamarapartneri jel­legű — kétségtelenül több hangteret hordoz, mint az énekhang. Ez utóbbi meg­szólalásánál viszont az in­tim közelség, a kitűnő szö­vegérthetőség lehetett a fő szempont, s ez a lemezen maradéktalanul megvaló­sul. A hangtér eme nagyon mértéktartó adagolása stí­lusos egységet képez a megszólaló művek hangu­latával. S mert tudjuk, hogy e felvétel készítői milyen missziót vállaltak, talán nem túlzás leírni: megka­póan szép, immáron csak­nem negyven éves hang­felvételt hallhatunk. KOVÁCS SÁNDOR UJHÁZY LÁSZLÓ HÍRMOKJE 1.PXL ttKS Mono MAGYAR NÉPDALOK Bartók Béla és Kodály Zoltán feldolgozásában. Csabay László (tenor), Kozma Tibor (zongora) Producer: Bartók Péter LPXL 31109 (fiLMEEPKligtt BARTÓK BÉLA ÉS KOMLY ZOLTÁN fELDOLGOZASÁBAPI CSABAY LASZLO TENOR KOZMA TIBOR jonoom

Next