Muzsika, 2007 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-01 / 1. szám - MIKES ÉVA: Kodály nyomán, sokadik nekifutásra: Népzene tanszéket alapít a Zeneakadémia

A 2007/2008-as tanévben - több korábbi kí­sérlet után - újra megkezdi működését a Népzene tanszék. Az alakulás, szervezés folyamatának irá­nyítója Richter Pál zenetörténész, a Zenetudo­mányi Intézet népzenei archívumának vezetője. - Nem előzmény nélküli a terv. Melyek voltak az eddigi próbálkozások? - Valóban történtek kísérletek felsőfokú népzeneoktatásra korábban is, illetve a Nyíregyházi Főiskolán az 1990-es évek elejétől az ének-zene tanárképzéshez csat­lakozva - tehát nem önállóan - működik népzenetanár-képzés. A Zeneakadémia ed­digi próbálkozásai nem vezettek ered­ményre. A legutolsó kísérlet 2002-ben volt, annak tervezetét Kobzos Kiss Tamás ké­szítette Borsi Ferenc, Jánosi András és Pávai István közreműködésével. - Most siker várható? - Reméljük. A hároméves alapképzés akkreditációja már megtörtént, a felvételi követelmények pedig megjelennek a felső­fokú felvételi tájékoztatóban. Vagyis szep­tembertől megkezdhetjük az oktatást. - Hogyan jutott el a gyakorlati népzeneoktatás az egyetemi szintig és mi a jövőre induló képzés célja? - Hosszú volt a folyamat. Köztudott, hogy már Kodály magyarság­programjának is a népdaloktatás képezte egyik legfontosabb részét. Mégis, ennek az oktatásba való teljes körű átvétele váratott magára. Részei persze működtek, működnek, hiszen az iskolákban van ének­óra, népdaloktatás, ami a szolfézsoktatásnak is fontos része - de nem tudott úgy intézményesülni, hogy a felsőoktatásba önálló képzésként épült volna be. Igaz, az elméleti képzésnek jelentős a hagyománya: a Szabolcsi Bence által indított zenetudományi tanszakon kezdetben párhuzamosan folyt zenetörténeti és etnomuzikológiai oktatás. Ez utóbbit Kodály és Lajtha László vezette. Kodály nyugdíjazása, majd halála után a népzenekutatók képzése sajnos nem folytatódott. A gyakorlati, elsősorban hangszeres népzeneoktatáshoz a hetve­nes évek elején kibontakozott táncházmozgalom adott ösztönzést, amikor tehetséges fiatalok kezdtek érdeklődni a gyűjtések iránt. Se­bő Ferenc és Halmos Béla a T . , „, ,­­ ,, ,, FELVÉGI ANDREA FELVÉTELE Lajtha-gyűjtéseket próbálták meg lejátszani. Miután rájöt­tek, hogy nem megy, szakemberekhez fordultak. Olyan neves kuta­tók, mint Vargyas Lajos, Olsvai Imre vagy Martin György, illetve a későbbiekben a népzenekutatók őket követő generációja folyamato­san segítették a fiatalokat ebben a munkában, igyekeztek érdeklődé­süket kielégíteni. Ebből az érdeklődésből nőtt ki később az életerős mozgalom. A fiatalság a népzene és néptánc révén ugyanis olyan magas szintű, értékes, zenei stílusrétegekben gazdag szórakoztató zenéhez jutott, ami ebben a műfajban nem létezett, és ma sem jel­lemző. Ráadásul ezt a zenét a sajátjuknak is érezhették. A hangszeres népzenei hagyomány, ami a gyűjtésekből visszakö­szön, és persze autentikus formája már kihalófélben van, nemzedé­keken át csiszolódott, míg ma ismert alakját elnyerte. Ezt nevezhet­jük a hagyomány alkotó korszakának. Tudjuk, hogy a civilizáció előretörésével az életkörülmények megváltoztak, a hagyományos fa- zeneélet Kodály nyomán, sokadik nekifutásra Népzene tanszéket alapít a Zeneakadémia Richter Pál 2007 JANUÁR • muzsika 3 5

Next