Muzsika, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1998-07-01 / 7. szám - HOLLÓS MÁTÉ: Művek bontakozóban: Soós András elfelejtett és magtalált melódiái

345 KORTÁRS ZENE­ MŰVEK BONTAKOZÓBAN Soós András elfelejtett és megtalált melódiái - Milyen kérdések foglalkoztatják Soós And­rást legújabb kompozícióiban? - Kétféle problematika kétféle műcsoportban. Az egyik a hangszervezéssel, az európai tizen­kéthangúsággal függ össze, és azzal, amiről Az életmű fele című rádióbeszélgetésben már szót ejtettünk: a zeneszerzőnek birtokolnia kell a múltat - nem egy bizonyos korszakhoz való visszatéréssel, hanem általánosan. A má­sik terület, amely foglalkoztat, a liturgikus ze­ne. Az első műcsoportban már vannak bemu­tatott művek is, például az Elfelejtett melódiák. E probléma felvetésének hátterében egy kér­déscsoport áll: hogyan lehet, hogy az európai zeneszerzők évszázadok óta 12 hangból gaz­dálkodnak; miért nem érzünk ismétlődésnek egyes korszakokbeli ismétlődéseket az új kon­textusban; hol van a határ, amelyen túl már egy meglévő hangzás visszahallásával állunk szemben? Ez engem egy tipikusan 20. századi strukturált gondolkodásmód alapján érdekel. - Mely darabok állnak készen, és milyeneket tervezel e nemben? - Az Elfelejtett melódiák egyszerre címe a so­rozatnak és egy már meglévő műnek. Az In memoria tua (A te emlékezetedben) című kompozíciót is bemutatták már. Nyilvánvalóan sohasem fogok létrehozni olyan struktúrákat, amelyek teljes egészében reprodukálnak egy már meglévő zeneművet. De e kizárható vég­állomástól visszafelé gondolkodva sok min­den elképzelhető. Foglalkozom ütőhangsze­rek elkülönített hangjaiból dallamhangszer ál­tal összeállított melódiák létrehozásával (Melo­dy control). Ezekben a művekben a hangokat nem pillanatnyi invencióm alapján rendezem, hanem mögöttes struktúrából kialakuló meló­diákat hallok meg, s azokat írom le. Készülő­ben van egy darab szólócsellóra akkordikus kísérettel. A hangok és a ritmika rendje már megvan, de a szóló és a kíséret viszonya, a hangszerelés még nem tisztázott. Valószínűleg cimbalom vagy hárfa lesz a kísérő hangszer. - Vajon ha nem a hangszerhez kapcsolódva keletkezett benned a darab, nem lehet-e bár­milyen apparátuson előadható a kíséret, a hárfától akár a vonószenekarig? - Épp itt tartok a munkában. A megoldás at­tól függ majd, milyen fekvésben és felrakás­ban szerepelnek a kíséret hangjai. A szólót vonalnak képzelhetjük el, amelyhez a kísérő hangszer ott társul, ahol e vonal több hangot tartalmaz. A felrakást kell még alaposan vé­gighallgatnom magamban. Mindenképpen nagy hangterjedelmű instrumentumot kell vá­lasztanom, amilyen a hárfa vagy a cimbalom. A zongorától azért ódzkodom, mert a cselló­val e páros túl sok közvetlen emléket kelt bennem­­ és a hallgatóban is. A zongora csak különleges játékmóddal, pengetve vagy ütőkkel jöhetne szóba. - Mit jelentenek az általad említett dallami emlékek? Visszhangzik benned a zenetörténet, s abból derengenek föl hangzó emlékek, ame­lyek új kontextusba kerülnek a kíséret által? - Mivel minden darab a hallgatóban alakul ki véglegesen, az ő asszociációs rendszere elvá­laszthatatlan a zenehallgatástól. Ezért az em­lékezés nem komponálás közben, hanem a darab hallgatásakor játszik szerepet. - Az Elfelejtett melódiák sorozatának darab­jai egymás variánsai? Mutatkozik-e valami­lyen tendencia a darabokban, ahogyan egy­más után következnek? - Nem egymás variánsai, hanem ugyanazon probléma más oldalról való megközelítései. Törekvésem az, hogy a legegyszerűbb struk­túráktól a bonyolultakig sokfélét kipróbáljak. Ezeknek, persze, nem mindegyikéből lesz darab. - A melódiák elfelejtettsége zenetörténeti táv­latokra utal, vagy arra is, hogy a darabon be­lül hallott melódiák időnként valamiféle ,,ra­dírozott csöndben" visszacsengenek? - A legújabb darabban, amely kétszer négy hangszerre íródik, mindkét elfelejtettség jelen van. A sorozat kiindulópontja az volt, hogy észrevegyük, amint a zenetörténetből felidéző­dik valami. De nem írtam le egyetlen dallamot sem, amely tudatosan utalt volna egy másikra. - A másik említett műcsoport, amelyben al­kotsz, a liturgikus műveké. - Ez szorosan kapcsolódik napi munkámhoz: a tanításhoz a Zeneakadémia egyházzenei tanszakán. Míg Angliában a kortárs műveket természetes gesztussal emelik be a templomi gyakorlatba, Magyarországon mereven elzár­kóznak ettől, megrekednek a '30-as évek re­pertoárjánál. Amit az emberek ma egyházi zenének neveznek, annak nagy része nem li­turgikus, tehát az egyházi gyakorlatban nem használható. Stílusban, időkeretben, asszo­ciációs háttér szempontjából kilép abból. Ke­resem a visszatérést a liturgikus gyakorlat­hoz. Ma nagy divat misét írni. Én azonban nem csak az ordinariumot zenésítem meg, amiben minden ünnep azonos, hanem a pro­priumot is, amiben különböznek. Most, a Magnificat után himnuszokat írok, távolabbi terveim pedig zsoltárokra vonatkoznak. - Alkalmazkodsz a templomi kórusok techni­kai felkészültségéhez, vagy magasabb igé­nyekkel kívánod közelíteni azok színvonalát a hivatásos énekkarokéhoz? - Ez nem általánosságban vetődik föl, csak konkrétumok formájában. Nem merészke­dem templomi kórusok által elérhetetlen te­rületekre, de nem is alkuszom meg például egy disszonáns hangzat egyszerűsítésével. Akkor inkább azt vállalom, hogy nem éneklik el. Ügyelek a templomi zene intimitására. Az ugyanis nem bírja a túlzott szenvedélyessé­get, sőt a túlzott személyességet sem. A litur­gikus zene távolságtartó, s ez egész zenei stí­lusommal egybevág. HOLLÓS MÁTÉ Kották és hangszerek az óvodától a Zeneakadémiáig a Kodály Zoltán Zeneműboltból 1053 Budapest V., Múzeum krt. 21. Nyitva: hétfő-péntek 10-18 óráig, szombat 10-14 óráig

Next