Muzsika, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám - GÖNCZY LÁSZLÓ: Élet a vízfejen kíkvül II.

ÉLET A VÍZFEJEN KÍVÜL II. kapott lehetőséget az iskolától a szá­mára megfelelő hangszer beszerzé­sére, természetesen a növendékek klarinét- és kotta-szükségleteinek ki­elégítésével egyidejűleg. Teljesen igaza van Romány Pálnénak: a jó hangszerek nem csupán a növendé­kek képességeinek kibontakoztatá­sához nélkülözhetetlenek, hanem egyúttal az ütőképes muzsikusokból álló tantestület verbuválásának fon­tos eszközei is, éppen úgy, mint a megfelelő gyakorlási és lakáskörül­mények. Utóbbiak Kecskeméten rendezettek, a nem helybeli tanárok lakásvásárlásakor nyújtott szokásos - bár nem általános! - segítségnél is fontosabbnak érzem, hogy a szí­nészházban szerzett garzonlakások révén sikerült olyan helyzetet terem­teni, melyben az utazótanárokra nem nehezedik olyan súllyal a „letele­pedni vagy munkahelyet változtatni" dilemmája, mint sok más városunk­ban. A garzonlakások esélyt adnak a művész-tanárok kétlaki életvitelének hosszabb távú fenntartására, s az igazgatóság bölcsen óvakodik a lete­lepedés erőszakolásától, így például a garzonlakás használata ellenére is fizetnek útiköltség-térítést az utazó­tanároknak. A felsorolt előnyök révén ma bármelyik önnön jóhírére adó vidéki városunk vonzóvá teheti - te­hetné - magát az ifjú művészek sze­mében. Van azonban Kecskemétnek egy igen jelentős helyzeti előnye: a fővároshoz való közelsége. (Ami a zeneoktatást illeti, e téren távlati kon­kurenciát jelenthet a város számára a még előnyösebb fekvésű Vác.) E közelségnek köszönhetően a kecs­keméti muzsikusok számára meg­marad a budapesti munkakapcsola­tok fenntartásának lehetősége épp­úgy, mint a fővárosi koncertélet elő­nyeiből való részesedése. Kecske­méti beszélgetéseim során egyértel­művé vált, hogy ez a tény motiválta az itt állást vállalt budapestieket. A földrajzi helyzet szerepe azon­ban nem szűkíthető le a tantestület összetételében mutatkozó pozitív hatásra. Ugyanilyen fontos, hogy a beiskolázás talán legfőbb bázisa az a növendékréteg, amely felvételi vizsgát tesz a fővárosban (is), de ott nem kerül be a konzervatóriumba, ezért itt végzi tanulmányait. És most­­ szánjunk egy percet arra, hogy a jól ismert, általában felületesen tudo­másul vett, sőt sokak által még ter­mészetesnek is tartott tények infor­mációtartalmát egyszer végre jelen­tőségének megfelelően értékeljük! Induljunk ki abból, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain - hosszú távon nézve - elméletileg hasonló az esély jó, netán kiemelkedő zenei képességű gyermekek születésére. A gyakorlat azonban már e ponton eltér az elmélettől, feltéve ugyanis, hogy társadalmunkban a történelem folyamán egymást követő politikai rendszereknek - beleértve az utóbbi 40 év történelmét is - minden mes­terkedésük ellenére sem sikerült mindenhatóvá tenni a kontraszelek­ciós mechanizmusok működését, okkal feltételezzük azt is, hogy az értelmiség koncentrálódásának terü­letein az átlagosnál valamivel maga­sabb a jó képességű - és ezen belül a jó zenei képességű - gyermekek születésének esélye. Az olló azon­ban tovább nyílik: mire a képesség­ből tehetség lesz (a szó valódi, nem pedig a zenésztársadalomban hasz­nálatos elferdített-félreértett jelen­tése szerint), addigra az otthonról hozott, sok generáció alatt összeg­ződő pozitív és negatív hatások -viselkedéskultúra, érdeklődési irá­nyok, szellemi affinitás, fegyelem, morál, impulzusok, és így tovább -az azonos képességűek között is óriási különbségeket eredményez­hetnek és viszont, óriási képesség­beli különbségeket nivellálhatnak. De ezzel még nincs vége; itt lép a folyamatba az iskolarendszer, amely gyökeres változásokat produkál a képesség-tehetség viszonyban, mégpedig általában tovább csök­kentve az amúgy is csak elméleti fogalomként létező esélyegyenlősé­get, hiszen az iskolák száma és mi­nősége megint csak az értelmiségi­koncentráció fokának függvénye. („Szerencsére" az egyes családok anyagi helyzetének növekvő eltéré­seit most figyelmen kívül hagyhatjuk: ma már a viszonyok oly mértékben ziláltak, hogy a politikai és ipari veze­tőréteg, illetve az élsportolók, vala­mint az analfabéták és kisnyugdíja­sok közé eső tömeg belső rétegző­dését témánk szempontjából áttekin­teni lehetetlen.) Az érintettek mellett még egy fontos tényező befolyásolja az egyén sorsának alakulását: a la­kókörnyezetében igénybe vehető „kulturális infrastruktúra", vagy más­képp fogalmazva a kulturális impul­zusok gyakorisága, minősége és hozzáférhetősége. Ha e gondolat­menetet alkalmazzuk országunk je­lenlegi viszonyaira, már nem is cso­dálkozunk azon, hogy a budapesti szakközépiskolából kiszoruló növen­dékek révén Kecskemét jóval sze­rencsésebb helyzetben van, mint a többi vidéki konzervatórium. S ha már idáig eljutottunk, talán érdemes elgondolkodni a vidéki és fővárosi művésztanárok munkafeltételeinek különbségein; e különbségek fényé­ben némileg felértékelődik az egy­egy vidékről jött növendék sikeres zeneakadémiai felvételi vizsgájáig vezető tanári munka?! A Kodály-iskola számára persze legalább ilyen fontos a megyei zene­iskolákkal kiépített kapcsolatrend­szer, hiszen az onnan érkező jelent­kezők még ma sem tolonganak a

Next