Muzsika, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2006-11-01 / 11. szám - SZITHA TÜNDE: Szívhez szóló hangok Hegymagason: Rondino Fesztivál, 2006. augusztus 4-6.

e­s­z­t­i­v­á­l országszerte te­racht) szólaltattak meg. Finoman kidol­gozott dinamika, árnyalatgazdag hangkép­zés jellemezte játékukat, s nemcsak azokban a tételekben, melyek a hagyományos előadói eszközöket igényelték (Schönberg), hanem azokban is, melyekben a zenei anyag a ké­nyes változékonysággal (Sáry, Gémesi) vagy a hangzás bonyolult struktúrájával (Vidov­szky) adott különleges feladatokat. A műsorok másik részét szólózongorára komponált darabok és zongorás kamara­művek alkották. Az első hangverseny fősze­replője DURAY BARNABÁS volt. Ő nyitot­ta meg a már említett Rondinóval (ez a mű minden évben elhangzik) a három nap ese­ményeit, a koncert második részében pedig eljátszotta Porszem és vízcsepp a liliom szirmán című, légies hangzású, nyugalmat sugárzó zongoradarabját, majd hosszú, négyszaka­szos improvizációban mutatta meg a már sokak által megcsodált, de a nyilvánosság számára alig ismert rögtönző képességét. Dukay - bár hivatalosan mindenki zene­szerzőnek tartja - lenyűgözően zongorázik. Tisztán, markánsan üti le a billentyűket, s olyan ritmikai feszességgel játszik, mely csak a nagy pianisták képessége. Rögtönzé­sei figyelemreméltó, leírt kompozícióinak mégsem ellentmondó adalékokkal szolgál­tak zeneszerzői gondolkodásához. Kiderült Sáry László belőlük, hogy az alapjában véve monolitikus szerkesztésű, fegyelmezett polifóniájú mű­veket komponáló Dukaytól egyáltalán nem idegenek a szélsőséges indulatokat és gesz­tusokat is magukban foglaló zenei ötletek, és az extrém hatású zenei elemekből a rög­tönzés lazább műfaji keretei között is létre tudja hozni ugyanazt az egyensúlyt, amely zárt kompozícióit jellemzi. Csalog Gábor másnapi hangver­senyén hasonlóan szuggesztív, mégis teljesen más karakterű zongorázást hallhatott a közön­ség. Csalog ugyanis - különösen, amikor nagyon jó formában ját­szik - technikailag bonyolult vagy zsúfolt textúrákat is légiesen könnyű, áttetsző hangzással tud életre kelteni, s ezt a képességét most nemcsak Debussy Etűdjei­ben és az Images 2. sorozatában, hanem Mozart és Schumann rö­vid zongoradarabjaiban (C-dúr üvegharmonika-adagio, D-dúr rondó; Téte­lek az ifjúsági albumból) is megcsillogtatta. Koncertjének ebből fakadó érdekes tanulsága az volt, hogy hangszíneit és játéktechnikai elemeit tekintve Mozart, Schumann és De­bussy zongoramuzsikája között sokkal több rokonság fedezhető fel, mint amennyit felüle­tes stiláris beidegződéseink alapján általában feltételezünk. CSAPÓ GYULA Yagul című zongoradarabja Dukay előző napi Porszem és vízcsepp a liliom szirmán című munkájára rí­melt. A két kiváló mű egymás tükrében jól il­lusztrálja, hogy az Új Zenei Stúdió működé­séhez kapcsolható, látszólag egységes nyolc­vanas évekbeli antiromantikus esztétika mennyire ellentétes karakterű és jellegű zenék megszületéséhez teremtett alapot. Csalog műsorán két bemutató is elhang­zott. Az első egy tizenegy akkordból álló, alig félpercnyi KURTÁG-zene volt (Virág), mely 1984 karácsonyán készült Szigligeten, Korner Évának szóló ajánlással. A kalandos sorsú művet Jovánovics György és Kiesel­bach Tamás fedezte fel a két évvel ezelőtt el­hunyt művészettörténész hagyatékának ren­dezésekor. A másik műben, SÁRY LÁSZLÓ nemrég befejezett Trópus és szekvencia című darabjában a zeneszerző is közreműködött tangóharmonikán. A két hangszer élesen el­térő hangi tulajdonságai kissé meghökken­tő eleggyé összegződtek az egyetlen harmó­niasorból kibontott kétrészes darabban, melyben a második rész - némiképp korai­variációk dramaturgiájára emlékeztetően -az első szakasz figurális kidolgozásának tűnt. Sáry tangóharmonikája nemcsak itt, hanem az előző napi hangversenyen is megszólalt (Gémesi Géza: Hajnali templom, Sáry: Min­dig csak az van, ami van), ott azonban első­sorban a hangszín gazdagításában játszott szerepet. Különleges fényt adott a vonós­együttes hangzásának, s mindkét, eredetileg szöveg ihlette műben a hangszeres formára transzponált költői programok hangulatát tette átélhetőbbé. A záróest Schönberg-Vidovszky-Bartók­műsora szolgált a legbonyolultabb kereszt­hivatkozásokkal. VIDOVSZKY LÁSZLÓ vonósszextettjének címe (Souvenir d'ASch) önmagában is jelzi, hogy Arnold Schönberg tiszteletére írt hommage-ról van szó, mely egyben tisztelgés a hangokká alakított szö­vegüzenetek első mestere, Schumann előtt is. (A németországi Asch nevű város hang­zóiból kialakított motívumokból épül fel a Karnevál zenéjének jelentős része.) A most öttételes formában megszólaltatott (de még nem lezárt) kompozíció hangi alapanyagá­ban fontos szerepük van a Schönberg nevéből kialakított akkordoknak, mellettük pedig annak a Klangfarbenmelodie-nak neve­zett, Schönbergtől származtatott kompozt- BORSOS ÁGNES FELVÉTELE Gémesi Géza és Parti Nagy Lajos 2006 NOVEMBER • muzsika 19

Next