Muzsika, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám - J. GYŐRI LÁSZLÓ: Zenetörténet 32 lemezen: Interjú Dobszay Lászlóval, a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Szakmai Kollégiuma vezetőjével

­ A Nemzeti Kulturális Alap Zenei Szakmai Kollégiuma a lehetet­lenre vállalkozott: elhatározta, hogy átfogó egyetemes zenetörté­neti antológiát ad a diákság ke­zébe. A 32 kompaktlemezből ál­ló sorozatot iskolák, könyvtárak, illetve azok beiratkozott növen­dékei és tagjai rendelhetik meg. A gyűjtemény kedvezményes ára 24 000 forint, amely négy rész­letben törleszthető, de aki 1997. december 15-ig egy összegben fi­zetett érte, annak csak 18 000 forintot kellett leszurkolnia. - Létezik-e hasonló vállalkozás a világban? - Hasonló bizonyára, éppen ilyen valószínűleg nem. - Harminckét lemez segítségével vezetik be a fiatalokat az egyete­mes zenetörténetbe. Hogyan és mikor született meg a sorozat koncepciója? - Huszonöt éve megkerestem a Hungarotont. Elmondtam nekik, hogy „most nagyon jól megy nektek, de vigyázzatok, ha nem neveltek ki a komolyzene iránt érdeklődő és hanglemezeket gyűjtő fiatalokat, egy idő múlva elfogy a vásárlóközönségetek". A megcélzott korosztály a középisko­lásoké volt. A polgári Magyarországon ez volt az a generáció, amely hagyományosan „belépett" a kultúra fönntartásába. Gondoljon a Káro­lyi kerti szabadtéri koncertekre, ahol a fizető közönség mögött, a kerí­tésen ott lógott rengeteg fiatal. Később, amikor már volt pénzük, meg­vették a jegyet is a hangversenyre. Ez az a korosztály, amelyről ma azt állítják, hogy csak a diszkózenével fogható meg. Elsősorban rájuk gondoltunk a sorozattal. A másik alapgondolat az, hogy a fiatalt vonz­za, ha belátható idő alatt megszerezheti egy adott tárgyra nézve az alapműveltséget - mondjuk, ha végigolvassa a Szerb Antal-féle iroda­lomtörténetet, és hozzáolvassa az ott említett legfontosabb műveket, akkor áttekintése lesz az irodalom fő vonalairól. Ez sok kamaszt vonz, hiszen orientáció nélkül meghó­díthatatlan birodalomként áll előtte az irodalom, a zene és a művészet. Annyi mindent kelle­ne megismernie, olyan remény­telenül sok tudást kellene meg­szereznie, hogy sokszor bele sem fog. De ha azt ígérik neki, hogy mondjuk harminckét leme­zen bemutatják neki a zenetörté­net lényegét, és ha sokat hallgat­ja, a füle is hozzászokik a zené­hez, akkor élni fog ezzel a lehe­tőséggel. A koncepció harmadik része az, hogy csak nagyon jó előadásokat használunk fel, mert csak ezekkel lehet meghódítani a leendő közönséget. - Ezért nyilván óriási jogdíjakat kell fizetni. - Nem. Ez a lemezkiadóknak reklám. Ők tehermentes, kész, sokszorosított felvételeket szállí­tanak. Csupa meglévő felvételt. A jogdíjakat is a kiadók rende­zik. A sorozatba „készterméket" vásárolunk, a CD-ken pedig az eredeti kiadó nevét tüntetjük fel. - Mennyire kaptak az alkalmon a lemezkiadók? - Azoktól a cégektől, amelyek­nek van magyarországi képvise­letük (Hungaroton, Philips, DECCA, Deutsche Grammophon, TELDEC), nagyon kedvező ajánlatokat kaptunk. - Amikor fölvetették a sorozat ötletét, nyilván javasoltak egy hozzá­vetőleges példányszámot. Becsülhető-e a potenciális vásárlók száma? - E körül voltak viták. Először 1500 példányra terveztük a szériát, most­­ a befutott pályázatok nyomán - 3200-ra emeltük fel a pél­dányszámot. 1998-ban ennyit tudunk vállalni. Annak persze örülnék, ha később újabb kiadások is megjelenhetnének. - Vajon hogyan fogják használni ezeket a lemezeket? Arra számíta­nak, hogy a kamaszgyerekek megveszik, és otthon rojtosra hallgatják őket, vagy inkább az énekoktatás részeként játsszák majd le a soro­zat darabjait, illusztráció gyanánt? INTERJÚ DOBSZAY LÁSZLÓVAL ZENETÖRTÉNET 32 LEMEZEN Interjú Dobszay Lászlóval, a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Szakmai Kollégiuma vezetőjével

Next