Muzsika, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2013-07-01 / 7. szám - ZENETÖRTÉNET - J. Győri László: SzimfOnikus költemény prózában
Csáth Géza ZENETÖRTÉNET - A naplókon kívül van-e még valamilyen forrás, amelyből megismerhetők Csáth ifjúságának zenei vonatkozásai? - A hátrahagyott művek között számos korai Csáth-kompozíció is van, többek között első opusza, az édesapjának ajánlott Karácsony estén, vagy a Honvágy című lírai zeneköltemény, amivel a gimnáziumban mint zeneszerző debütált. Szabadkán, a városi múzeumban pedig őriznek még két füzetnyi kompozíciós vázlatot. Nálunk közel nyolcvan műve van, de tudunk mára már elveszett vagy lappangó darabokról is. - Ezek kész művek? - Vannak közöttük zsengék, kész, kidogozott darabok és vázlatok egyaránt. - Milyen műfajú darabok maradtak fenn? - Rengeteg dal, hegedű- és, zongoraművek, kamaradarabok, egy-két zenekari tétel. Fennmaradt a Hamvazószerda című álomjáték kísérőzenéje is, amivel annak idején a budapesti közönség elé lépett. Megvannak a vázlatok, a zongorakivonat és a teljes, meghangszerelt mű. Akár ma is be lehetne mutatni. Ezen kívül életében csak néhány Ady-és Kosztolányi-dala hangzott el, nyomtatásban pedig mindössze öt kompozíciója jelent meg. Korábban hol volt a Csáth-hagyaték? - Ez különösen érdekes történet. Csáth Géza lánya, Brenner Olga Székely Endre zeneszerző felesége volt. Amikor hozzánk került Székely hagyatéka, kiderült, hogy ott vannak benne Csáth művei is. Egy darabig senki sem foglalkozott velük, de amikor elkezdődött az anyag feldolgozása, sorra kerültek a Csáth-darabok is, és világossá vált számomra, hogy milyen érdekesek. - A zsengéket említette, de melyek a legkésőbbi művek? A zeneszerzés végigkísérte Csáth életét? - Az említett sikertelen zeneakadémiai felvételi 1904-ben történt. Utána beiratkozott az orvosi karra, de az egyetem mellett nem hagyott fel az aktív zenéléssel: továbbra is rendszeresen hegedült, zongorázott, kamarazenélt, vonósnégyesezett - előfordult, hogy a kvartettben nemcsak hegedült, brácsázott is -, és játszott a Műegyetem zenekarában. De nem hagyta abba a komponálást sem. Zeneszerzőként legjellemzőbb műfaja a dal volt: a versmegzenésítés végigkísérte az életét. A legkésőbbi datált műve pedig egy töredék: egy Tavaszi ouverture, 1918-ból. A tavasz mint irodalmi, zenei, sőt képzőművészeti téma sokat foglalkoztatta. - Csáth nagyon rövid és nagyon intenzív életet élt. Lehet-e valahogy ezt a rövid életet korszakolni, zeneszerzői periódusokra osztani? - Nem hiszem, hogy lehetne, hiszen halálakor is olyan fiatal volt még, és életében oly sokféle hatás érte. Zseniális ember volt, aki egy idő után nehezen küzdött meg ezzel a zsenialitással. - Nyilván ez is oka volt, hogy a kábítószerek rabjává vált. Mégis, ki mindenkinek a hatásáról árulkodnak Csáth zenéi? - 1910-ben szokott rá a kábítószerekre, de a szétesés valamivel később kezdődött. Zeneszerzőnek amatőr volt, ha darabjait tanulmányozzuk, felfedezhetjük bennük Chopin és Grieg műveinek fordulatait éppúgy, mint a késő romantika népszerű hegedűdarabjainak jellegzetes stílusjegyeit. Korai dalai pedig a népies műdal hatásáról árulkodnak, és arról, hogy - mint mondtam - híján volt a kellő összhangzattani ismereteknek. Úgy gondolom, ha képzettebb lett volna, akkor talán az impresszionizmus felé indult volna el. És lehet, hogy az a fajta muzsikus lett volna, mint példaképe, Puccini. Vagyis ahogy írta: „merész ember, nyakas ember, hangulatember". A Kosztolányi- és Ady-dalok számomra mindenekelőtt Reinitz Béla dalainak világát idézik. Itt-ott talán egy kicsit kávéházi jellegűek, de mélyen megérintik a hallgatót. Csáth, aki alapjában a szavak embere volt, rendkívül érzékenyen tudta kifejezni zenéjével ezeknek a verseknek a lényegét. Hangszeres művei stilárisan elég vegyesek, írt például egy vonósnégyes-szvitet, amely egyes részleteiben nagyon modernnek tűnik. Szonettek című, ugyancsak vonósnégyesre komponált műve kicsit - hogy így mondjam - kommerszebb, ugyanakkor nagyon derűsnek hat. Néha érdekes hangzásokkal is találkozhatunk nála. A Valse Lente című zongoradarabban például, amelynek első hangjai rögtön Chopint juttatják az ember eszébe, a középrész fordulatai már Satie hangzásvilágára emlékeztetnek. Csáth valószínűleg nem hallott Satie-darabot, de megragadt benne a kor zenei levegőjéből valami, ami a mai hallgatóban ezt a meglepő asszociációt keltheti. Alapos kutatásokkal, naplófeljegyzései, kritikái és zenei összevetésével nyilván rá lehetne jönni, hogy a pesti hangversenyéletben hallott koncertek hatottak-e a szerzeményeire. - Ez külön vizsgálat tárgya lehetne, és biztosan izgalmas összefüggésekre bukkanhatnánk. De számomra ugyanilyen izgalmas kérdés az általa játszott és tanulmányozott darabok és a velük párhuzamosan keletkezett kompozíciók stílusjegyeinek összevetése. Feltétlenül fontosnak tartom a művek, a naplójegyzetek és levelek ilyenfajta párhuzamosságát is. Csáth nem volt zeneszerző a szó klasszikus értelmében. Munkáit ezért nem önmagukban, hanem az életmű egységében, komplexitásában kell vizsgálni. Ő maga is egységes egésznek képzelt mindent, amit papírra vetett. Ezt az egységes gondolkodást mutatja, hogy egy sor novellájának adott zenei címet, számos írásának konkrét zenei vonatkozása van. Maradtak feljegyzései arról, hogy mit szeretne megírni, megkomponálni, megfesteni. A témák között mindenütt ott a tavasz, önéletrajzi ihletésű novellájában például egy erővel búgó teljes c-moll 2013 JÚLIUS MUZSIKA - 11