Nagyvilág, 1982 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Schnurre, Wolfdietrich: Schmidt úr elintézte

- Á! - üdvözölte Franz Schurek. - Megint itt van? - Itt - válaszolta Schmidt úr. - Jó estét! - No lám! - mondta Schurekné, és töltött Schmidt úrnak egy pohár tejet. - Van már valami újság? - Ahogy vesszük - felelte Schmidt úr. - Egyébként a­ tejük valóban kitűnő, igazán megértem a macskájukat. - Mit? - kérdezte Franz Schurek. - A macskánkról van szó, Franz. - Arról - mondta Schmidt úr, és letette a poharat. - Mikor is tűnt el körülbelül? - Mi az, hogy eltűnt? - horkant fel Franz Schurek. - Örökkön kóborol. - Odakünn lesz a csűrben - mondta Schurekné. - Nem emlékszel már, hogy az előbb is hogy nyávogott? Biztos megint valami kandúr koslat utána. - Ha jól sejtem, kölykei voltak. - Voltak, így igaz - felelte Franz Schurek. - A vízbe fojtottam őket. - Úgy érzi, hogy vízbe akarta fojtani őket. - Hát igen, azt akartam. - És ebben ön is segíteni akart, asszonyom. De a fiú megakadályozta önöket. - Na és? Meg tudná mondani, hová tettem volna itt azt a sok nyafogó­masinát? - Nem - mondta Schmidt úr. - Igazán nem tudnám. - No látja - mondta Franz Schurek. Másnap reggel, vasárnap, Schmidt úr felkereste a körzeti csendőrt. A csendőr feltűrt ingujjal a reggelijénél ült, és épp a dakszkliját szidta, mert lerágta hosszú szárú csizmájának a fülét. - A tyúktolvaj? Nem, még nem került kézre. De ha elkapom, akkor! Kép­zelje csak el, egy hét alatt négy tyúk. S mindegyik másik ketrecbül. S ami a leg­­komiszabb, mindegyiknek csibéi voltak. Utolsó gazság, mondom magának, utolsó gazság. - Rettenetes - csóválta fejét Schmidt úr. - Ilyen fiatal... cc ... cc... ,cc . .. És nincs semmi támpont, ugye ...? Van, mondta a csendőr, de attól nem lesz okosabb. - Valami törpe lehetett vagy kaucsukember, egy csudabogár. Képzelje el, ugyanazon a likon bújt be, ahol a tyúkok járnak. Schmidt úr megköszörülte a torkát. - Talán görény volt, nem ...? - Maga a városból jött, igaz? No látja. Különben tudná, milyen felfordulást csinál az ólban a görény vagy a nyest. És a tetejében ... látott már olyan görényt, amelyik beriglizi maga után az ajtót? - Derék dolog - dünnyögte Schmidt úr. A csendőr felpillantott rá. - Sejt valamit? - kérdezte. - Ugyan, ugyan, kedvesem! - Schmidt úr hunyorogva felemelte a kezét, melyben cvikkerét tartotta. - Hát nem tudja, miért vagyok itt?

Next