Muzsika, 1992 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám - FEUER MÁRIA: Új, régi, még régibb - Holland Fesztivál 1992

KÜLFÖLD ÚJ, RÉGI, MÉG RÉGIBB HOLLAND FESZTIVÁL 1992 A recesszió bizony a Holland Fesztivált is megérintette: pénzügyi forrásainak apadásával korábban mesebeli kínálata szerényebb lett, programjának zavarba ejtő gazdag­sága elpárolgott. Vonzereje mégsem csökkent, mert a választék szűkülése nem hozta a programok szürkesé­gét. Sőt, erővonalai kitapinthatób­bak lettek s világos koncepciója még egyértelműbbé vált. E koncepció szerint századunk zenei jelenségeit nem csak új vagy kevésbé ismert kompozíciók reprezentálják, hanem az az igény is, amely régebbi korok alkotásainál is hiteles vagy hiteles­ségre törekvő megszólaltatást vár el az előadótól. Ez az attitűd mindig is jellemző volt a Holland Fesztiválra. Ami most eltért a korábbi évek mű­sorszerkesztésétől, az az újdonságok időhatárának eltolódása: most nem kizárólag a legfrissebb termésre akarták felhívni a figyelmet, hanem annak előzményeire is, sőt, olyan, mára elfeledett, de a maga idejében nagysikerű zenére is, mint amilyen a Schönberg-kortárs Schrekeré volt. A fesztivál egy hónapját úgy ter­vezték meg, hogy minden szakaszra jusson jelentősebb esemény: reflek­torfénybe állították Luigi Nono munkásságát, az orosz és a baltiku­mi zeneszerzés korábban hozzáfér­hetetlen kompozícióit, bemutatták Stockhausen készülő nagyszabású zenés színházi ciklusának tavaly be­fejezett darabját, a Keddet, egy estét szenteltek a ritkán játszott Milhaud zenéknek, előadták a húszas évek nagy operai sikerét, Schreker Der Schatzgräber című operáját. A kor­társi zene kínálatát szélesítette a fia­tal belga zeneszerző, Luc Brewneys operája, Zsang Yun kamarazenéje, a historikus igényű előadóművészet igazát Gardiner Cosi-tolmácsolásá­val és Harnoncourt Mozart-Schu­bert estjével támasztották alá. Feltűnő, hogy ez a - hangsúlyo­zom, a korábbi kínálathoz képest -karcsúsodott program milyen sok operai, pontosabban zenés színpadi előadást - Mozart kivételével csupa ritkán hallható darabot­­ prezentált, igaz, főleg koncertszerű megvalósí­tásban : Brawneys és Schreker operá­ja, a Stockhausen-kompozíció, Nono Prometeója hollandiai bemutató volt, de Milhaud Les malheurs d'Orphés­ia sőt az orosz programban szereplő Stravinsky-opera, a Mavra (és az ah­hoz illesztett Csajkovszkij opusza, a Jolantha) sem igazi repertoárdarab. Az orosz zene bemutatása vissza­térő eseménye a Holland Fesztivál­nak: a korábbiak sikere, a közönség érdeklődése motiválhatta a mostani Kazimir Malevich festménye (1928-32) Sjvebov Popova: Dekorációs terv (1922) El Lissitzky festménye (1920) bemutató sorozatot. Usztvolszkaja, Gubajdulina, Schnittke, Port elisme­réssel fogadott és érdeklődéssel várt zeneszerző a holland közönség köré­ben; műveiket kitűnő orosz és hol­land előadók viszik sikerre s termé­szetesen Gidon Kremer, aki mindig jelen volt ott, ahol zeneszerző barátai­ért tehet valamit. A hollandokat di­cséri, hogy nemcsak Kremer estjén töltötték meg a termet, hanem min­den esetben az érdeklődés jeleit mu­tatták. Az érdeklődés, a nyitottság habitus kérdése, de a nevelés, a társa­dalmi tudatformálás dolga is, talán az sem véletlen, hogy a királynő és/vagy a királyi család oly gyakori, proto­kollmentes vendége a koncerteknek. 27

Next