Muzsika, 1992 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám - MESTERHÁZI MÁTÉ: Jobban lett-e Violetta vidéken? - Verdi Traviatája Szegeden
Verdi Traviatája Szegeden Egyszer talán el kellene gondolkodni arról is, miként lenne érdemes Budapesten kívül operát játszani. Ugyan minek, tehetik föl egyesek a kérdést, hisz ugyan ki gondolkodik el akár Budapesten is arról, hogy hogyan lenne érdemes (értelmes) operát játszani? Hírlik, hogy nem oly soká felépül a fővárosban egy csudára modern, új operaház. Milyen lesz művészi arculata? Milyen igények mozgatják majd? Ki állítja össze a megnyitást követő időszak már most megtervezésre váró programját? E kérdésekre, úgy tűnik, senki nem ismer választ, ámde föl sem teszi a kérdéseket senki „illetékes" ... Akik a pénzt adják, állítólag Salzburgnak(!) kívánnak konkurenciát teremteni. Mi azonban már annak is örülnénk, ha ez a „21. század operája" Budapest számára jelentene kihívást. Mert a magyar vidék operaélete nem hozza versenyhelyzetbe az egy szem Állami Operaházat, amely még mindig saját levében fortyog, miközben ezt a „saját levet" személyes belharcok, s nem érett művészeti-menedzselési elképzelések kavarják. Ha konkurenciát egyelőre nem, alternatívát már most is nyújthat (s részint nyújtott eddig is) a vidék. A vidéki operajátszás alternatívái nélkül a budapesti operaélet fejlődése is csak féloldalas lehet, ezeknek az alternatíváknak a majdani megizmosodása, megsokszorozódása pedig megszüntethet (mert értelmetlenné tesz) minden rosszízű főváros-vidék összevetést. A Szegedi Nemzeti Színház új Traunte-előadásának premier-szereposztásában például Gulyás Dénes, egy nemzetközileg jegyzett tenorista énekli Alfréd szerepét, „fővárosi" művész „lejöttéről" beszélni tehát még az esetben sem volna indokolt, ha Gulyás történetesen vendégként lépne fel Szegeden. A Traviata persze nem az a darab, amely kiált az alternatívák, az operáról való „másként gondolkodás" után. Ennek a 19. század középi gyöngyszemnek a „piszokszemcséje" túlságosan is korhoz kötött. Léteznek izzadságos kísérletek a darab „korszerűsítésére", ám ezek merészségével egyenes arányban áll a közönség s a kritika fintorgásának mértéke - az elégedett kárörömről már nem is beszélve, amellyel egyegy inszcenátori baklövést lehet nyugtázni... Mindenestre feltűnő, hogy a jelen összefüggésben nem minden ok nélkül felhozható - Manon Lescaut-t mennyivel kevésbé akarják a rendezők a mai nézőkhöz „közelebb hozni", míg viszont a Traviatánál a Carment például sokkal sikeresebben modernizálják (ez utóbbi - társadalmilag ugyancsak nem százszázalékosan komilfó - hölgy nagy szerencséje, hogy nem természetes halállal áll módjában illusztrálni a szívek egymásra találásának útvesztőit). Ami már most Violettát illeti: ő valószínűleg az operairoda- JOBBAN LETT-E VIOLETTA VIDÉKEN? JOBBAN LETT-E VIOLETTA VIDÉKEN? Vámossy Éva és Gulyás Dénes / Dobsa József felvétele