A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (28. kötet, 2-4. szám)

Tudományos ülésszak Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából - Ortutay Gyula elnöki megnyitója

TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK PETŐFI SÁNDOR SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL 1973. MÁJUS 16. ORTUTAY GYULA elnöki megnyitója: Elnök elvtárs, igen tisztelt hallgatóink! A Magyar Tudományos Akadémia kötelességének és tisztjének is érzi, hogy áldozzon Petőfi Sándor emlékezetének e nevezetes évfordulón, hogy mi is ott álljunk tisztünk szerint is az ünneplők sorában. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett — érthetően is — a Petőfi­kutatás. Tudjuk, a Petőfi-kép története is megmutatja az egymást követő korszakok politikai, ideológiai, esztétikai elveinek korlátait, illetőleg fejlődé­sét. A hamisítások, naiv nosztalgiák, lapos elemzések után azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a két világháború között — különösen ha a két világháború közötti időszak második felét tekintjük — szinte egyetlen mű, ILLYÉS GYULÁnak a portréja állta meg az idő próbáját. A munka, az új értel­mezés a mi korszakunk kutatóira, a marxista elemzésre vár. Ennek a két­három mondatos bevezetőnek, ami a tisztem, nem feladata, hogy a felszaba­dulás utáni Petőfi-kutatást elemezze, s különösen nem lehet szándékom vala­minő névsor bemutatása, értékelő jellemzése a felszabadulás utáni Petőfire vonatkozó irodalomnak. A munkának ez a része éppen a mi ünnepi üléssza­kunkon úgyis kibontakozik majd. Elég, ha PÁNDI PÁLnak a monográfiáira, FEKETE SÁNDOR kötetére, tanulmányaira, SŐTÉR ISTVÁNnak a korszakot be­mutató összefoglalásaira emlékeztetek — olyan tanulmányok sorára, amelyek Petőfi műveltségének európai eszményeit, politikai elveinek forradalmár elő­képeit tárták fel éppen a legutóbbi években nagyon tanulságos módon. Nem folytatom; ismétlem, mindez — a többi közt — ennek az ülésszaknak a mun­kája, és munkája lesz majd a következő évek során is elsősorban az Irodalom­tudományi Intézetnek és az I. Osztály területére tartozó kutatóknak. Most szabadjon mint folkloristának bevezetőként mégis egyetlenegy mozzanatra felhívnom a figyelmet. Nem Petőfinek és a népművészetnek a kapcsolatára gondolok itt. Erről a témáról is több tanulmány szólt a két világ­háború között is — hogy csak az utóbbi korszakot említsem —, a felszabadulás után már szinte alig, holott az a meggyőződésem, hogy ezt a kérdést is gondos elemzéssel jobban lehetne és kellene vizsgálnunk. A Petőfi-kép irodalmi prol- MTA I. Oszt. Közi. 28. 1973

Next