NYELVTUDOMÁNY, 6. KÖTET (1916-1918)
6. kötet / 1. sz. - PÁVEL AGOST: A legújabb vend irodalom nyelve
2. PÁVEL ÁGOST tól távol élt s így szellemi igényeit egyoldalú és szegényes vallásos irodalma teljesen kielégítette a maga bibliafordításaival, imakönyveivel, hítbuzgalmi irataival, naptáraival. Voltak ugyan, kik a nép szellemi igényeinek megnövekedésével hetilapra is gondoltak, ezek a törekvések azonban részint meddők maradtak, részint rövid életű kísérletezések után megszűntek (Prijdtel), így állandóbb jellegű irodalmi vállalkozás híján, a nép, imakönyvét és kalendáriumát leszámítva, jóformán minden olvasmány nélkül maradt, mert a népiskolák még elégtelenek voltak a magyar nyelv bővebb elsajátítására, a szomszéd ausztriai szlovének irodalmi nyelvét pedig nem értették s ma is csak kevesen értik. Hogy ezeken a hiányokon segítsen és addig is, míg a magyar nyelv elterjedésével magyar könyveknek haszonnal való terjesztése lehetővé válik, a népnek, műveltségi fokának, hajlamainak és igényeinek megfelelő hasznos és jó olvasmányokat adjon kezébe, egy lelkes kis csapat vállalkozott megkísérteni a lehetetlent és sikerült. A lap prosperál, a nép megszerette a betűt, az olvasmányt, kulturigényei napról-napra gyarapodnak s megvan rá minden kilátás, hogy az elvetett jó mag jó gyümölcsöt hoz. Ebben rejlik az egész újabb vend irodalom minden jelentősége ; czéljai elsősorban nem irodalmiak, hanem művelődéstörténetiek, törekvései és értéke nem aesthetikaiak, hanem gyakorlatiak. Kulturéletet teremtett, igaz hogy kezdetlegeset a maga kezdetleges eszközeivel, de életet a fejlődés és művelődés fokozódó vágyával. Ezért érdemel ez a korszak nagyobb figyelmet minden megelőzőnél, ezért fontosabb és jelentékenyebb a korábbi századok egész irodalmánál, bár belső értéke sokszor igen csekély, forrongó nyelve pedig — mint az minden nyelvújításnál történni szokott — tele van következetlenséggel, fattyúhajtásokkal. Az egész új irodalmat bevezető lap megindítására, kizárólagos vallásos szellemének megfelelően, közvetlen okal az «immaculata conceptio» 1904.-i ötven éves jubileuma szolgált. Az egyházi hatóság, mely kezdetben, politikai okokból, idegenkedett az engedély megadásától, végre, miután kétségtelenül meggyőződött a lap szükségességéről, kulturális és vallásos czéljának becsületességéről és derék hazafias szelleméről, megadta hozzájárulását, sőt a püspök pászorlevélben külön is ajánlotta a lapot papjainak