Muzsika, 1999 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám - Fráter Gedeon - Tradíció, modernitás ls a szlovák zenekultúra: Nad'á Hrčková könyvéről
48 TRADÍCIÓ, MODERNITÁS ÉS A SZLOVÁK ZENEKULTÚRA Nadá Hreková könyvéről Ritkaság, hogy a szinte hihetetlen méreteket öltő információs dömping korában felfigyeljünk egyik-másik, szomszédunknál megjelent könyvre, kiadványra. Most mégis ez történik. 1997-ben, a pozsonyi Litera könyvkiadó gondozásában jelent meg Nada Hreková vezető szlovák zenetörténész és zenekritikus Tradíció, modernitás és a szlovák zenekultúra (Tradícia, modernost a slovenská hudobná kultúra) című munkája, ötéves, elsősorban műszaki jellegű peripétiák után. Talán nem túlzás: a szlovák zenetudomány utolsó öt-tíz évének egyik legrangosabb és legjelentősebb alkotásáról van szó. Hraková páratlan őszinteséggel térképezi fel hazája zenekultúrájának - nem éppen szívderítő - múltját és jelenét, és éppen ez a szokatlanul önkritikus látásmód ad magyarázatot a könyv visszhangjára. De nem éri be az önmarcangolással: a cseh-szlovák kapcsolatoknak az 1918 utáni zenekultúrában megjelenő, roppant jelentős és többértelmű vetületét is nagyító alá veszi. Rengeteg kérdés fogalmazódik meg így: vajon mennyire beszélhetünk a szlovák zenekultúra „eredendő" konzervativizmusáról, mennyire volt a szlovák zeneszerzés számára „sorscsapásszerű" a Vítézslav Novák nevével fémjelzett késő romantikusimpresszionista stílus feltétlen követése (Nováknál tanult a 20. századi szlovák zene valamennyi úttörője: Suchon, Moyzes, Cikker és sokan mások), mennyire van ennek a megrögzött Novák-kultusznak ma is érzékelhető hatása, vajon nem akadt-e más lehetőség, továbbá mennyire tekinthető ez a már-már paradigmaszerű jelenség történelem és mítosz zenében létrejövő összefonódásának, amelyet a nagylelkű cseh báty szenvedő, elnyomott szlovák öccse felé nyújtott baráti, segíteni akaró keze szimbolizál... De a könyv ezenkívül sok részproblémáról is szót ejt: szerteágazó, rengeteg zenei és zenén kívüli összefüggésre kiterjedő kérdéshálózatát nagyon nehéz néhány mondatban megközelíteni, olyan gazdag a szerző által felvetett témák, problémák, tények, jelenségek vagy akár „csak" vélemények tárháza. Mert Hraková önmaga szubjektív látásmódját különösebb skrupulusok nélkül kinyilvánítja - igenis, a szlovák zenei élet és zenetudomány idestova 30 éve aktív részese és alakítója az események középpontjában egy bizonyos értékrendszer elkötelezettjeként akar az utókor krónikása lenni; igaz, így a sine ira et studio elvről való részleges lemondásra kényszerül, de legalább nem kell a pártatlan bíró gyakran hamis szerepében tetszelegnie. Egyébiránt sok éve ez az első kiadvány, mely komplex módon foglalkozik a legújabb szlovákiai zenetörténettel és zenekultúrával. Értékes információkat nyújt a pozsonyi zenetudományi tanszék immár 77 éves történetéről, Dobroslav Orelról, a tanszék alapítójáról, Jozef Kresánekről, a szlovák zenetudomány máig legmarkánsabb egyéniségéről, a szlovák zenekritika szinte állandó válságáról, zeneesztétikához fűződő viszonyáról stb. És mindezt élvezetes, olvasmányos, briliáns stílusban, folyamatos tanúbizonyságot nyújtva a szerző évtizedek alatt felhalmozott hatalmas ismeret- és tapasztalatanyagáról, egy sajátosan egyéni látásmód és appellatív megközelítés jegyében. Pikantéria, hogy Hreková tavaly napvilágot látott könyve még 1991/92-ben. Csehszlovákia „gyengéd" széthullása és a csehszlovák kapcsolatokban megjelenő, korántsem gyengéd konfliktusok állandósodásának időszakában született: ebben az összefüggésben ámulatba ejtő az objektivitás, amellyel a szerző e kapcsolatoknak a (zene)kultúrában, elsősorban az első Csehszlovák Köztársaság történelmi távlatából észlelhető fényeit és árnyait kezeli. Kétségtelen, csak pozitív, egymás megismerését segítő hatása lenne, ha Nada Hreková könyve a magyar olvasóhoz is eljutna Magyarországon, magyarul: KÖNYV FRÁTER GEDEON karmester. Budapesten született 1919. április 16-án. Tanulmányait 1937 és 1940 között a Nemzeti Zenedében végezte: zeneszerzés szakon Lajtha László, karmesterképző szakon Ferencsik János, orgona szakon Hammerschlag János növendéke volt. 1938-tól tíz éven át az Állami Operaház korrepetitora, 1949-től 1983-ig ugyanott karmester. Vezényelte az Operaház teljes balettrepertoárját, a társulattal számos külföldi vendégjátékon vett részt. Életének 80. évében, 1998. november 16-án hunyt el.