Muzsika, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám - J. GYŐRI LÁSZLÓ: Zenetörténet 32 lemezen: Interjú Dobszay Lászlóval, a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Szakmai Kollégiuma vezetőjével
A Nemzeti Kulturális Alap Zenei Szakmai Kollégiuma a lehetetlenre vállalkozott: elhatározta, hogy átfogó egyetemes zenetörténeti antológiát ad a diákság kezébe. A 32 kompaktlemezből álló sorozatot iskolák, könyvtárak, illetve azok beiratkozott növendékei és tagjai rendelhetik meg. A gyűjtemény kedvezményes ára 24 000 forint, amely négy részletben törleszthető, de aki 1997. december 15-ig egy összegben fizetett érte, annak csak 18 000 forintot kellett leszurkolnia. - Létezik-e hasonló vállalkozás a világban? - Hasonló bizonyára, éppen ilyen valószínűleg nem. - Harminckét lemez segítségével vezetik be a fiatalokat az egyetemes zenetörténetbe. Hogyan és mikor született meg a sorozat koncepciója? - Huszonöt éve megkerestem a Hungarotont. Elmondtam nekik, hogy „most nagyon jól megy nektek, de vigyázzatok, ha nem neveltek ki a komolyzene iránt érdeklődő és hanglemezeket gyűjtő fiatalokat, egy idő múlva elfogy a vásárlóközönségetek". A megcélzott korosztály a középiskolásoké volt. A polgári Magyarországon ez volt az a generáció, amely hagyományosan „belépett" a kultúra fönntartásába. Gondoljon a Károlyi kerti szabadtéri koncertekre, ahol a fizető közönség mögött, a kerítésen ott lógott rengeteg fiatal. Később, amikor már volt pénzük, megvették a jegyet is a hangversenyre. Ez az a korosztály, amelyről ma azt állítják, hogy csak a diszkózenével fogható meg. Elsősorban rájuk gondoltunk a sorozattal. A másik alapgondolat az, hogy a fiatalt vonzza, ha belátható idő alatt megszerezheti egy adott tárgyra nézve az alapműveltséget - mondjuk, ha végigolvassa a Szerb Antal-féle irodalomtörténetet, és hozzáolvassa az ott említett legfontosabb műveket, akkor áttekintése lesz az irodalom fő vonalairól. Ez sok kamaszt vonz, hiszen orientáció nélkül meghódíthatatlan birodalomként áll előtte az irodalom, a zene és a művészet. Annyi mindent kellene megismernie, olyan reménytelenül sok tudást kellene megszereznie, hogy sokszor bele sem fog. De ha azt ígérik neki, hogy mondjuk harminckét lemezen bemutatják neki a zenetörténet lényegét, és ha sokat hallgatja, a füle is hozzászokik a zenéhez, akkor élni fog ezzel a lehetőséggel. A koncepció harmadik része az, hogy csak nagyon jó előadásokat használunk fel, mert csak ezekkel lehet meghódítani a leendő közönséget. - Ezért nyilván óriási jogdíjakat kell fizetni. - Nem. Ez a lemezkiadóknak reklám. Ők tehermentes, kész, sokszorosított felvételeket szállítanak. Csupa meglévő felvételt. A jogdíjakat is a kiadók rendezik. A sorozatba „készterméket" vásárolunk, a CD-ken pedig az eredeti kiadó nevét tüntetjük fel. - Mennyire kaptak az alkalmon a lemezkiadók? - Azoktól a cégektől, amelyeknek van magyarországi képviseletük (Hungaroton, Philips, DECCA, Deutsche Grammophon, TELDEC), nagyon kedvező ajánlatokat kaptunk. - Amikor fölvetették a sorozat ötletét, nyilván javasoltak egy hozzávetőleges példányszámot. Becsülhető-e a potenciális vásárlók száma? - E körül voltak viták. Először 1500 példányra terveztük a szériát, most a befutott pályázatok nyomán - 3200-ra emeltük fel a példányszámot. 1998-ban ennyit tudunk vállalni. Annak persze örülnék, ha később újabb kiadások is megjelenhetnének. - Vajon hogyan fogják használni ezeket a lemezeket? Arra számítanak, hogy a kamaszgyerekek megveszik, és otthon rojtosra hallgatják őket, vagy inkább az énekoktatás részeként játsszák majd le a sorozat darabjait, illusztráció gyanánt? INTERJÚ DOBSZAY LÁSZLÓVAL ZENETÖRTÉNET 32 LEMEZEN Interjú Dobszay Lászlóval, a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Szakmai Kollégiuma vezetőjével