Muzsika, 1988 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1988-09-01 / 9. szám - BORGÓ ANDRÁS: Amikor én pályakezdő voltam... - Réthy Eszter

amikor én pályakezdő voltam.. RÉTHY ESZTER „A fiatal, Budapestről Németh Má­ria és Pataky gyorsaságával Bécsbe röppenő remek lírai szoprán" — így jellemzi az Operaház száz évéről szóló könyv Réthy Esztert. A kötet szerzője nyilván nem hallhatta az alig 21 esztendős énekesnő pesti debütálását (Micaelaként, 1934-ben), és a negyvenes években sem találkozhatott vele, amikor Bécsből gyakran visszajárt ide fellépni. Való­színű, hogy csupán 1959-es, 1960-as vagy 65-ös itthoni vendégszerep­léseit élvezte. „Itthon" járt, de „ven­dégként", a bécsi Staatsoper és Volksoper tagját akkoriban már szé­les körben úgy tartották számon, mint a valódi bécsi operetthagyo­mány egyik ritka képviselőjét. Ahogy egy osztrák méltatója írja: személyi­ségével grandezzát kölcsönzött a könnyű múzsának. Réthy valódi díva volt, aki színpadi megjelenítéseivel máig alig elért mércét állított fel. Számomra, aki háború utáni pesti fellépéseit már láthattam-hallhattam volna, de ilyen emlékkel sajnos még­sem dicsekedhetem, Réthy Eszter neve valamilyen időtlen múlt csillogó világát jelenti. Képzeletemben eb­ben a világban van otthon például Anday Piroska, de az inkább itthon működők közül Palló, Budanovits, Závodszky, Losonczy vagy Tutsek is. Ez az öt név, bevallom, nem véletlenül jutott most eszembe. Se­bestyén Ede adja közre könyvében (Magyar operajátszás Budapesten 1793—1937) Mosonyi Mihály Álmos című operájának szereposztását, s itt találtam rá Réthy Eszter nevére is. (1934. december 6-án volt a bemu­tató, Réthy a Tündér szerepében lépett föl.) Talán nem érdektelen emlékezni az ilyen, kevésbé jelentős előadá­sokra is — a színpad művésze csak nagyobb szerepeit idézheti fel egy Fotó: Hans Dietrich und Co.

Next