Muzsika, 2007 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2007-12-01 / 12. szám - Emléktábla-avatás Pártos Ödön születésének 100. évfordulóján

38 muzsika • 2007 DECEMBER kortárs zene vo­ natkozó zenei igényeket, elfogadta a választ. Világos volt, hogy nem állnak rendelkezésre a megfelelő erők, mégis lett 2007-ben ma­gyarországi bemutató a Thremből. Magam türelemmel kivártam volna egy 2008-as vagy későbbi előadást is. Távol álljon tőlem, hogy a felelősség egy részét a programszer­kesztőkre toljam: a zenetudós nem mérte fel önnön szervezői és karmesteri képességei­nek korlátjait, és - alaphabitusára rácáfolva - egy pillanatra illuzórikusan látta hazai vi­szonyainkat. Remek felütéssel kezdődött a hangverseny: SZŐLLŐSY ANDRÁS Pro somno Igoris Stra­vinsky quieto című gyászzenéjével. A kompo­zíció szorosan kapcsolódik a műsoron sze­replő Stravinsky-művekhez (a Threm­ mel­lett az Introitushoz). A jó ötlet sajnos nem társult meggyőző előadással. A zenei anyag­gal való birkózás fedte el a következő mű­­ sorszám (Choral-Variationen über das Weih­nachtslied,, Vom Hímmelhoch da'komm ich her" - J. S. Bach) figyelemre méltó mozzanatait is. Feleslegesnek éreztem a színpad hossza­dalmas átrendezésével járó Gesulado-átirat (.Monumentum pro Gesualdo di Venosa) meg­szólaltatását, és érzésem szerint a mű gyen­gítette a koncert összhatását is. A vallásos kórusművekből (Ave Maria, Credo, Pater nos­ter) és az Introitusból álló szakasz sem volt meggyőző szerkesztői ötlet. Izgalmasabb, a koncert összképéhez is szervesebben illesz­kedő választás lehetett volna, ha a Bach-át­irat mellett (miként Stravinsky is tervezte) a Canticum Sacrum ad honorem Sancti Marci nominis hangzik el, különös tekintettel arra, hogy a darab másfél évvel ezelőtti előadásá­hoz egy sikertelen kísérlet emléke tapad. A meglehetősen sok vendéggel játszó ze­nekar és énekkar nevét csak a krónika szá­mára jegyzem fel: részben a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, részben a Schola Hun­garica működött közre. A szólisták teljesít­ményét szélsőségek jellemezték: Rajk Ju­ditot hallottam már jobbnak, Gavodi Zoltán és Csapó József nem találta helyét, Gerzsényi Csaba és Benkő Pál messze önmaga alatt tel­jesített - egyedül Darázs Renátában ismer­tem fel egy ideális előadás lehetséges szop­ránját. (Október 3. - Zeneakadémia) A Gémesi Géza által vezetett Rondino Együt­tes a hatvanéves Matuz Istvánt köszön­tötte. Abban, hogy ma Magyarországon oly sok kiváló fuvolás hallható, s köztük számo­san a kortárs zene megszólaltatásának él­harcosai, Matuznak elévülhetetlen érdemei vannak. Az elmúlt évtizedekben pedagógus­ként pódiumművészi karrierjével azonos minőségű pályát futott be, a fuvolatechnika megújítójaként, új hangzások kikísérletező­jeként pedig - itthon és külföldön egyaránt — számos zeneszerző számára tette ismét vonzóvá a hangszert. A szórólapon kívül azonban gyakorlatilag semmi sem utalt a születésnapra, különösen arra nem, hogy ez már a hatvanadik. Matuz István végigját­szotta a hat kompozícióból álló műsort, melyből öt darab lényegében fuvolaverseny volt. Koncentráltan, lelkesen, imponáló ma­gabiztossággal és fiatalosan. Fáradtságnak, kedvetlenségnek, lelombozó rutinnak nyo­mát sem hallottam. A művész születésnapi ünneplésére egyébként is kevés lehetőség nyílt, mivel az egész produkcióból áradt az őszinte sze­rénység. Ha egy mondatban kellene össze­foglalni Matuz és a kíséretére vállalkozó vo­nós zenekar alapmagatartását, az így szólna: „csak tesszük a dolgunkat". S ha lehet egy koncertkritikában etikai kategóriákra hivat­kozni, akkor most élek a lehetőséggel, hi­szen a Rondino Együttes estjén nem csupán a tisztes helytállás jeleivel, hanem a becsüle­tesség és az elhivatottság manapság ritkán tapasztalt jegyeivel is találkozhattam. Az utóbbiak pedig oly ménékben növelik a hallgató komfortérzetét, olyan melegséggel töltik el a szívét, hogy az elhangzó művekkel kapcsolatos ízlésbéli észrevételeit másodla­gosnak hiszi. Gémesi a gondosan összevá­logatott műsort hallhatóan alaposan taní­totta be. A muzsikusok munkáját lelkesnek találtam. A műsor Farkas Ferenc negyven évvel ezelőtt komponált Serenata concertante cí­mű alkotásával kezdődött. A nyitó Allegro összefogott és gondos előadása, az Andante espressivo feliratú lassú tétel érzékeny és pu­ha tónusa, a delikát harmóniafordulatokat érzékenyen tálaló, a finálé ritmikai szerkeze­tét precízen és impulzívan megszólaltató hangszerjáték az egész koncert hangulati és etikai alaphangját megadta. A folytatásban SZIGETI ISTVÁN Matuznak ajánlott, bő két évtizede keletkezett kompozíciója, a Tempophonie hangzott el. A darab előszere­tettel él a hangszervirtuóz által kidolgozott új játéklehetőségekkel, például a fuvola ter­mészetes adottságait meghazudtoló, lassú glissandókkal és egyszerre megszólaltatott hangpárokkal. REICHER-MATYÓ TAMÁS alkotása, a Négy kánon egy tételben egymaga képviselte a koncerten a kamarazenét - a darabot négyen szólaltatták meg, Matuz mellett a fent említett fuvolás nemzedék há­rom kiválósága: Gyöngyössy Zoltán, Ittzés Gergely és Matuz Gergely játszott. A darab já­tékos rejtvénykánon. Lehet, hogy tévedek, de a rejtvényfejtésbe a darab végén mintha egy kis hiba csúszott volna - ezúttal azon­ban ez lényegtelen mozzanatnak tűnt. PIN­TÉR GYULA születésnapra készült műve, a Presentiment (Előérzet) bemutatóként csen­dült fel. A darabbal történő első találkozás kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a kompozí­ció filozofikus dimenzióit átlássam, ám az első benyomás élménye ahhoz mégiscsak elegendő volt, hogy bizalommal tekintsek következő találkozásunk elé. Nincs szükség az értékelés elhalasztására MADARÁSZ IVÁN esetében. A Concerto FLA azon túl, hogy szintén kiaknázza a fu­vola újszerű lehetőségeit, szellemességével, oldottságával, meglepően könnyed hangvé­telével azonnal vonzóvá vált. S miközben a zenekar önnön képességei határán játszott, egy pillanatra sem lehetett érzékelni, hogy az erőpróba kiváltja a muzsikusok ellenállá­sát. Ismét Gémesi Gézát kell dicsérnem, aki Köszönet A PRO MUSICA ALAPÍTVÁNY ezúton köszöni meg mindazok támogatását, akik a korábbi évekhez hasonlóan személyi jövedelemadójuk egy százalékát az Alapítványnak juttatták. A befolyt összeget zenetudományi ösztöndíj adományozására fordítottuk.

Next