Muzsika, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2013-07-01 / 7. szám - ZENETÖRTÉNET - J. Győri László: SzimfOnikus költemény prózában

Csáth Géza ZENETÖRTÉNET - A naplókon kívül van-e még valamilyen forrás, amelyből megismerhetők Csáth ifjúságának zenei vonatkozásai? - A hátrahagyott művek között számos korai Csáth-kompozí­­ció is van, többek között első opusza, az édesapjának ajánlott Karácsony estén, vagy a Honvágy című lírai zeneköltemény, amivel a gimnáziumban mint zeneszerző debütált. Szabadkán, a városi múzeumban pedig őriznek még két füzetnyi kompo­­zíciós vázlatot. Nálunk közel nyolcvan műve van, de tudunk mára már elveszett vagy lappangó darabokról is. - Ezek kész művek? - Vannak közöttük zsengék, kész, kidogozott darabok és váz­latok egyaránt. - Milyen műfajú darabok maradtak fenn? - Rengeteg dal, hegedű- és, zongoraművek, kamaradarabok, egy-két zenekari tétel. Fennmaradt a Hamvazószerda című álomjáték kísérőzenéje is, amivel annak idején a budapesti közönség elé lépett. Megvannak a vázlatok, a zongorakivo­nat és a teljes, meghangszerelt mű. Akár ma is be lehetne mutatni. Ezen kívül életében csak néhány Ady-és Koszto­­lányi-dala hangzott el, nyomtatásban pedig mindössze öt kompozíciója jelent meg.­­ Korábban hol volt a Csáth-hagyaték? - Ez különösen érdekes történet. Csáth Géza lánya, Brenner Olga Székely Endre zeneszerző felesége volt. Amikor hoz­zánk került Székely hagyatéka, kiderült, hogy ott vannak benne Csáth művei is. Egy darabig senki sem foglalkozott velük, de amikor elkezdődött az anyag feldolgozása, sorra kerültek a Csáth-darabok is, és világossá vált számomra, hogy milyen érdekesek. - A zsengéket említette, de melyek a legkésőbbi művek? A zeneszerzés végigkísérte Csáth életét? - Az említett sikertelen zeneakadémiai felvételi 1904-ben tör­tént. Utána beiratkozott az orvosi karra, de az egyetem mellett nem hagyott fel az aktív zenéléssel: továbbra is rendszeresen hegedült, zongorázott, kamarazenélt, vonósnégyesezett - előfor­dult, hogy a kvartettben nemcsak hegedült, brácsázott is -, és játszott a Műegyetem zenekarában. De nem hagyta abba a komponálást sem. Zeneszerzőként legjellemzőbb műfaja a dal volt: a versmegzenésítés végigkísérte az életét. A legké­sőbbi datált műve pedig egy töredék: egy Tavaszi ouverture, 1918-ból. A tavasz mint irodalmi, zenei, sőt képzőművészeti téma sokat foglalkoztatta. - Csáth nagyon rövid és nagyon intenzív életet élt. Lehet-e valahogy ezt a rövid életet korszakolni, zeneszerzői periódu­sokra osztani? - Nem hiszem, hogy lehetne, hiszen halálakor is olyan fiatal volt még, és életében oly sokféle hatás érte. Zseniális ember volt, aki egy idő után nehezen küzdött meg ezzel a zsenialitással. - Nyilván ez is oka volt, hogy a kábítószerek rabjává vált. Mégis, ki mindenkinek a hatásáról árulkodnak Csáth zenéi? - 1910-ben szokott rá a kábítószerekre, de a szétesés valami­vel később kezdődött. Zeneszerzőnek amatőr volt, ha darabjait tanulmányozzuk, felfedezhetjük bennük Chopin és Grieg műveinek fordulatait éppúgy, mint a késő romantika népszerű hegedűdarabjainak jellegzetes stílusjegyeit. Korai dalai pedig a népies műdal hatásáról árulkodnak, és arról, hogy - mint mondtam - híján volt a kellő összhangzattani ismereteknek. Úgy gondolom, ha képzettebb lett volna, akkor talán az imp­resszionizmus felé indult volna el. És lehet, hogy az a fajta muzsikus lett volna, mint példaképe, Puccini. Vagyis ahogy írta: „merész ember, nyakas ember, hangulatember". A Kosz­tolányi- és Ady-dalok számomra mindenekelőtt Reinitz Béla dalainak világát idézik. Itt-ott talán egy kicsit kávéházi jelle­gűek, de mélyen megérintik a hallgatót. Csáth, aki alapjában a szavak embere volt, rendkívül érzékenyen tudta kifejezni zenéjével ezeknek a verseknek a lényegét. Hangszeres művei stilárisan elég vegyesek, írt például egy vonósnégyes-szvitet, amely egyes részleteiben nagyon modernnek tűnik. Szonet­tek című, ugyancsak vonósnégyesre komponált műve kicsit - hogy így mondjam - kommerszebb, ugyanakkor nagyon derűsnek hat. Néha érdekes hangzásokkal is találkozhatunk nála. A Valse Lente című zongoradarabban például, amelynek első hangjai rögtön Chopint juttatják az ember eszébe, a kö­zéprész fordulatai már Satie hangzásvilágára emlékeztetnek. Csáth valószínűleg nem hallott Satie-darabot, de megragadt benne a kor zenei levegőjéből valami, ami a mai hallgatóban ezt a meglepő asszociációt keltheti.­­ Alapos kutatásokkal, naplófeljegyzései, kritikái és zenei össze­vetésével nyilván rá lehetne jönni, hogy a pesti hangverseny­életben hallott koncertek hatottak-e a szerzeményeire. - Ez külön vizsgálat tárgya lehetne, és biztosan izgalmas összefüggésekre bukkanhatnánk. De számomra ugyanilyen iz­galmas kérdés az általa játszott és tanulmányozott darabok és a velük párhuzamosan keletkezett kompozíciók stílusjegyeinek összevetése. Feltétlenül fontosnak tartom a művek, a naplójegyzetek és levelek ilyenfajta párhuzamosságát is. Csáth nem volt zeneszerző a szó klasszikus értelmében. Mun­káit ezért nem önmagukban, hanem az életmű egységében, komplexitásában kell vizsgálni. Ő maga is egységes egésznek képzelt mindent, amit papírra vetett. Ezt az egységes gondol­kodást mutatja, hogy egy sor novellájának adott zenei címet, számos írásának konkrét zenei vonatkozása van. Maradtak feljegyzései arról, hogy mit szeretne megírni, megkomponálni, megfesteni. A témák között mindenütt ott a tavasz, önéletraj­zi ihletésű novellájában például egy erővel búgó teljes c-moll 2013 JÚLIUS MUZSIKA - 11

Next