Muzsika, 2000 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2000-07-01 / 7. szám - ALBERT MÁRIA: Zenekar a senki földjén: A Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarának gondjai és tervei

SZIMFONIKUS ZEnEKARAINK tes tehát Magyarország legrégibb hivatásos szimfonikus zenekara. Muzsikusai valamennyien az Operaház és az Erkel Színház zene­karából kerülnek ki- mindenki operaházi tag, de nem mindenki fil­harmonikus. A Társaság működését koordináló kilenctagú választ­mány elnöke Melis Béla. Miért nem nyújt ez az együttélés biztonságot a zenekar számára? Többször hallottuk, a szaktárca részéről is, hogy esetleg az Operaház költségvetésének növelésével lehetne megteremte­ni a Filharmonikusok működésének szilárd alapját. Melis Béla: Az Opera mint nemzeti intézmény a költségvetési tör­vényben számára megállapított keretből és a bevételeiből gazdálko­dik, akárcsak a többi, e kategóriába tartozó kulturális műhely, példá­ul a Nemzeti Színház, a Nemzeti Galéria vagy az Állami Hangver­senyzenekar utóda, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár. A Budapesti Filharmóniai Társaság azonban egyesület -a múlt században a társaság kifejezést használták erre a formára -, vagyis a civil szféra része. Ide költségvetési, állami pénzt juttatni bizonyára lehetne, csak éppen még senki sem találta meg ennek a módját. Higgye el, alaposan végigrágtam magam jogszabályokon, a múlt dokumentumain, a másutt ma is funkcionáló megoldásokon, te­hát nem a kényelmesség mondatja velem, hogy nincs igazán jó meg­oldás. Hogy a zsákutcában - vagy inkább a senki földjén­­ való vesz­teglés állapota érthető legyen, vissza kell lépnünk a régebbi időbe. 1945 előtt a főváros és a kultuszminisztérium is támogatta a Filhar­móniai Társaságot, nevesített állami pénz 1913-ban jelent meg elő­ször a könyvekben. Igen jelentős tőkeerőt képviselő szponzori kör is állt az együttes mögött: a bankszövetség, a gyáriparosok és tehetős magánszemélyek. A kasszából bőven futotta arra, hogy a korszak legjobbjait hívják Budapestre, Failonit, Ansermet-t, Karajain, Enes­cut Hindemithet, Navarrát, Milsteint - a névsort hosszan folytathat­nám. Igaz, a BFTZ volt az egyetlen főhivatású, állandó koncertzene­kar. Létrehozták a támogatókkal kapcsolatot tartó baráti kört. Akár­csak a szomszédban, azonos korszakban alapított Bécsi Filharmoni­kusok, a budapesti együttes is nagy társadalmi presztízsnek örven­dett. S míg ez a megbecsülés a szomszédban 1945 után is töretlen maradt, Magyarországon drámai törés következett be: lehetetlen hely­zetbe került a társaság. Az egyesületi forma, amely korábban előny volt, pénzügyi téren hátránnyá változott. Létrehozták a konkurens zenekarokat (ÁHZ, Rádiózenekar) és az állami koncertszervező cé­get, az Országos Filharmóniát. Hogy mikor és hol hány hangversenyt adott, milyen kategóriájú szólistákkal játszott a társaság (például egy villamosjegy áráért), az immár nem a testület döntése volt. Történel­mi értékünket, a függetlenségünket szinte teljesen elvesztettük. Ferencsik János és Kórodi András tekintélye persze sokat használt a társaságnak. A „zivataros időkben" csodálatosképpen fönnmaradt az egyesületi struktúra, amely kétségtelenül egyfajta polgári - akkoriban tehát elvetendő - hagyományt képviselt. Kilógott a sorból.­­ Furcsa, de a Budapesti Filharmóniai Társaságnak akkor kezdett igazán rosszul menni, amikor az úgynevezett polgári erények újjá­élesztése közéleti kérdéssé vált. 1993-ig még futotta egyrészt a lendü­letből, másrészt a minisztériumi mecenatúra keretből. Azután '94-ben, amikor e keret a Nemzeti Kulturális Alaphoz került, s ott szűk­markúan mérték a támogatást, anyagi szempontból mélypontra ke­rültek. Ekkor kezdték, megkísérelni, hogy állami alapfinanszírozás nélkül álljanak meg a saját lábukon. M. B.: Ilyen nagy létszámú testület a világon sehol, egyetlen hónapig sem marad működőképes, ha nincs biztos anyagi háttere. Eleinte úgy tetszett, a Szerencsejáték Rt. támogatása - ígéretük az első évben 15 millió forintról szólt - megteremti a működési költségek alapját. A cég új vezetése azonban nem preferálja a komolyzenét: a támogatás évi 1 millióra csökkent - számunkra persze ez is fontos volt. Mivel nem az WERTHMANN JULIANNA, ALDO SACCANI ÉS MELIS BÉLA A ZENEKAR SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJÁN­­ FELVÉGI ANDREA FELVÉTELEI

Next