Muzsika, 2007 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1. szám - MIKES ÉVA: Kodály nyomán, sokadik nekifutásra: Népzene tanszéket alapít a Zeneakadémia
A 2007/2008-as tanévben - több korábbi kísérlet után - újra megkezdi működését a Népzene tanszék. Az alakulás, szervezés folyamatának irányítója Richter Pál zenetörténész, a Zenetudományi Intézet népzenei archívumának vezetője. - Nem előzmény nélküli a terv. Melyek voltak az eddigi próbálkozások? - Valóban történtek kísérletek felsőfokú népzeneoktatásra korábban is, illetve a Nyíregyházi Főiskolán az 1990-es évek elejétől az ének-zene tanárképzéshez csatlakozva - tehát nem önállóan - működik népzenetanár-képzés. A Zeneakadémia eddigi próbálkozásai nem vezettek eredményre. A legutolsó kísérlet 2002-ben volt, annak tervezetét Kobzos Kiss Tamás készítette Borsi Ferenc, Jánosi András és Pávai István közreműködésével. - Most siker várható? - Reméljük. A hároméves alapképzés akkreditációja már megtörtént, a felvételi követelmények pedig megjelennek a felsőfokú felvételi tájékoztatóban. Vagyis szeptembertől megkezdhetjük az oktatást. - Hogyan jutott el a gyakorlati népzeneoktatás az egyetemi szintig és mi a jövőre induló képzés célja? - Hosszú volt a folyamat. Köztudott, hogy már Kodály magyarságprogramjának is a népdaloktatás képezte egyik legfontosabb részét. Mégis, ennek az oktatásba való teljes körű átvétele váratott magára. Részei persze működtek, működnek, hiszen az iskolákban van énekóra, népdaloktatás, ami a szolfézsoktatásnak is fontos része - de nem tudott úgy intézményesülni, hogy a felsőoktatásba önálló képzésként épült volna be. Igaz, az elméleti képzésnek jelentős a hagyománya: a Szabolcsi Bence által indított zenetudományi tanszakon kezdetben párhuzamosan folyt zenetörténeti és etnomuzikológiai oktatás. Ez utóbbit Kodály és Lajtha László vezette. Kodály nyugdíjazása, majd halála után a népzenekutatók képzése sajnos nem folytatódott. A gyakorlati, elsősorban hangszeres népzeneoktatáshoz a hetvenes évek elején kibontakozott táncházmozgalom adott ösztönzést, amikor tehetséges fiatalok kezdtek érdeklődni a gyűjtések iránt. Sebő Ferenc és Halmos Béla a T . , „, , ,, ,, FELVÉGI ANDREA FELVÉTELE Lajtha-gyűjtéseket próbálták meg lejátszani. Miután rájöttek, hogy nem megy, szakemberekhez fordultak. Olyan neves kutatók, mint Vargyas Lajos, Olsvai Imre vagy Martin György, illetve a későbbiekben a népzenekutatók őket követő generációja folyamatosan segítették a fiatalokat ebben a munkában, igyekeztek érdeklődésüket kielégíteni. Ebből az érdeklődésből nőtt ki később az életerős mozgalom. A fiatalság a népzene és néptánc révén ugyanis olyan magas szintű, értékes, zenei stílusrétegekben gazdag szórakoztató zenéhez jutott, ami ebben a műfajban nem létezett, és ma sem jellemző. Ráadásul ezt a zenét a sajátjuknak is érezhették. A hangszeres népzenei hagyomány, ami a gyűjtésekből visszaköszön, és persze autentikus formája már kihalófélben van, nemzedékeken át csiszolódott, míg ma ismert alakját elnyerte. Ezt nevezhetjük a hagyomány alkotó korszakának. Tudjuk, hogy a civilizáció előretörésével az életkörülmények megváltoztak, a hagyományos fa- zeneélet Kodály nyomán, sokadik nekifutásra Népzene tanszéket alapít a Zeneakadémia Richter Pál 2007 JANUÁR • muzsika 3 5