Muzsika, 2007 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2007-11-01 / 11. szám - J. GYŐRI LÁSZLÓ: "Irányt és módszert váltottunk"
zeneélet 51 „Irányt és módszert váltottunk" Beszélgetés Batta Andrással, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorával - Nem sokkal rektori kinevezése után készítettem önnel egy interjút, amelyben beszélt a Zeneakadémiát érintő terveiről és elképzeléseiről. Akkori beszélgetésünk radikális és dinamikus változások bekövetkeztét sugallta. Arra számítottam, hogy gyorsan elkezdődik az épület modernizálása, és hamarosan megtörténik az átköltözés az ideiglenes épületbe.Amikor 2004 őszén elkezdődött rektori ciklusom, én is azt hittem, hogy a változások gyorsabbak lesznek. Időközben kiderült, hogy a Zeneakadémián többet kell változtatni, mint eredetileg gondoltam, és hogy az egyik változtatás a másik nélkül nem lehetséges. Rengeteg időt elvett a különböző, egymással szorosan összefüggő változtatási elképzelések összeegyeztetése. Hamar rá kellett döbbennem, hogy ez a munka mindenkitől emberfeletti energiákat követel. A Zeneakadémián akkora változások zajlanak, amekkorák az elmúlt ötven évben összesen nem történtek. Ennek következtében rengeteg konfliktushelyzet adódott, amelyeket kezelni kellett. Sokféle érdekellentét és különbség támadt. A változtatások között akadt olyan is, amire 2004-ben még egyszerűen nem voltunk felkészülve. Az épület rendbehozatala már akkor napirenden volt, amikor - öt évvel ezelőtt - rektorhelyettes lettem, ám egy sor kérdést még soha senki nem gondolt át. Nem létezett még olyan koncepció, amellyel el lehetett volna menni a döntéshozókhoz. - Kinevezését követően ön sokat szerepelt különböző tévékben is, az épület valamelyik lepusztult hátsó traktusában mutatta a kameráknak, milyen rémes állapotok vannak itt. Szavaiból két dolog derült ki: hogy ön erősen lobbizik, és hogy segítség nélkül a ház már a végét járja... — Folyamatosan lobbiztam, és közben egyre világosabban látszott, hogy a magyar államnak nincs rá pénze, hogy felújítsa az épületet. Már 2004-ben sem volt, azóta pedig még annyira sincs. Amikor munkába álltam, még azt hittem, hogy van, de a kulisszák mögé pillantva azt kellett látnom, hogy nincs meg a felújítás fedezete. Vagyis világossá vált: nem is álmodhatunk róla, hogy kizárólag állami költségvetésből fogjuk megoldani az épület rendbetételét. Új utat kellett tehát keresni, az európai uniós támogatások környékén. Mire megalkották a Nemzeti Fejlesztési Terv második szakaszát, már egy kis időeltolódással kellett számolnunk. Tudnunk kellett, hogy legkorábban 2007-re kaphatjuk meg a szükséges pénzt. 2006-tól irányt és módszert váltottunk, szemben a korábbi koncepcióval, amely a Zeneakadémia épületének felújítására koncentrált, ekkortól az egész magyar zenei oktatás és a budapesti hangversenyélet megújítására kezdtünk összpontosítani. Egyebek mellett arra, hogy az oktatás legalább olyan fontos, mint a világraszóló magyar zene, mely utóbbi oktatás nélkül nem létezne. Mindennek a szíve a Zeneakadémia. - Kiben kellett ezt a nem különösebben bonyolult gondolatot tudatosítani? - Ez természetesen kézenfekvő mindenki számára. Viszont ha összekapcsolódik azzal a felismeréssel, hogy Magyarország nemzetközi arculatának legszimpatikusabb vonása a zene, amit Liszt Ferenctől Ligeti Györgyig sok nagy ember képviselt már, a Zeneakadémia ügye új dimenziót, új perspektívát nyer. Ezt magyaráztam meg fenntartónk, az egyébként megkülönböztetett figyelmet tanúsító Oktatási és Kulturális Minisztérium, majd a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, Budapest főváros, a régió döntéshozóinak és mindazoknak, akik ez ügyben szavukat hallathatták. Be kell vallanom: óriási hálával tartozom a magyar közélet számos vezető személyiségének. Rektori tevékenységem kilencven százalékát — mondjuk így — ez a diplomáciai küldetés tette ki. Ennek érdekében volt szükség SCHILLER KATA FELVÉTELE 2007 NOVEMBER • muzsika 3