Nagy Kalendárium, 1958
Címerek népünk történetében
Címerek népünk történetében Sokan hiszik azt még ma is Magyarországon, hogy az úgynevezett Kossuth-címer ősi címere hazánknak. Pedig ez a címer, amely legutóbb 1956 őszétől 1957 tavaszáig volt érvényben, alig több, mint száz esztendős. Mint a neve is mutatja, Kossuth Lajos tette az ország hivatalos jelvényébe, a szabadságharc utolsó hónapjaiban, 1849 tavaszán. Mi tehát az ősi magyar címer? Van-e ilyen egyáltalán? Magyar-e az a címer, amelyet országgyűlésünk 1957-ben elfogadott? Milyen volt az első magyar címer? A honfoglalás előtt aligha volt címere a magyarságnak. Az őshazában élt és a vándorló magyarok meglehetősen laza törzsközösségben éltek, így valószínű, hogy jelvényeik sem voltak egységesek. Az első közös harci jelvény, amiről a legrégibb krónikák tudnak, a törzsek szövetségében élő magyarok által elfogadott, vörös zászló rúdján ülő turulmadár volt. Ez a jelvény azonban még nem számítható címernek.. Annál is kevésbé, mert egyben vallási jelkép is volt. Szent István az ország lakosságának keresztény hitre térítésével egy időben megszüntette a turulmadár használatát is, sőt tűzzel-vassal irtotta azokat, akik zászlajukra turult ültettek. Az ő jelvénye már a kereszt volt — de nem az „apostoli kettőskereszt”, mint ezt későbbi történelemferdítők állították. Egyszerű templomi kereszt állott István király zászlaján, amelynek színe egyébként tiszta vörös volt. Ám Szent István uralkodásának idején ugyanezt a keresztet tűzte zászlajára Európa csaknem minden keresztény királya. Viszont a zászló, amely alatt harcoltak, más-más színű volt, tehát nem volt szükség különleges jelre, amely az egyes országok vagy királyok (későbbi szóval) címere lett volna. A címerek története tulajdonképpen ott kezdődik, amikor a sok hűbérúr mind választott színeket magának, s egy országon belül, de különösen az egymással szomszédos és olykor háborúskodó országokban teljes zűrzavar támadt, nehéz volt meglátni, hogy a kézitusákban és lovasrohamokban összekeveredett harcosok közül melyik hová tartozik. Itt már jelekre volt szükség, s így kerültek több ország címerébe a bátorságot jelképező oroszlánok, a gyorsaságot, vitézséget és éles szemet jelentő sasok, de lovak, párducok, kígyók, halak, és mindenféle madarak is. Magyarországon viszonylag későn kezdődött a címerhasználat. Az első, a magyar királyságot jelképező alakzat a kettőskereszt lett és III. Béla király (uralkodott 1172—1196) alkalmazta pénzein. Hogyan került III. Bélához a kettőskereszt? Korántsem a pápáról, s nem is Istvánra való emlékezésül. Béla király Bizáncban nevelkedett s az ottani császárok ezt használták uralkodói jelként. A magyar király ezzel a külső jellel is bizonyítani akarta, hogy épp olyan önálló ország fölött uralkodik, amilyen a bizánci császárság. Erre a bizonyításra akkoriban nagy szükség volt, mert Béla korábbi pártfogója, a bizánci császár hűbéresévé akarta tenni Magyarországot. III. Bélánál azonban ez a jelvény még csak pénzen szerepelt, legalábbis nincs rá adat, hogy másképpen is alkalmazták volna. Az ő utódja, Imre király (uralkodott 1196—1204) viszont már más jelvényt használt, mégpedig címerszerűen Ez a jelvény egy pajzs volt, alapszíne a régi magyar szín, a vörös, rajta négy vízszintes ezüstszínű sáv (a címertan szaknyelvén szólva: vágás). A vörös mező sem üres, kilenc oroszlán képe látható benne, a felső két sorban 3—3, alatta 2 és legalul 1, valamennyi balra lép. (1. sz. kép.) Miért éppen ezekből az elemekből áll az első magyar címer? Abban az időben Spanyolországban már általánosan elterjedt a címerhasználat, Imre király felesége pedig spanyol volt, s vele sok hazájabeli főúr jött a magyar udvarba. Ezek a spanyolok tanácsolták a magyar királynak a címer felvételét és sebtiben meg is tervezték azt olyan elemekből, amilyenek hazájukban szerepeltek a címereken. Az Árpád-házi királyok címerei Most már volt kétféle címer is: a kettőskereszt és az oroszlános-vágásos pajzs. Lassankint kialakult az a gyakorlat, hogy az elsőt a királyi hatalom jelképeként használták, míg az utóbbi I— II. Endre után már az oroszlánok nélkül — az Árpád-ház családi jelvénye lett. Így például a trónörökös — vagy ahogyan akkor mondták ifjabbik király — az ezüstsávos vörös pajzsot használta, de amint trónra került, a kettőskereszt