Muzsika, 2000 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1. szám - STARKER JÁNOS - CSALOG GÁBOR: Búcsú Sebők Györgytől

BÚCSÚ SEBŐK GYÖRGYTŐL Búcsú SEBŐK GYÖRGYTŐL Sebők Györggyel hatvan évvel ezelőtt, egy hangverseny próbáján találkoztam először. Szűk helyiségben, kissé elhangolódott zon­gorával kellett dolgoznunk, de azért játszot­tunk. Máig tartó partneri kapcsolat jött létre közöttünk. Négy földrészen léptünk fel közösen, és öt kontinensen külön-külön. A hangversenytermek nagyobbak lettek, a zongorák egyre jobbak, a művészi teljesít­mény elmélyült, a sikerek, elismerések, dí­jak szaporodtak, de két célunk nem válto­zott: muzsikálni és tanítani, hogy továbbad­hassuk az igazságot, úgy, ahogy megta­nultuk. Sebők György a zene és a zongorázás óriása volt. Finom úr, aki ritkán emelte föl a hangját, ha megtette egyáltalán, de amikor szólt, nem lehetett tétlennek maradni. Meg volt győződve kvalitásairól, és tisztában volt a gyöngéivel. Egész életében a tudást szom­jazta, és nagyobb tudásra tett szert, mint legtöbb embertársunk. Akárcsak mások, akik megjárták a poklot, Sebők is kerülte a Lényének rendkívülisége tanulóéveink első percétől kezdve nyilvánvaló volt valamennyi­ünk számára, akik hozzá járhattunk. Tudásának csak száraz alapját veszi tekin­tetbe, aki azt mondja: ismerte a zongorázó ember testi működéseinek legapróbb részle­teit, legrejtettebb - számunkra meglepő -összefüggéseit. Mindannyiunkat lenyűgözött, ahogyan fo­lyamatosan gondolkodott test és psziché, idegsejtek és lélek mechanizmusainak köl­csönhatásáról, s mindezt egy keleti bölcs módján tette. Babonás tiszteletet váltott ki a szem- és fültanúkból, ahogyan legendás mesterkurzu­sain belelátott a sok-sok frissen megismert zongoristába, rejtett pontokra és akadályokra tapintva - olykor hajlamosak voltunk varázs­lót látni benne. (Mintha róla magáról szólt volna az a történet is, amelyet zongoraórán mesélt a japán orvosról, aki a páciens fülcim­páját megvizsgálva évtizedes betegségekre derített fényt.) De a legfőbb jó, amit tőle kaptunk (a leg­különbözőbb alkatú és tudású zenészek), a hit abban, hogy lehet ráltozni. (Itthoni körül­mények között tanult sok reflexünk, öröklött alkatunk nem mindig kedvező táptalaja en­nek a hitnek.) „Lehet változni" - ez a két szó az ő szájá­ból varázslatos értelmet nyert. Elhittük neki, mert ő is állandó keresésben, változásban élt. Ezen kívül is voltak persze visszatérő kulcs­mondatai: .Zongorázni könnyű. Csak nehéz­zé tesszük." És az első mondat: .Nincs zongoratechni­kád. Ezt fel kell építeni." Nem az egyetlen voltam, akinek így vagy ehhez hasonlóan szentimentalizmust. Akivel törődött, az tud­ta, hogy szereti, s hogy egy simogatás vagy kézfogás többet jelent, mint másnál a hosszú ömlengés. Gyermekeimnek és uno­káimnak bátyja és pótpapája lett. Közösen éltünk át sok örömöt, bánatot, együtt ünne­peltünk és gyászoltunk. Most, hogy elment, fülsiketítő a csönd, a zene és az emlékek még nagyszerűbbnek tűnnek. A sok ezer ember, akit szolgált, továbbviszi Sebők György örökségét. .Milyen kár, hogy éppen most, amikor végre úgy játszom, ahogy mindig is szeret­tem volna... szegény Vica..." (imádott fele­sége) - ezek voltak utolsó szavai, és a hang­ja elenyészett. Mozart. Liszt. Bartók és a többiek bizo­nyára nagy ünnepséggel várják az elíziumi mezőkön. Drága, öreg partnerem. Isten veled! Bloomington, 1999. november 16. STARKER JÁNOS kezdődtek a bloomingtoni órái. Általában va­lamilyen főiskola elvégzése után kerültünk hozzá, sokféle országból. Bloomington zenei paradicsom volt, de azok, akik a svájci Er­nenben jártak Sebőknél, állítják, hogy az ot­tani Zenefalu létrehozása volt élete egyik fő­műve, ott lehetett legteljesebben önmaga. Hatására megváltozott az életünk, és néha a zongorázásunk is. Az anatómialeckékkel, a meditáció sajátos módjával, filozófiával, pszi­choanalízissel, néha talán még hipnózissal is teljes órákon a végső cél az eszközök megta­lálása és legkivált az akadályok elhárítása volt - hogy önmagunk módján zenélhessünk. Sebők György közelében a szelíd figye­lem és a szabadság levegője vett körül ben­nünket. Életünk szép évei voltak. CSALOG GÁBOR

Next