Muzsika, 2002 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám - ALBERT MÁRIA: Esték a Parkban: Megnyílt Budán a Millenáris Park

Esték a Parkban A nyár elejétől fokozatosan birtokba ve­hette a közönség a budapesti Mille­n­náris Parkot, nemcsak mint sétá­ló-levegőző helyet, hanem mint kulturális központot is. A szabadtéri színpad, a zenepa­vilon, a Fogadó, a Teátrum sorra megkezdte működését, s egyre nagyobb közönségsiker­rel. A Millenárist a Miniszterelnöki Hivatal ál­tal létrehozott közhasznú társaság működte­ti, ezzel áll szerződéses viszonyban a Penta­ton Koncertügynökség, melynek ügyvezetője Lőrinczy György, aki programigazgatóként fog­ja össze a rendezvényeket. Természetesen nem egyedül, hanem társakkal, ahogy a Mille­náris Kht. pályázatán is a szakértők és a part­nerek megnevezésével nyert az iroda. A Pentaton több mint tíz esztendős, tenni­valója, üzleti kapcsolata volna épp elég. Lőrinczy azt mondja, hogy egyebek között a szakmai összefogás lehetősége indította arra, hogy pályázzon. Mindig is érdekelte, teremt­hetők-e olyan körülmények, adódhatnak-e olyan kihívások, amelyekben a konkurenciával való együttműködés, nem pedig a rivalizálás bontakozik ki. A pályázat előkészítési fázisá­ban össze kellett hangolni a VIP Arts, a Kon­cert és Média és a Maskarás Céh, no meg a Pentaton szakmai tapasztalatait, hogy közös dokumentumban rögzítsék a koncepciót. A pályázati feltételek nem voltak könnyűek, hiszen az építők a tender kiírásakor még a be­ruházás közepén tartottak, a műszaki paramé­terekről csak ködös elképzeléseik lehettek, amikor pedig elnyerték a programszervezési megbízást, már nem volt mód változtatásokra. Valamelyes fogódzóval Selmeczi György szolgált, őt ugyanis fölkérték a programindító nagysza­bású művelődéstörténeti kiállítás szakértőjéül, és Lőrinczy is számított rá, mint a művészeti szerkesztők vezetőjére. Ez itt fontos és tartal­mas pozíció, jegyzi meg, mert számtalan kül­sős szerkesztővel dolgoztak e félév során. A tárlat koncepciójával párhuzamos elképzelése­ket vázoltak, egy széles sávú magyar szerzői és előadói antológiát véve célba. A helyszín adottságai mellett evidenciának számított, hogy műfajok szerint osztják meg a munkát: a táncesemények koordinátora a Bán Teodóra vezette VIP Arts, a komolyzenei és színházi rendezvényekért a Pentaton felel, a zenés színházi programokat a VIP Arts és a Pentaton szervezi, a folk, jazz és könnyűze­nei műsorokat a Koncert és Médiát képvisel millenáris pár Megnyílt Budán a Millenáris Park Lőrinczy György lő Lökös Csaba és Hi­dasi Eleonóra, a gyer­mekprogramokat pe­dig Gaál Ági Maskarás Céhe tervezi. Az együttműködés, az összhang megteremthe­tő, a hat hónap tapasztalata: „rengeteget ta­nultunk egymástól". A szervezők még így sem döntenek egyedül egy-egy ötletről, ha­nem a külső szakértők véleményét is meg­hallgatják. Egerházi Attilát, ha táncról kerül szó, Farkas Zoltán Batyut a folklór kérdéseiről, Pintér Piroskát, ha kórus szerepléséről van szó, és Vashegyi Györgyöt, ha régi zenével kapcsola­tos javaslat érkezik. „Ebben az időszakban a szakma, a szerve­zés, a menedzselés, a háttérmunka elismert­ségéért, hiteléért is dolgoztam - jegyzi meg Lőrinczy. - Az elmúlt évek sok-sok keserves tapasztalata igazolta, hogy nincs művész, aki képes lenne a saját pályáját egyedül alakítani, és közben minőségi, rangos helyeken jól értékesíthető teljesítményt is nyújtani. Selmeczi, aki nem a Pentaton munkatársa, most érzékelte, mennyi fölösleges, ponto­sabban nem rá tartozó feladatot vállalt ko­rábban a Budapesti Kamaraoperánál. Ám, nem tagadhatom, ilyen feltételek között a legalaposabb előkészítés és legrészletesebb tervezés ellenére is nagyon sok múlik az egyeztetéseken és a véletlen szerencsén. A Budapesti Fesztiválzenekar például itteni fel­lépte (2001. szeptember 3.) előtt szólaltatott meg Salzburgban Bartók színpadi művei kö­zül kettőt, A kékszakállú herceg várát és A csodálatos mandarint, mi ugyanezt a progra­mot szerettük volna tőlük, ők - szerencsére - szívesen hozták el a Millenáris Teátrumba ezt a műsort. Aki végigpörgeti a programfüzeteket, júli­ustól decemberig, meggyőződhet róla, mi­lyen tág körből merítettünk. Nemcsak Bar­tók zenéjét éreztük ideillőnek. Az Egri Művé­szetek Házával közösen bemutattuk Haydn Élet a Holdon című báboperáját, az Erdődy Kamarazenekartól az Ensemble Phlippe-ig több kamaraegyüttes adott régizenei esteket, játszottuk Erkel Ferenc kevésbé ismert ope­ráinak részleteit, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatával közösen felújítottuk Szo­kolay Sándor Vérnászát. Ezt az előadást azért is említem külön, mert a teátrum épülete üzemcsarnok volt egykor, tehát nincs zsinór­padlása. Kovalik Balázs rendezőnek és Hor­gas Péter díszlettervezőnek olyan színpadi elképzelést kellett megvalósítania, amely technikailag itt is kivitelezhető, és a szegedi színpadon is megfelel." A technikai kérdések közül az akusztikai vi­szonyok igazán meghatározóak, zenei pro­dukciókról (is) lévén szó. A Millenáris Teát­rum egyik bemutatóján, A gólyakalifa című opera előadásán kifejezetten zavarosnak tűnt a hangosítás. „Itt minden előadást rögzíte­nek, ezeket később a közszolgálati televíziók sugározzák. A gólyakalifánál a szerző, Gyön­gyösi Levente döntött úgy (egy song miatt), hogy az egész darabot hangosítsuk, és ennek k 51 2002 JANUÁR • muzsika 3

Next