Muzsika, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1998-07-01 / 7. szám - HOLLÓS MÁTÉ: Művek bontakozóban: Soós András elfelejtett és magtalált melódiái
345 KORTÁRS ZENE MŰVEK BONTAKOZÓBAN Soós András elfelejtett és megtalált melódiái - Milyen kérdések foglalkoztatják Soós Andrást legújabb kompozícióiban? - Kétféle problematika kétféle műcsoportban. Az egyik a hangszervezéssel, az európai tizenkéthangúsággal függ össze, és azzal, amiről Az életmű fele című rádióbeszélgetésben már szót ejtettünk: a zeneszerzőnek birtokolnia kell a múltat - nem egy bizonyos korszakhoz való visszatéréssel, hanem általánosan. A másik terület, amely foglalkoztat, a liturgikus zene. Az első műcsoportban már vannak bemutatott művek is, például az Elfelejtett melódiák. E probléma felvetésének hátterében egy kérdéscsoport áll: hogyan lehet, hogy az európai zeneszerzők évszázadok óta 12 hangból gazdálkodnak; miért nem érzünk ismétlődésnek egyes korszakokbeli ismétlődéseket az új kontextusban; hol van a határ, amelyen túl már egy meglévő hangzás visszahallásával állunk szemben? Ez engem egy tipikusan 20. századi strukturált gondolkodásmód alapján érdekel. - Mely darabok állnak készen, és milyeneket tervezel e nemben? - Az Elfelejtett melódiák egyszerre címe a sorozatnak és egy már meglévő műnek. Az In memoria tua (A te emlékezetedben) című kompozíciót is bemutatták már. Nyilvánvalóan sohasem fogok létrehozni olyan struktúrákat, amelyek teljes egészében reprodukálnak egy már meglévő zeneművet. De e kizárható végállomástól visszafelé gondolkodva sok minden elképzelhető. Foglalkozom ütőhangszerek elkülönített hangjaiból dallamhangszer által összeállított melódiák létrehozásával (Melody control). Ezekben a művekben a hangokat nem pillanatnyi invencióm alapján rendezem, hanem mögöttes struktúrából kialakuló melódiákat hallok meg, s azokat írom le. Készülőben van egy darab szólócsellóra akkordikus kísérettel. A hangok és a ritmika rendje már megvan, de a szóló és a kíséret viszonya, a hangszerelés még nem tisztázott. Valószínűleg cimbalom vagy hárfa lesz a kísérő hangszer. - Vajon ha nem a hangszerhez kapcsolódva keletkezett benned a darab, nem lehet-e bármilyen apparátuson előadható a kíséret, a hárfától akár a vonószenekarig? - Épp itt tartok a munkában. A megoldás attól függ majd, milyen fekvésben és felrakásban szerepelnek a kíséret hangjai. A szólót vonalnak képzelhetjük el, amelyhez a kísérő hangszer ott társul, ahol e vonal több hangot tartalmaz. A felrakást kell még alaposan végighallgatnom magamban. Mindenképpen nagy hangterjedelmű instrumentumot kell választanom, amilyen a hárfa vagy a cimbalom. A zongorától azért ódzkodom, mert a csellóval e páros túl sok közvetlen emléket kelt bennem és a hallgatóban is. A zongora csak különleges játékmóddal, pengetve vagy ütőkkel jöhetne szóba. - Mit jelentenek az általad említett dallami emlékek? Visszhangzik benned a zenetörténet, s abból derengenek föl hangzó emlékek, amelyek új kontextusba kerülnek a kíséret által? - Mivel minden darab a hallgatóban alakul ki véglegesen, az ő asszociációs rendszere elválaszthatatlan a zenehallgatástól. Ezért az emlékezés nem komponálás közben, hanem a darab hallgatásakor játszik szerepet. - Az Elfelejtett melódiák sorozatának darabjai egymás variánsai? Mutatkozik-e valamilyen tendencia a darabokban, ahogyan egymás után következnek? - Nem egymás variánsai, hanem ugyanazon probléma más oldalról való megközelítései. Törekvésem az, hogy a legegyszerűbb struktúráktól a bonyolultakig sokfélét kipróbáljak. Ezeknek, persze, nem mindegyikéből lesz darab. - A melódiák elfelejtettsége zenetörténeti távlatokra utal, vagy arra is, hogy a darabon belül hallott melódiák időnként valamiféle ,,radírozott csöndben" visszacsengenek? - A legújabb darabban, amely kétszer négy hangszerre íródik, mindkét elfelejtettség jelen van. A sorozat kiindulópontja az volt, hogy észrevegyük, amint a zenetörténetből felidéződik valami. De nem írtam le egyetlen dallamot sem, amely tudatosan utalt volna egy másikra. - A másik említett műcsoport, amelyben alkotsz, a liturgikus műveké. - Ez szorosan kapcsolódik napi munkámhoz: a tanításhoz a Zeneakadémia egyházzenei tanszakán. Míg Angliában a kortárs műveket természetes gesztussal emelik be a templomi gyakorlatba, Magyarországon mereven elzárkóznak ettől, megrekednek a '30-as évek repertoárjánál. Amit az emberek ma egyházi zenének neveznek, annak nagy része nem liturgikus, tehát az egyházi gyakorlatban nem használható. Stílusban, időkeretben, asszociációs háttér szempontjából kilép abból. Keresem a visszatérést a liturgikus gyakorlathoz. Ma nagy divat misét írni. Én azonban nem csak az ordinariumot zenésítem meg, amiben minden ünnep azonos, hanem a propriumot is, amiben különböznek. Most, a Magnificat után himnuszokat írok, távolabbi terveim pedig zsoltárokra vonatkoznak. - Alkalmazkodsz a templomi kórusok technikai felkészültségéhez, vagy magasabb igényekkel kívánod közelíteni azok színvonalát a hivatásos énekkarokéhoz? - Ez nem általánosságban vetődik föl, csak konkrétumok formájában. Nem merészkedem templomi kórusok által elérhetetlen területekre, de nem is alkuszom meg például egy disszonáns hangzat egyszerűsítésével. Akkor inkább azt vállalom, hogy nem éneklik el. Ügyelek a templomi zene intimitására. Az ugyanis nem bírja a túlzott szenvedélyességet, sőt a túlzott személyességet sem. A liturgikus zene távolságtartó, s ez egész zenei stílusommal egybevág. HOLLÓS MÁTÉ Kották és hangszerek az óvodától a Zeneakadémiáig a Kodály Zoltán Zeneműboltból 1053 Budapest V., Múzeum krt. 21. Nyitva: hétfő-péntek 10-18 óráig, szombat 10-14 óráig