Muzsika, 1992 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám - Beszélgetés Dietrich Fischer-Dieskauval (Közreadja: Wirthmann Julianna)
37 OLVASTUNK RÓLA , él-elszundikált az előadás alatt. Ha jött egy harmóniai változás, többé-kevésbé felriadt, azután aludt tovább. A kérdésre visszatérve, ha valaki karmester lesz, kell, hogy jellemében legyen egy uralkodói, despotikus vonás, különben nem tudja maga körül úgy rendezni a dolgokat, ahogyan szeretné. Nagy, viharos kitörésekre emlékszem, amikor Bernsteinnel és a New York-i Filharmonikusokkal énekeltem. Lennie is tombolt, amikor a zenakar nem azt tette, amit ő akart. Aki nem tud parancsolni, aki nem tudja akaratát keresztülvinni, az mint karmester nem érvényesül. - Azt is említi, hogy barátjának, Benjámin Brittennek „nem volt könnyű belső, lelki élete, s hogy ez színpadi műveiben is kifejezésre jutott". Vajon volt-e egyáltalán jelentékeny zeneszerző, akinek könnyű belső élete volt? -Természetesen nem. Britten lelke azonban több szempontból is komplikált volt, s ez zenéjében is hallható. Nem csak életkorát, de stílusát, nyelvezetét tekintve is „kortárs" zeneszerző akart lenni, ugyanakkor azt is kötelességének érezte, hogy olyan zenét írjon, amit meg is értenek az emberek; ezt a kombinációt mostanában nagyon nehéz megvalósítani. Britten pedig ebben az értelemben nem ismert kompromisszumot. Azt írta meg, amit írni akart és nem komponált komplikáltan pusztán a bonyolultság kedvéért. Pályatársai el is ítélték ezért: Igor Stravinsky például azt mondta a Háborús requiemmel kapcsolatosan, hogy „kár volt azért a sok tintáért!" Ez nyilvánvaló szamárság. - Ön csodálja Wilhelm Furtwänglert, pedig azt is megemlíti, hogy a karmester általában lenézte és megvetette Mahlert, aki pedig az ön egyik legkedvesebb zeneszerzője. Furtwängler idejében még nem fedezték fel igazán Mahlert. Olyan emberre volt szükség, mint Leonard Bernstein, aki hatalmas közönség előtt adta elő műveit, s nem csak egy szűk elitnek, ahogy korábban tették. Ahhoz, hogy valaki olyan briliánsan szólaltassa meg Mahler darabjait, ahogy azt Bernstein rendszeresen tette, fel kell ismerni, tudomásul kell venni, hogy Mahler alapvetően zsidó zenét írt. Korának komplex zeneszerzőivel összehasonlítva Mahler egészen természetes, szinte gyermekien naiv alapdallamokat írt. Az ő muzsikájának komplexitása abban rejlik, amit azután ezekkel a motívumokkal tett. - Jessye Norman társaságában lépett fel egyszer a Figaróban, de amikor a művésznő az ön ölébe ült, a közönség nevetésben tört ki. -Természetesen nem voltam különösképpen megbántva, pedig kolléganőm akkor még nem volt annyira termetes, mint amilyen mostanában. Jessye Norman csodálatosan énekelt a színpadon, de nagyon nehéz volt őt a színfalak mögé „juttatni". Az a jelenet, amikor szó szerint ki kellett löknöm őt a színpadról, hogy elrejtsek egy kulcsot, bizony megizzasztott ... - Azt írja memoárjában, hogy „a halál elválaszthatatlan a hírnévtől". Hogy érti ezt? - Az előadóművészek sok tapsot kapnak, szép sikereket aratnak, de a diadalmas esték után valamennyiünknek vissza kell esnünk hétköznapi életünk gödreibe és vermeibe. Nem minden nap élheti meg az ember az egzaltáció csúcspontjait. S minden nyereségünk rejt magában valamit, amit veszteségeink közé kell sorolnunk. Közreadja WIRTHMANN JULIANNA Pályázati felhívás az 1992/93. évi KODÁLY ZOLTÁN ZENEI ÖSZTÖNDÍJRA A Kodály Zoltán zenei ösztöndíjat a művelődési és közoktatási miniszter a 35 évesnél fiatalabb zeneszerzők, zenetudósok, zenekritikusok számára létesítette. Az ösztöndíj célja, hogy tehetséges fiataloknak segítséget nyújtson a pályakezdéshez, kedvező feltételeket teremtsen a magas színvonalú alkotótevékenységhez. Az ösztöndíj egy évre -augusztustól júliusig - szól, összege havi 10.000 forint, amely több személynek megosztva is adományozható; egy pályázó legfeljebb három alkalommal nyerheti el. Évenként öt díj adható ki. Az ösztöndíj adományozására közvetlen pályázat alapján kerül sor. Az ösztöndíjra pályázóknak munkaprogramot kell a bíráló bizottsághoz benyújtani és annak teljesítéséről kötelesek beszámolni. Az ösztöndíj adományozását, esetleges megvonását a bíráló bizottság javasolja, a javaslat a miniszter jóváhagyásával emelkedik határozattá. Az ösztöndíj megvonható, ha az ösztöndíjas vállalt kötelezettségének nem tesz eleget, vagy erkölcsi magatartása a díjra érdemtelenné teszi. A pályázatokat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Színház-, Zene- és Táncművészeti Főosztályához kell benyújtani 1992. május 31-ig. A pályázati kérelemhez mellékelni kell: 1. életrajzot, 2. az eddigi szakmai tevékenység dokumentációját, egy partitúrát vagy tanulmányt, 3. részletes munkatervet, 4. tájékoztatót arról, hogy a pályázó milyen más ösztöndíjban részesül, vagy részesült, illetve mire nyújtott be pályázatot. Az ösztöndíjjal kapcsolatos adminisztrációs feladatokat a Magyar Köztársaság Művészeti Alapja látja el.