Nagyvilág, 1987 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - Roth, Philip: Bázel

Olvasónapló WOODY ALLEN SZABADALMA Douglas Brode: Woody Allen: His Films and Carreer (Woody Allen filmjei és életútja). Citadel Press, Secaucus, New Jersey, 1985. A művészet ősidőktől az örök élet ígéretével kedveskedik közönségének. A napi nyűgök közvetlenségein mindig túllendít a tanítása; szokásos meghatározottságai közül kiemeli közönségét, s áthelyezi egy másfajta, térrel-idővel, erkölcsiekkel önállóan gazdálkodó meghatározottságba. Woody Allent sokféle pózban, szerepben láthatta a magyar mozikedvelő közönség az utóbbi évtizedben. Láthatta a naiv fegyenc, az esetlen nőcsábász, az epekedő udvari bolond, a botor feltaláló, a sükebóka tömegember, a vajszívű impresszárió szerepében. Láthatta életuntnak, izgágának, gyakorlatiasnak, nosztalgikusnak, felpaprikázottnak és bizakodónak. De egyszer sem, egyetlen pillanatra sem láthatta fáradt szelleműnek! Woody Allen nekünk átnyújtott filmművészeti ajándékkosarában éppen ezt találjuk: az elnyűhetetlen szellemi frissesség példázatát, a világra való fáradhatatlan nyitottságot, az ingerekre való azonnali, szinte gyorstüzelésszerű reagálást. Woody Allennek mindig van mondanivalója az eseményekről, a sorsról, az éppen divatozó kultúráról, s ezt egyszer sem fojtja magába. Ha álmából riasztják fel, akkor is tüstént rááll megszokott hullámsáv­­jára, s mint a hajnali adásra kapcsolt rádióállomás, máris megszokott műsorát sugároz­za. Legeltérőbb szerepeiben is magával hajszálra azonosként tud megjelenni. Tessék egyszer kipróbálni: ehhez kell ám csak igazán szellemi összpontosítás! Nem is csak a mindig azonos küllemű­ mozgású Chaplinre, hanem akár a középkori vásári játékok állandó figuráira is visszavezethető a Woody Allen-féle jellem végsőkig megbízható önazonossága. Nem lehet a világot eredendő gyarlóságából kiforgatni, de lehetséges, újra és újra lehetséges - tanítja Woody Allen szellemesen és önironikusan „kidumálni” magunkat a gyarlóságból. Nem lehet megszökni a fegyenctelepről, de meg lehet kérdezni a rendsza­bályokat ismertető tiszttől a vészt jósló „Van-e valakinek kérdése?” zárómondat után, hogy „Szabad-e egy lánynak smárolnia az első randevún?”. A vicc persze csak jelképesen győz a drótkerítésen, de később kiviláglik, hogy mégiscsak van egérút a fegyenctelepről. Ám ehhez előbb a szellemi ébrenlét példázatára van szükség. Woody Allennek szentelt karikatúra-albumában Stuart Hample egyszer felvillantja hősünket, ahogy barátnője megjegyzi neki: „Mindig izgatott, hogyan lehet bezsúfolni hat bohócot egy Volkswagenbe.” Woody Allen rajzfigurája így beszél: „Engem más izgat, az, hogy miért kell hat bohócot bezsúfolni egy Volkswagenbe?” A Woody Allen-i jellem tehát mindenekelőtt érteni próbálja zűrzavaros, ellenséges, de legalábbis kiszámíthatatlan környezetét. A miérteket keresi. Ettől értelmiségi a humo­ra. Nem abból támaszt nevetést, hogy felmutat valamit, s azt holmi bevett képzettársítá­sokkal szembesíti. Hanem abból, hogy amit fölmutat, azt önnön hátterével, eredetével, kihámozható hátsó szándékával szembesíti. 1527

Next