Muzsika, 2007 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2007-11-01 / 11. szám - J. GYŐRI LÁSZLÓ: "Irányt és módszert váltottunk"

zeneélet 51 „Irányt és módszert váltottunk" Beszélgetés Batta Andrással, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorával - Nem sokkal rektori kinevezése után készítettem önnel egy interjút, amelyben beszélt a Zeneakadé­miát érintő terveiről és elképzeléseiről. Akkori be­szélgetésünk radikális és dinamikus változások bekövetkeztét sugallta. Arra számítottam, hogy gyorsan elkezdődik az épület modernizálása, és hamarosan megtörténik az átköltözés az ideigle­nes épületbe.­­Amikor 2004 őszén elkezdődött rekto­ri ciklusom, én is azt hittem, hogy a válto­zások gyorsabbak lesznek. Időközben kide­rült, hogy a Zeneakadémián többet kell vál­toztatni, mint eredetileg gondoltam, és hogy az egyik változtatás a másik nélkül nem lehetséges. Rengeteg időt elvett a kü­lönböző, egymással szorosan összefüggő változtatási elképzelések összeegyeztetése. Hamar rá kellett döbbennem, hogy ez a munka mindenkitől emberfeletti energiá­kat követel. A Zeneakadémián akkora válto­zások zajlanak, amekkorák az elmúlt ötven évben összesen nem történtek. Ennek kö­vetkeztében rengeteg konfliktushelyzet adódott, amelyeket kezelni kellett. Sokféle érdekellentét és különbség támadt. A vál­toztatások között akadt olyan is, amire 2004-ben még egyszerűen nem voltunk felkészülve. Az épület rendbehozatala már akkor napirenden volt, amikor - öt évvel ezelőtt - rektorhelyettes lettem, ám egy sor kér­dést még soha senki nem gondolt át. Nem létezett még olyan kon­cepció, amellyel el lehetett volna menni a döntéshozókhoz. - Kinevezését követően ön sokat szerepelt különböző tévékben is, az épület valamelyik lepusztult hátsó traktusában mutatta a kameráknak, milyen rémes állapotok vannak itt. Szavaiból két dolog derült ki: hogy ön erősen lobbizik, és hogy segítség nélkül a ház már a végét járja... — Folyamatosan lobbiztam, és közben egyre világosabban lát­szott, hogy a magyar államnak nincs rá pénze, hogy felújítsa az épü­letet. Már 2004-ben sem volt, azóta pedig még annyira sincs. Ami­kor munkába álltam, még azt hittem, hogy van, de a kulisszák mö­gé pillantva azt kellett látnom, hogy nincs meg a felújítás fedezete. Vagyis világossá vált: nem is álmodhatunk róla, hogy kizárólag állami költségvetésből fogjuk meg­oldani az épület rendbetéte­lét. Új utat kellett tehát keres­ni, az európai uniós támoga­tások környékén. Mire meg­alkották a Nemzeti Fejlesztési Terv második szakaszát, már egy kis időeltolódással kellett számolnunk. Tudnunk kel­lett, hogy legkorábban 2007-re kaphatjuk meg a szükséges pénzt. 2006-tól irányt és módszert váltottunk, szem­ben a korábbi koncepcióval, amely a Zeneakadémia épüle­tének felújítására koncentrált, ekkortól az egész magyar ze­nei oktatás és a budapesti hangversenyélet megújítására kezdtünk összpontosítani. Egyebek mellett arra, hogy az oktatás legalább olyan fontos, mint a világraszóló magyar zene, mely utóbbi oktatás nélkül nem létezne. Minden­nek a szíve a Zeneakadémia. - Kiben kellett ezt a nem külö­nösebben bonyolult gondolatot tu­datosítani? - Ez természetesen kézenfekvő mindenki számára. Viszont ha összekapcsolódik azzal a felismeréssel, hogy Magyarország nemzet­közi arculatának legszimpatikusabb vonása a zene, amit Liszt Ferenctől Ligeti Györgyig sok nagy ember képviselt már, a Zeneaka­démia ügye új dimenziót, új perspektívát nyer. Ezt magyaráztam meg fenntartónk, az egyébként megkülönböztetett figyelmet tanú­sító Oktatási és Kulturális Minisztérium, majd a Nemzeti Fejleszté­si Ügynökség, Budapest főváros, a régió döntéshozóinak és mind­azoknak, akik ez ügyben szavukat hallathatták. Be kell vallanom: óriási hálával tartozom a magyar közélet számos vezető személyisé­gének. Rektori tevékenységem kilencven százalékát — mondjuk így — ez a diplomáciai küldetés tette ki. Ennek érdekében volt szükség SCHILLER KATA FELVÉTELE 2007 NOVEMBER • muzsika 3

Next