Muzsika, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám - SZITHA TÜNDE: Szívhez szóló hangok Hegymagason: Rondino Fesztivál, 2006. augusztus 4-6.
esztivál országszerte teracht) szólaltattak meg. Finoman kidolgozott dinamika, árnyalatgazdag hangképzés jellemezte játékukat, s nemcsak azokban a tételekben, melyek a hagyományos előadói eszközöket igényelték (Schönberg), hanem azokban is, melyekben a zenei anyag a kényes változékonysággal (Sáry, Gémesi) vagy a hangzás bonyolult struktúrájával (Vidovszky) adott különleges feladatokat. A műsorok másik részét szólózongorára komponált darabok és zongorás kamaraművek alkották. Az első hangverseny főszereplője DURAY BARNABÁS volt. Ő nyitotta meg a már említett Rondinóval (ez a mű minden évben elhangzik) a három nap eseményeit, a koncert második részében pedig eljátszotta Porszem és vízcsepp a liliom szirmán című, légies hangzású, nyugalmat sugárzó zongoradarabját, majd hosszú, négyszakaszos improvizációban mutatta meg a már sokak által megcsodált, de a nyilvánosság számára alig ismert rögtönző képességét. Dukay - bár hivatalosan mindenki zeneszerzőnek tartja - lenyűgözően zongorázik. Tisztán, markánsan üti le a billentyűket, s olyan ritmikai feszességgel játszik, mely csak a nagy pianisták képessége. Rögtönzései figyelemreméltó, leírt kompozícióinak mégsem ellentmondó adalékokkal szolgáltak zeneszerzői gondolkodásához. Kiderült Sáry László belőlük, hogy az alapjában véve monolitikus szerkesztésű, fegyelmezett polifóniájú műveket komponáló Dukaytól egyáltalán nem idegenek a szélsőséges indulatokat és gesztusokat is magukban foglaló zenei ötletek, és az extrém hatású zenei elemekből a rögtönzés lazább műfaji keretei között is létre tudja hozni ugyanazt az egyensúlyt, amely zárt kompozícióit jellemzi. Csalog Gábor másnapi hangversenyén hasonlóan szuggesztív, mégis teljesen más karakterű zongorázást hallhatott a közönség. Csalog ugyanis - különösen, amikor nagyon jó formában játszik - technikailag bonyolult vagy zsúfolt textúrákat is légiesen könnyű, áttetsző hangzással tud életre kelteni, s ezt a képességét most nemcsak Debussy Etűdjeiben és az Images 2. sorozatában, hanem Mozart és Schumann rövid zongoradarabjaiban (C-dúr üvegharmonika-adagio, D-dúr rondó; Tételek az ifjúsági albumból) is megcsillogtatta. Koncertjének ebből fakadó érdekes tanulsága az volt, hogy hangszíneit és játéktechnikai elemeit tekintve Mozart, Schumann és Debussy zongoramuzsikája között sokkal több rokonság fedezhető fel, mint amennyit felületes stiláris beidegződéseink alapján általában feltételezünk. CSAPÓ GYULA Yagul című zongoradarabja Dukay előző napi Porszem és vízcsepp a liliom szirmán című munkájára rímelt. A két kiváló mű egymás tükrében jól illusztrálja, hogy az Új Zenei Stúdió működéséhez kapcsolható, látszólag egységes nyolcvanas évekbeli antiromantikus esztétika mennyire ellentétes karakterű és jellegű zenék megszületéséhez teremtett alapot. Csalog műsorán két bemutató is elhangzott. Az első egy tizenegy akkordból álló, alig félpercnyi KURTÁG-zene volt (Virág), mely 1984 karácsonyán készült Szigligeten, Korner Évának szóló ajánlással. A kalandos sorsú művet Jovánovics György és Kieselbach Tamás fedezte fel a két évvel ezelőtt elhunyt művészettörténész hagyatékának rendezésekor. A másik műben, SÁRY LÁSZLÓ nemrég befejezett Trópus és szekvencia című darabjában a zeneszerző is közreműködött tangóharmonikán. A két hangszer élesen eltérő hangi tulajdonságai kissé meghökkentő eleggyé összegződtek az egyetlen harmóniasorból kibontott kétrészes darabban, melyben a második rész - némiképp koraivariációk dramaturgiájára emlékeztetően -az első szakasz figurális kidolgozásának tűnt. Sáry tangóharmonikája nemcsak itt, hanem az előző napi hangversenyen is megszólalt (Gémesi Géza: Hajnali templom, Sáry: Mindig csak az van, ami van), ott azonban elsősorban a hangszín gazdagításában játszott szerepet. Különleges fényt adott a vonósegyüttes hangzásának, s mindkét, eredetileg szöveg ihlette műben a hangszeres formára transzponált költői programok hangulatát tette átélhetőbbé. A záróest Schönberg-Vidovszky-Bartókműsora szolgált a legbonyolultabb kereszthivatkozásokkal. VIDOVSZKY LÁSZLÓ vonósszextettjének címe (Souvenir d'ASch) önmagában is jelzi, hogy Arnold Schönberg tiszteletére írt hommage-ról van szó, mely egyben tisztelgés a hangokká alakított szövegüzenetek első mestere, Schumann előtt is. (A németországi Asch nevű város hangzóiból kialakított motívumokból épül fel a Karnevál zenéjének jelentős része.) A most öttételes formában megszólaltatott (de még nem lezárt) kompozíció hangi alapanyagában fontos szerepük van a Schönberg nevéből kialakított akkordoknak, mellettük pedig annak a Klangfarbenmelodie-nak nevezett, Schönbergtől származtatott kompozt- BORSOS ÁGNES FELVÉTELE Gémesi Géza és Parti Nagy Lajos 2006 NOVEMBER • muzsika 19