Nagyvilág, 1981 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 8. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Vujicsics D. Sztoján: A magyar költészet horvát aranykönyve. Enver Colakovic halálának ötödik évfordulójára
a nagy nemzeti és tematikus antológiák sorában, a több mint hétszáz nagy oldalt kitevő kötet a lefordított verseknek így is csak nagyobbik felét tudta befogadni (a rövidre fogott portrékkal, melyeknek anyagát Szabó B. István állította össze). Colakovic is az örök dilemmával találta szemben magát: a magyar költészet arányos összképét nyújtsa-e, vagy minél több költő bemutatására törekedjék? Időben meddig nyúljon vissza, s napjaink költészetének jelzésében meddig menjen? Nem elmarasztalásnak szánjuk, amikor azt mondjuk: még más szempontok követése olyan kompromisszumokra késztette, amelyek bizonyára megnehezítik a horvát és jugoszláv olvasók biztosabb eligazodását a magyar költészet hat évszázadának vonulatában (az antológia a Szabács viadala töredékével kezdődik). Kis híján kétszáz költőt vonultat fel antológiájában Enver Colakovic, s több, mint ötszáz verset (és versrészletet) közöl tőlük. Ha szem előtt tartjuk, hogy legalább öt verssel szerepel az antológiában Balassi Bálint (5), Csokonai Vitéz Mihály (6), Berzsenyi Dániel (5), Kisfaludy Károly (5), Vörösmarty Mihály (7), Arany János (7), Petőfi Sándor (20), Ady Endre (25), Juhász Gyula (9), Babits Mihály (11), Szép Ernő (5), Kosztolányi Dezső (14), Tóth Árpád (9), Kassák Lajos (12), Szabó Lőrinc (12), Illyés Gyula (12), József Attila (15), Hajnal Anna (7), Radnóti Miklós (8), Vas István (5), Weöres Sándor (9), Benjámin László (9), Csorba Győző (5), Váci Mihály (5), Garai Gábor (5), akkor Colakovic a régebbi és az újabb magyar költészet értékeinek arányosításában nem érzék nélkül igazodik el. Az összkép arányai azonban hamar összekuszálódnak, ha mondjuk Vachott Sándor (1), Greguss Ágost (2), Endrődi Sándor (2), Vargha Gyula (1), Czóbel Minka (1), Rudnyánszky Gyula (1), Szabolcska Mihály (3), Gárdonyi Géza (2), Mécs László (4) versei után Füst Milán 4, Pilinszky János 3, Nemes Nagy Ágnes 4, Nagy László 3, Juhász Ferenc 3, Fodor András 1, Csoóri Sándor 3, Ágh István 3, Veress Miklós 3 verssel szerepel! Érdemben illene szólni Enver Colakovic műfordítói teljesítményéről is, s nemcsak e teljesítmény mennyiségi tényezőiről, melyek - a fordított költők számát, a lefordított versek és verssorok mennyiségét tekintve - meghökkentők, hiszen egy ember véges teljesítményét dokumentálják! Tegyük hozzá, hogy a fordító költői énjének maradéktalan kitárulkozásával végezte odaadó munkáját hosszú éveken, mondhatjuk több évtizeden át. Magyar eredetiből, a magyar nyelv árnyalatos ismeretével és érzékelésével szólaltatta meg kedvenc költőit és verseit a maga nyelvén, s hitelesebb fordításokat aligha várhatunk egy ideig a magyar költészetből déli szomszédainknál. A magyar költészet horvát „aranykönyve” Enver Colakovic összeállításában és fordításában nemcsak sok évtizedes hiányt pótol legközvetlenebb déli szomszédunkban, de mérföldkő is azokban a törekvésekben, amelyeket különösen az utóbbi évtizedekben tettünk népeink költészetének, kultúrájának közelítése, közvetítése terén. Bízunk benne, hogy Enver Colakovic magyar költői antológiája eredményesen és tartósan tölti be szerepét a régi és újabb magyar költészet közvetítőjeként horvát és szerb szomszédainknál. Köszönettel és szeretettel idézzük emlékét és munkáját halálának ötödik fordulóján, abban a tudatban, hogy életművével, a magyar költészet jugoszláviai aranykönyvével tartósan jegyezte be nevét a jugoszláv-magyar irodalmi kapcsolatok aranykönyvébe is. VUJICSICS D. SZTOJÁN