NYELVTUDOMÁNY, 4. KÖTET (1912-1913)
4. kötet / 1.sz. - RUBINYI MÓZES: A hangutánzás problémájának történetéhez
A HANGUTÁNZÁS PROBLÉMÁJÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ. A Dései-féle jelszó nem PLATOIOS ment át a világirodalomba, hanem az alexandriai iskola kapta fel a kérdésnek e formáját, mely a Kratylosban még így van: mitől vannak a dolgok nevei: vó[wp vannak-e, a,vagy 'verssi?*) de bizonyos az, hogy e mű a nyelvelmélet egyik legnagyszerűbb régi megnyilvánulása s mindenesetre a hangutánzás egy iránya elméletének, tudtunkra első tudományos kifejtése.**) Midőn ugyanis a vita folyamán szóba kerül a szavaknak s a tőlük kifejezett fogalmaknak egymáshoz való viszonya, SOKRATES a következő meglepő kijelentést teszi {36. f.): «TeXoîaxsv olpai '.pavsîarXxi, w lipjidftvec;, Ypappaat xai auXXapah; Trpáfp ata |iE[Xi[x^jj.éva xaráSvjXa Yi-p/op-sva* ojrco; Ss áváp«i». így kell lennie, mondja SOKRATES, mert ennél jobb magyarázatunk nincsen, különben nincs más hátra, mint a tragédiaíróknak isteni eredésre utaló magyarázatához kell folyamodnunk s azt kell mondanunk, hogy az eredeti elnevezések isteni eredetűek, tehát helyesek. Ne feledjük egyébként, hogy e fejtegetésekben, valamint a következőkben is, mint pl. abban, hogy a nyelvi jelenségek, elnevezések barbároktól való átvételek s megmagyarázni magas koruk miatt lehetetlen őket — a nyelvhelyesség az a góczpont, mely körül az egész vita e része forog. De a 37. fejezetben SOKRATES részletezi fentebbi gondolatát. Sorba kifejti egyes hangoknak jelentésbeli értékét, azt, hogy bizonyos hangok bizonyos fogalmaknak kifejezésére szolgáltak s e gondolatát, mely a világirodalomban a hangsymbolicának megjelenését jelenti, a görög nyelvből vett példákkal támogatja. Az mondja SOKRATES a mozgás kifejezésére szolgáló eszköz : lípoTov piv TOIVUV TÓ лб Ejj.otYs 'faivstai wartEp opfavov sívai каотг]? TTJ; xtvYjaewo ... s egy etymológiai kitérés után, mely bennünket nem érdekel (1. St. Gesch. 100. 1.) újra és határozottabban kijelenti : TÓ 8' ou/ po TÓ azdyslov, юатар Xépo, xaXov l'8o£sv op^avov etvai zrfi xtvYjastoc тф та avopата TI9-S[im.prcpoc TO á^ojrotoóv Tjj форф- Ez állításának igazolására idézi a következő kifejezé s) «In der alexandrinischen Zeit tritt der Terminus Seoct auf; wann und wo zuerst, weiss icli nicht. Den Übergang von v6[lw ZU SEOEI bildete •doch wohl Aristoteles». ST. Gesch. 313. 1. **) Vagy ST. Gesch. 100. l.-al szólva: «Hiemit ist Plato der Erfinder des onomatopoetischen Principe der Sprache».