Nagyvilág, 2001 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 5. szám - MŰHELY - Green, Julien: Napló 1928-1934
megpróbálta tőrbe csalni, találkát beszélt meg vele egy kávéházban, és értesítette a rendőröket, a ravasz róka azonban szimatot fogott, és nem ment el. Nem tudom, mi tartott vissza attól, hogy azt mondjam: ennek őszintén örülök. 1930 Március 27. Ebéd Malraux-val, a Pergolában, a Maine sugárúton. Azt hiszi, hogy regényeimet előzetes tervek alapján, jól kigondolt technika segítségével írom. Hiába is magyarázkodnék. Szívesebben hallgatom, amit ő mond. Kijelenti, hogy nem a haláltól fél, hanem az öregedéstől és a korral járó impotenciától, ami a halál jele. A fiatal írógenerációról beszélünk, a húsz-huszonöt évesekről, és arról, hogy milyen érdektelen, amit csinálnak. „Mit vársz tőlük?”, kérdezi Malraux. „Ők egy csendes korban nőttek fel, nem élték át egy háború megrázkódtatását, ami számunkra annyira hasznosnak bizonyult.” Majd a következőt mondja, s ez nagyon megérint: „Tizennyolc és húsz év között az élet olyan, mint egy vásár, ahol értékeket vásárolunk, nem pénzen, hanem tettekkel. Az emberek nagy többsége viszont nem vesz semmit.” Március 29. Ma reggel most készülő novellámon törtem a fejem. Kutyaszorítóban vagyok. Ha óvakodom beszélni a főhősnek egy fiú iránti szerelméről, meghamisítom a valóságot, és hogy úgy tűnjön, alávetem magam az elfogadott erkölcsi értékrendnek, olyasmit teszek, ami miatt elveszítem minden önbecsülésem, így lesz az emberből irodalmár. „An artist always serves Mammon.” Ezt a mondatot Keatsnek Shelleyhez 1820. augusztus 10-én írt levelében találtam. Április 7. Megkaptam a Halál kulcsai levonatát. Újraolvastam az elbeszélést, nagyon rossz benyomást tett rám. Ez lesújtott, és egész reggel rosszkedvű voltam. Pater szavai jutottak eszembe Leonardóról írt esszéjéből: „The road to perfection is through a series of disgusts.” Június 11. Delacroix-kiállítás. Divat nem csodálni a monumentális vásznakat. A sciói mészárlás, A keresztes hadak bevonulása Konstantinápolyba elutasításra talál. „Nem, ez igazán elviselhetetlen!", mondja egy hölgy, mintha azt kérték volna tőle, hogy a keresztesek az ő szalonján vágtathassanak keresztül. Ellenben imádja a babouche-okat, egy J.-L. Vaudroyer által kölcsönzött akvarellt, úgy beszél róla, mint ha meg lehetne enni. Delacroix vadsága. A rémülettől kitágult szemű nyulat felfaló oroszlán. A