Muzsika, 2000 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám - FODOR GÉZA: Hét Fidelio: 1989-1999
505 OPERA - CD zusait, az eleven drámaiság nem a precizitást elmosó spontaneitás eredménye, hanem éppenséggel tökéletes perfekcionizmussal párosul, és a pregnáns pontosság gyümölcse. Az énekesek produkciói nem teljesen egyenrangúak, de az egész előadás intenzitása ezt csaknem feledteti, minden teljesítményt megemel. Charlotte Margione Leonorája a legnőiesebb valamennyi Leonora között, akit csak hallottam. Noha nem igazán hősnő, képes mintegy felfokozódni a szerep hősi pillanataiban. Mégis inkább hangjának melegsége, feminin szépsége ragad meg, s ennyiben megerősíti Harnoncourt felfogását, miszerint a darab központi témája a hitvesi szeretet szerelem. Peter Seiffert is inkább egyszerűen csak szenvedő férfi, mint az a nemes lény, aki az igazságért harcolt (miként Don Fernando mondja róla) - szólamformálása intenzitásával tűnik ki, nem pedig emelkedettségével. A hitvestársak így valamivel polgáribb dimenzióban jelennek meg, mint Beethoven zenéjében, az operában ábrázolt két világ, egyfelől Rocco, Marcellina és Jaquino, másfelől Florestan. Leonora, Don Pizarro és Don Fernando életköre nem válik el egymástól olyan élesen, mint eredetileg a darabban. A különbségek elmosását eredményezi az is, hogy Polgár László Roccója - mint ezt a budapesti operaszínpadról is tudjuk - valamivel magasabb, előkelőbb Beethoven kisemberénél, másfelől Sergei Leiferkus (akit mi még Szergej Leiferkuszként ismertünk meg) kifejezetten gyenge Don Pizarro szerepében. Az énekes világkarrierje számomra teljesen érthetetlen, hogy a sószínű, magvatlan bariton, a személyiség hiánya, a definiálatlan éneklés miért vonzza a lemezcégeket és a karmestereket, már Jagóját hallgatva is rejtély volt számomra még e baritonínséges időkben is. Barbara Bonney kristálytiszta, elegáns előadása Marcellina figuráját is megemeli némileg, csak Deon van der Walt Jaquinója van teljesen a helyén. Bője Skovhus Don Fernandója közelebb jár a Beethoven által teremtett zenei figurához, mint az előbbi két felvételé, de még mindig nem elég meggyőző. Leiferkus jelentéktelen Pizarrójától eltekintve minden énekes produkció színvonalas, de figurálisan egy árnyalatnyit pontatlan. Ezt azonban kompenzálja a karmesteri-zenekari produkció intenzitása, megvilágító ereje. Harnoncourt Fideliója a darab hangfelvételen rögzített interpretációtörténetének egyik legjelentősebb állomása. A Teldec felvételét egy évvel követte az RCA Victore, 1995 májusában, Colin Davis vezényletével. Ez az előadás persze nem veszi fel a versenyt a Harnoncourt-éval, de a mű valódi alkatának megközelítése szempontjából felülmúlja Haitinkét és Dohnánynét. Igaz, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara nem szól olyan szépen, mint a Drezdai Állami Zenekar, nem is beszélve a Bécsi Filharmonikusokról. De Davis a zenei anyagnak egy olyan aspektusára veti a hangsúlyt, amely a Fidelio esetében fontosabbnak látszik a Szépség aspektusánál, az architektonikus megformálásra. Davis mindig felépíti a zenét, ha lehet ilyet mondani, nem annyira a zene időbeliségét, mint inkább a formák kvázi-térbeliségét emeli ki. Ettől az eljárástól a zene mindenekelőtt súlyt kap, s a drámaiságot nem annyira az előretörő dinamizmus, mint inkább a formák nehézkedése, vonzása-taszítása, egymásnak feszülése hozza létre. S az előadás nagy értéke, hogy a formálásnak, a számok felépítésének-felépülésének ez az elsődlegessége nemcsak a darab zenekari szubsztanciájában érvényesül, hanem következetesen kiterjed az énekes produkciókra is. Ennek az eljárásnak nagy pillanatokat köszönhetünk. Egyetlen előadásban sem olyan elvarázsolt az első felvonásban a kánon-kvartett kezdete és egyetlen előadásban sem olyan hatalmas a második felvonásban a Leonora- Florestan-kettős érzelmi intenzitása, mint ezen a felvételen. Ennek az erős, a hangok viszonyaiban lekötött energiákat felszabadító megformáltságnak a gyümölcse, hogy Marcellina és Jagimo nyitókettőse minden heveskedés nélkül is súlyosan drámai, hogy Leonora és Florestan a sors terhét nagy lelkierővel viselő hőssé emelkedik, hogy Don Pizarro nyomasztóan, félelmetesen veszélyes ellenfél. Deborah Voigt személyében Gabriele Schnauthoz hasonlóan jelentős Wagner-énekesnő eleveníti meg Leonora szólamát, s hasonló eredménnyel is. A figura hősi jellege megvalósul, de sajátos éthosza, idealitása, páratlan beethoveni szelleme nem. Ben Heppnernek is elsősorban az orgánuma van meg Florestan roppant nehéz szólamához, a szerep lelkületét, emelkedettségét önmagától nem tudná elérni, ehhez a karmester által inspirált formálás, főként az ária architektonikájának szinte látható felépülése, átvilágítása kellett. Ezen a felvételen végre igazi Don Pizarrót hallunk Günter von Kannen jóvoltából. Az áriában még nem lép elég plasztikusan a zenekar elé, de a Roccóval énekelt kettősben, az első fináléban és második felvonásbeli jelenetében sötét, éles, átütő erejű, veszélyes figura. Elizabeth Norberg-Schulz talán a legelevenebb Marcellina az itt tárgyalt felvételeké közül. Jaquino szerepében Michael Schadét, a ma már jelentős Mozart-énekest halljuk. Thomas Quasthoff közelíti meg leginkább Don Fernando humanitás-hangját, nem üres, mélyről fakadó pátoszát. A felvétel legjellegtelenebb hangi alakítása Matthias Helléé Rocco szerepében. Colin Davisnek minálunk nem nagy a presztízse. Annál inkább hangsúlyozandó, hogy nem melegen közvetlen hangú, némileg távolságtartó, mindenekelőtt architektonikus, tömegek-tömbök súlyviszonyaiban gondolkodó, erős megformálásra törekvő előadása illik a Fidelio sajátos alkatához, és komolyan veendő interpretációja Beethoven operájának. Három év szünet után, 1998 novemberében a Naxos készített új felvételt a darabból. A produkciónak erős magyar vonatkozása van, a felvétel Budapesten készült, részben magyar stábbal, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagjaiból alakult Nikolaus Esterházy Sinfonia és a Magyar Rádió Énekkara közreműködésével. Sőt a karmester is magyar származású, még ha külföldön - jelenleg Bécsben - működik is: Michael Halász, azaz Halász Mihály. Operakarmesteri művészetét ismerhetjük már a Naxos korábbi Varázsfuvola-jer életéből. Jól ismeri a mű klasszikus imn'st cwrturf M2 u-mi-vm, m-m-wsMff COLIN DAVIS mifsmmammm