A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (29. kötet, 1-4. szám)

A KÖNYVNYOMTATÁS 500. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL RENDEZETT EMLÉKÜLÉS - Ortutay Gyula: Kner Imre

ORTUTAY GYULA Korán, már 12 éves korában neki kellett látnia Kner Imrének a nyom­dász mesterség alapjainak megtanulásához. Alig harmadik gimnazista, amikor kétségbeesett apja kiveszi az iskolából. 1902-ben kisinasként kezdi, mert apja a megvakulástól tartott egy téves orvosi ítélet következtében i­s kenye­ret akart tudni a fia kezében. Megható olvasnunk azt a levelet, amelyben ez a kisfiú fogadalmat tesz apjának a munkára, a haza szolgálatára. Girbe-gurba sorai közt már ekkor tisztán fogalmaz, a maga gyermeki mondataiban a szá­mára legfontosabbat mondja ki: a szolgálat hűségét és ragaszkodását a család­hoz. Két év múlva édesapja már Lipcsébe küldi a Moser-féle európai hírű nyomdászati technikumba, hadd ismerje meg a szakma legjobb módszereit, lásson világot, tanuljon nyelvet. Ez egyszerre vall az apa okos elő­relátásáról, igényes nevelői elveiről s a fiú tehetségéről is. Megállotta a helyét künn is, pedig érzékeny, sebezhető lélek, félte a magányt, de mohón szívja magába az újat, a magasabbrendűt, falusi környezetétől elütőt. A gyomai fiatal diák, inas itt ismerkedik Európával, a modern iparral, művészettel. Édesapjával kettesben már itt vásárolják a gyomai nyomda két legjelentősebb betűtípusát: az ún. lipcsei egyetemi antikvát és Bodoni klasszikus betűmintáit. És 1907-ben, alig tizenhét évesen átveszi édesapjától a Kner Nyomda technikai és művé­szeti vezetését, majd 26 éves korától egészen 1944 fekete esztendejéig a Nyomda minden gondja, felelőssége és eredménye az övé. E közel félévszázados munkát a gyermekkort alig elhagyó fiú inaskodá­sától 1944 nyaráig rövid megemlékezésünkben aligha tekinthetnők át. Csak néhány kiemelkedő mozzanatra emlékeztetnék. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a jellemét meghatározó körülményeket: a korai munkakezdést, elválaszt­hatatlan kötődését a tiszántúli falusi élethez, Gyomához és a fiatalon meg­szerzett európai látkörét, műveltségét, Jellemét, munkamódszerét, igényét egyszerre határozza meg a szigorú szolgálat, a mindennapi, ellenőrzött munka és a minőség tisztelete, a jó minőség megkövetelése. Jószerencsére azt is meg­adhatta, hogy a család szép békéje mellé fiatalon igaz barátokra talált, akikkel valósággal műhelyt, munkaközösséget teremthet. Elég, ha Király György, Balázs Béla, Lesznai Anna, Fülep Lajos és Kozma Lajos nevét említem. Fülep Lajos szigorú kritikusa lesz, szakítást követel a romantikus és szecesz­sziós modorú, eklektikus nyomdai stílussal. Talán fájt eleinte ez a szigorú, szinte követelő hang, de egész életén át megszakítatlan barátság bizonyítja, hogy Fülep kritikája sorsfordító jelentőségű volt, szinte kijelölte a modern Kner Nyomda esztétikai-tipográfiai alapelveit. Ezeket az elveket ültette át a nyomdai munkába és fejlesztette a maga tehetségével Kner Imre. Király György pedig valósággal kiadói programot, mindegyre új terveket adott és — ez csak fokozza Király jelentőségét — megismertette a legjobb magyar nyomdai hagyományokkal, eredményekkel, a magyar könyvnyomtatás ki­emelkedő mestereivel: Tótfalusi Kis Miklóssal, Falka Sámuellel. Így kapcsol­hatta össze a legjobb magyar hagyományt az európai tipográfia legjobb ered- M­T. I. Oszt. Közl. 29, 1974

Next