Muzsika, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2013-07-01 / 7. szám - ZENETÖRTÉNET - Ittzés Mihály: Moór Emanuel emlékezete Kecskeméten
Moór Emanuel ZENETUDOMÁNY legszorgosabb előkészítője Retkes Anikó, a Kodály Iskola némettanára volt, aki létrehozta a kapcsolatot a kecskeméti önkormányzat és a németországi Emanuel und Henrik Moor Stiftung között. (Az alapítvány másik névadója a zeneszerző festőművész testvére.) Ennek köszönhetően gazdag dokumentumanyagot mutathattak be a Kodály Intézetben. A megnyitó közönsége hangfelvételről ismerkedhetett a nevezetes Moór-féle kétmanuálos Duplex-Coupler Pianoforte hangzásával, s élőben hallhatta a komponista elképzelései szerint épített hegedű különös hangját. Ittzés Tamás a koncert műsorából adott előzetest egy szólóhegedűre írott tétellel. A hangversenyen a Kodály Iskola Nemesszeghy Márta-termében sokoldalúan idézték meg Moór zeneszerzői munkásságát. Elhangzott a Stabat mater (op. 138., 1912?) néhány tétele és a szólóhegedűre írott Négy előjáték szvit formában (op. 100., 1909), valamint a B-dúr trióból (op. 89.) az Adagio és a Scherzo. A zenetörténeti környezetet Karg-Elert és Reger művei prezentálták. A helyi dokumentumokkal kibővített kiállítást a nyári Kodály Fesztivál keretében (július 25.-augusztus 2.) nemzetközi közönség is láthatja. A nyitóhangversenyen - Kodály-kórusművek és Stravinsky Zsoltárszimfóniája társaságában - felcsendül Moór Emánuel Pablo Casalsnak és Guilhermina Luggiának ajánlott D-dúr kettősversenye (op. 69.). A két kecskeméti születésű zeneszerző végre egy műsorban találkozik. A műsor mottója Moór Emánuel legnevesebb hívének, Pablo Casalsnak a megállapítása, ahogy azt Jesus Maria Corredor beszélgetés-kötetében olvashatjuk a Három félreismert művész című fejezetben. Moór, akit „amatőr zeneszerzőként" mutattak be Casalsnak Lausanne-ban 1907-ben vagy 1908-ban, zenei bemutatkozásakor Első csellóversenyét játszotta el zongorán a csellóművésznek. „Olyan kiválóan játszott, és a mű is olyan jelentékeny volt, hogy nyomban megéreztem ennek az embernek a tragédiáját” (azt tudniillik, hogy feleségén kívül senki nem értette meg) - emlékezett vissza Casals, s így folytatta: „Amint befejezte, hozzám fordult. Én pedig ránéztem és őszinte meggyőződéssel mondtam: »ön lángész!«" Ez a rövid kijelentés volt a koncertműsor mottója. (Miközben e sorokat írom, Moór-zongoraműveket hallgatok, s nem egy helyen a korabeli francia zene hatását vélem felfedezni a késő romantikus német gyökerek mellett.) Lapozgatva a Moór-alapítvány 2009-ben frissített műjegyzékét, a 220 darab között (151 kapott opuszszámot) jócskán akadnak olyanok, amelyek - mint például a Petőfi-dalok - a szerzőt szülőföldjéhez kötik. Közülük a néhány éve Budapesten előadott, 1895-ben keletkezett, Kossuth emlékének ajánlott C-dúr szimfónia és a Thomán Istvánnak dedikált c-moll zongoraverseny (op. 46., 1888), mely kétzongorás változatban a Rózsavölgyinél jelent meg, nyilván a legjelentősebb, de akadnak Ungarische Tänze és Csárdás címmel ellátott kompozíciók is. Tanulmányai és művészi pályája is csak „töredékesen" kapcsolták Moór Emánuelt ide, hiszen a Volkmann osztályában töltött budapesti évek mellett részben Prágában illetve Bécsben tanult. Eközben, 1880 augusztusában látogatott szülővárosába, hogy hangversenyt adjon. Korabeli újságcikkek alapján idézte fel az eseményt egyik írásában Heltai Nándor. „Ámbár a fiatal Moór Manó még nem ért el addig, ahol a zongorajáték netovábbját képzeljük, mégis művészi technikája, kifejlett műízlése és egyes zenedarabok felfogásában s előadásában kitűnt előrehaladottsága méltó reményeket keltött hallgatóságában az iránt, hogy a jeles ifjú a zeneművészet és kivált a gyakorlati zeneművészet terén kiváló képzettsége által hírt és elismerést fog nyerni. Különb tetszésben részesítő közönségünk Liszt Ferenc 2 gyönyörű, művészileg értelmezett Rhapszódiáját." 2013 JÚLIUS MUZSIKA - 13