Nagyvilág, 1974 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 12. szám - W. H. Auden versei
A súlyos jégsárkányok lassított balettjüket járták, földrészek törtek ketté s ittasan imbolyogtak a vizeken, Gondwana fejjel rohant Ázsia lágyékának, de a katasztrófák csak ösztökélték a kísérleteket. Rendszerint a legfittebbek pusztultak el, az alkalmatlanokat kudarcuk ingatag fészekbe űzte, hol is változott a hely struktúrája s a jövevény felvirágzott. (Saját komisz ősünk senki volt, de elfogadhatta magát oly önbizalommal, mely mágnásainknak elnyerhetetlen.) A genetikusok számot adhatnak alakról, termetről és pózról, de nem arról, hogy mi plántál testbe gondolatot a gondolkodásról, elvonva Formát Anyagától; e test sorsa, hogy kelletlenül, mégis együtt éljen saját Képzetével, s félje a kétszeres halált; kivánjon, aszimmetrikus tárgyakat csináljon — nyelvész, ki sosincs otthon a Természet nyelvtanában. A Tudomány meg a Művészet jó hecc, játék az igazsággal, de semmi játék nem ölheti le az ólmos szemű talányt: Jól élni hogyan kell! A Józan Ész persze óv, nehogy bármelyiknek bedőljek, de mikor rivális Lét-mitoszukat vetem össze, kimázolt sámánnál is szertelenebb a parókás Descartes. HERNÁDI MIKLÓS fordítása Fotó W. H. Audenről 116 Nagyvilág