NYELVTUDOMÁNY, 3. KÖTET (1910-1911)
3. kötet / 1. sz. - ASBÓH OSZKÁR: A m. göröngy szó és az a:u hangok váltakozása a szláv nyelvekben
м. göröngy szó ÉS AZ a : и HANGOK VÁLTAKOZÁSA A SZLÁV NYELVEKBEN. 3 hogy abg. @-nak a lengyelben ë vagy q felel meg és hogy a bolgár és szlovén alakokból is rendesen könnyű megállapítani, hogy q volt-e az eredeti hang, mert amabban ъ-t, ebben pedig o-t találunk helyében. Ha tehát р. о. a magyar donga helyett a Dunántúl dugd-t mondanak, azt, ha csak nem akarjuk magyar hangtani fejlődésnek tartani, a horvát-szerb duga hatásának fogjuk betudni. De nekünk voltakép a hangfejlődés ez irányához nincs is semmi közünk, ha azt vitatjuk, hogy annak a szláv szónak, amely minden szláv nyelvben gruda- illetőleg hruda-nak hangzik, tehát kivétel nélkül a-val, a magyarban göröngy (göröngy) felel meg, hisz itt nem az érdekel bennünket, hogy régi g helyén sok szláv nyelvben hangzik és hogy ilyenkor kivételesen más nyelvben is jelentkezik mint a fönt említettekben, mert csak az ellenkező irányban történő hangfejlődés segítene rajtunk, erről pedig jóformán semmit sem tudnak a szláv nyelvek, ha csak a hangzóknak a lengyel nyelvben olykor-olykor utólag jelentkező nasalis kiejtését nem tekintjük annak. Óvakodnunk kell tehát, hogy el ne tévedjünk abban a rendezetlen tömkelegben, amelyet Brückner bizonyíték gyanánt ránk zúdít. Igaz, hogy kimutatható egy pár nagyon is kevés szó, amelyekben kezdettől fogva q és egymás mellett jelentkeznek már a közös szlávságban, tény hogy @-nak nemcsak az orosz, horvátszerb, cseh tót, latz, szorb nyelvben felel meg, hanem néha, különösen sziszegő előtt, a lengyelben is, idegen hatás alatt a bolgárban és a szlovénben is, igaz az is, hogy a lengyel nyelvben néha anorganicus nasalisatio is jelentkezik mint p. o. mindzg a régi és eredetibb miediy helyett, de roppant tévedés volna azért azt hinni, hogy régi valamennyi szláv nyelvből egyedül kimutatható e mellett kényünk kedvünk szerint szabad egy q mellékalakot föltennünk, csak hogy egy külömben eleve kizárt etymologiát ráerőszakoljunk a tudományra. — E megjegyzés után áttérhetünk most már a göröngy szó magyarázatára. A göröngy szóról készségesen elismerem, hogy eredetileg mélyhangú szó volt (v. ö. Schlágli Szój. 704. globa — gorongag, olv. gorongyag, stb.), jól tudom, hogy a gy régi d-böl keletkezhetett, nincs tehát semmi kifogásom az ellen, ha egy régigorond alakból indulunk ki. De jobb szeretném, ha ezt meglehetős biztossággal vagy nem bánom teljes biztossággal föl-