Muzsika, 2002 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám - ALBERT MÁRIA: Esték a Parkban: Megnyílt Budán a Millenáris Park
Esték a Parkban A nyár elejétől fokozatosan birtokba vehette a közönség a budapesti Millennáris Parkot, nemcsak mint sétáló-levegőző helyet, hanem mint kulturális központot is. A szabadtéri színpad, a zenepavilon, a Fogadó, a Teátrum sorra megkezdte működését, s egyre nagyobb közönségsikerrel. A Millenárist a Miniszterelnöki Hivatal által létrehozott közhasznú társaság működteti, ezzel áll szerződéses viszonyban a Pentaton Koncertügynökség, melynek ügyvezetője Lőrinczy György, aki programigazgatóként fogja össze a rendezvényeket. Természetesen nem egyedül, hanem társakkal, ahogy a Millenáris Kht. pályázatán is a szakértők és a partnerek megnevezésével nyert az iroda. A Pentaton több mint tíz esztendős, tennivalója, üzleti kapcsolata volna épp elég. Lőrinczy azt mondja, hogy egyebek között a szakmai összefogás lehetősége indította arra, hogy pályázzon. Mindig is érdekelte, teremthetők-e olyan körülmények, adódhatnak-e olyan kihívások, amelyekben a konkurenciával való együttműködés, nem pedig a rivalizálás bontakozik ki. A pályázat előkészítési fázisában össze kellett hangolni a VIP Arts, a Koncert és Média és a Maskarás Céh, no meg a Pentaton szakmai tapasztalatait, hogy közös dokumentumban rögzítsék a koncepciót. A pályázati feltételek nem voltak könnyűek, hiszen az építők a tender kiírásakor még a beruházás közepén tartottak, a műszaki paraméterekről csak ködös elképzeléseik lehettek, amikor pedig elnyerték a programszervezési megbízást, már nem volt mód változtatásokra. Valamelyes fogódzóval Selmeczi György szolgált, őt ugyanis fölkérték a programindító nagyszabású művelődéstörténeti kiállítás szakértőjéül, és Lőrinczy is számított rá, mint a művészeti szerkesztők vezetőjére. Ez itt fontos és tartalmas pozíció, jegyzi meg, mert számtalan külsős szerkesztővel dolgoztak e félév során. A tárlat koncepciójával párhuzamos elképzeléseket vázoltak, egy széles sávú magyar szerzői és előadói antológiát véve célba. A helyszín adottságai mellett evidenciának számított, hogy műfajok szerint osztják meg a munkát: a táncesemények koordinátora a Bán Teodóra vezette VIP Arts, a komolyzenei és színházi rendezvényekért a Pentaton felel, a zenés színházi programokat a VIP Arts és a Pentaton szervezi, a folk, jazz és könnyűzenei műsorokat a Koncert és Médiát képvisel millenáris pár Megnyílt Budán a Millenáris Park Lőrinczy György lő Lökös Csaba és Hidasi Eleonóra, a gyermekprogramokat pedig Gaál Ági Maskarás Céhe tervezi. Az együttműködés, az összhang megteremthető, a hat hónap tapasztalata: „rengeteget tanultunk egymástól". A szervezők még így sem döntenek egyedül egy-egy ötletről, hanem a külső szakértők véleményét is meghallgatják. Egerházi Attilát, ha táncról kerül szó, Farkas Zoltán Batyut a folklór kérdéseiről, Pintér Piroskát, ha kórus szerepléséről van szó, és Vashegyi Györgyöt, ha régi zenével kapcsolatos javaslat érkezik. „Ebben az időszakban a szakma, a szervezés, a menedzselés, a háttérmunka elismertségéért, hiteléért is dolgoztam - jegyzi meg Lőrinczy. - Az elmúlt évek sok-sok keserves tapasztalata igazolta, hogy nincs művész, aki képes lenne a saját pályáját egyedül alakítani, és közben minőségi, rangos helyeken jól értékesíthető teljesítményt is nyújtani. Selmeczi, aki nem a Pentaton munkatársa, most érzékelte, mennyi fölösleges, pontosabban nem rá tartozó feladatot vállalt korábban a Budapesti Kamaraoperánál. Ám, nem tagadhatom, ilyen feltételek között a legalaposabb előkészítés és legrészletesebb tervezés ellenére is nagyon sok múlik az egyeztetéseken és a véletlen szerencsén. A Budapesti Fesztiválzenekar például itteni fellépte (2001. szeptember 3.) előtt szólaltatott meg Salzburgban Bartók színpadi művei közül kettőt, A kékszakállú herceg várát és A csodálatos mandarint, mi ugyanezt a programot szerettük volna tőlük, ők - szerencsére - szívesen hozták el a Millenáris Teátrumba ezt a műsort. Aki végigpörgeti a programfüzeteket, júliustól decemberig, meggyőződhet róla, milyen tág körből merítettünk. Nemcsak Bartók zenéjét éreztük ideillőnek. Az Egri Művészetek Házával közösen bemutattuk Haydn Élet a Holdon című báboperáját, az Erdődy Kamarazenekartól az Ensemble Phlippe-ig több kamaraegyüttes adott régizenei esteket, játszottuk Erkel Ferenc kevésbé ismert operáinak részleteit, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatával közösen felújítottuk Szokolay Sándor Vérnászát. Ezt az előadást azért is említem külön, mert a teátrum épülete üzemcsarnok volt egykor, tehát nincs zsinórpadlása. Kovalik Balázs rendezőnek és Horgas Péter díszlettervezőnek olyan színpadi elképzelést kellett megvalósítania, amely technikailag itt is kivitelezhető, és a szegedi színpadon is megfelel." A technikai kérdések közül az akusztikai viszonyok igazán meghatározóak, zenei produkciókról (is) lévén szó. A Millenáris Teátrum egyik bemutatóján, A gólyakalifa című opera előadásán kifejezetten zavarosnak tűnt a hangosítás. „Itt minden előadást rögzítenek, ezeket később a közszolgálati televíziók sugározzák. A gólyakalifánál a szerző, Gyöngyösi Levente döntött úgy (egy song miatt), hogy az egész darabot hangosítsuk, és ennek k 51 2002 JANUÁR • muzsika 3