Nagyvilág, 1961 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1961 / 6. szám - KRÓNIKA - Karig Sára: A Moszkvai Cigány Színház
KRÓNIKA utókort: Emlékezzetek rám kímélettel! Emellett meg kell mondanunk, hogy ennek az írónak a művészete továbbél, a mi kíméletünk nélkül is.” Akarva nem akarva el kellett tehát ismerniük Brecht művészetét, márcsak azért is, mert a Berliner Ensemble vendégjátéka nemcsak Nyugat-Németországban, hanem Londonban, Párizsban is nagy siker volt. Hozzájárult ehhez, hogy a svájci színházi közönség a hírektől felcsigázva ismét látni akarta Brechtet a színpadon. Hogy ezt az igényt kielégíthessék, igazolniuk kellett évekig tartó mellőzését. Miután Ausztriában hasonló problémák merültek fel, mint Svájcban, a Forum című osztrák kulturális szemle körkérdést intézett olvasóihoz: kívánatos-e, hogy Brechtet nyugaton is előadják. Lindtberg svájci rendező a színrehozás mellett szállt síkra s ezt azzal az érvvel támogatta, hogy Brechtet keleten (a Berliner Ensemble kivételével) nem játsszák, ami Lindtberg szerint a nyugati előadások lehetőségét támogatja. Ez a válasz kapóra jött a vezető svájci színházi köröknek, bár Lindtberg állításainak kevés köze volt az igazsághoz, mint azt Lothar Kusche a Weltbühne 1958. november 5-i számában Leopold Lindtberghez intézett nyílt levelében be is bizonyította. De a színházi közönség, melyet a svájci sajtó alig tájékoztatott az NDK- ban, a népi demokráciákban és a Szovjetunióban folyó előadásokról, elhitte Lindtberg érvelését. Különböző nyugatnémet folyóiratok megpróbálták ezenfelül elhitetni, hogy Brecht művei az NDK-ban részben mégsok országban élnek cigányok, a világ majd minden részén, de cigány színház csak a Szovjetunióban működik, immáron harminc esztendeje: a Romen Színház (a cigányok romáknak hívják magukat). Egyike a legnépszerűbb moszkvai színházaknak. A közönségnek csak kisebbik része kerül ki a moszkvaiakból, a látogatók között vannak a Szovjetunió legtávolabbi pontjairól a fővárosba érkező emberek, és a nézőtéren gyakran hallani idegen szót — látni külföldi vendégeket is, hiszen az elmúlt harminc év folyamán a Román Színház idegenforgalmi nevezetességgé vált. Ez a színház azonban nem csupán sajátos jellegénél fogva keltette fel érdeklődésemet, azt is reméltem, hogy munkájával közelebbről megismerkedve, választ találok sok olyan hamisítva és csak nagyon szerény példányszámban jelenhetnek meg. A Neue Deutsche Hefte például azt állította, hogy a nagy kereslet ellenére sem adták ki újra a Sinn und Form második nagy Brecht-különszámát, amely az úgynevezett olvadási korszak termékeit tartalmazza. A valóság ezzel szemben az, hogy e cikk megjelenésekor a különszám már a harmadik kiadásban volt kapható a könyvkereskedésekben. A svájci Brecht-értékelésben általában három irányzat küzd egymással. Az első Brechtet ellenzéki kommunistának tünteti fel, a második megkísérli, hogy szétválassza Brechtben a művészt és a kommunistát, a harmadik, a szélsőséges maradiak irányzata Brechtet afféle kommunista Horst Wesselnek állítja be. Időközben a svájci színházak műsorra tűzték Brechtet, ami a maradi irányzatot nagy haragra gerjesztette. Walter Alvares Keller szociáldemokrata képviselő a zürichi városi tanácsban heves támadást indított a Brechtet színrehozó Zürichi Színház ellen, ám sikertelenül, mert Brechtet maga Dr. Hans Oprecht szociáldemokrata nemzeti tanácsos vette védelmébe a Zürcher Volksrechtben. A Mutter Courage felújításának nagy sikere arra bátorította a zürichi színházat, hogy újabb Brecht darabot tűzzön műsorára, nevezetesen a jobboldalnak tett engedményként az Im Diekicht der Städte címűt, amely Brecht korai művei közül való. Brecht térhódítására jellemző, hogy néhány középiskolai tanár az ifjúság figyelmét is felhívja Brechtre. kérdésre, amely mindenütt felmerül, ahol csak cigányok élnek: válhatnak-e kóbor életmódú, sokhelyütt társadalomellenesnek nevezett cigányok az új társadalom építőivé? A Moszkvai Állami Cigány Színház erre a kérdésre már létezésének tényével is igenlően felel, és a műsorában szereplő darabok, más és más szempontból, és néha bizonyos áttételekkel, szintén erre az alapvető kérdésre adják meg a választ: központi témájuk általában az új ember nevelésének problémája. Ez a témafelvetés nemcsak a cigányság problémáira kíván választ adni, de időszerű a szocialista országok egyik-másik nemzetisége számára is, amelynél ugyanez a kérdés a fejlődés más és más fokán jelentkezik. A MOSZKVAI CIGÁNY SZÍNHÁZ