Nagyvilág, 2007 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Éles Csaba: Literatúra és natúra - A természeti szépség kultusza a világirodalomban

Campagnán, majd Juhász Gyula 1926-ban Tornyai Jánossal, Endre Bélával és Rudnay Gyulával Hódmezővásárhelyen.79 A másik út az, amikor a hasonló érzékenységű, beállítódású és tájékozottságú, de szerencsésebb vagy talán innovatívabb befogadó adaptálja a festőt egy másik, elvileg neki megfelelő természeti világba. Ezt tette Stendhal Tizianóval és Lorrainnel, Goethe és Victor Hugo Poussinnel, majd 1918-ban Thomas Mann Lorrainnel.80 És Justh Zsig­­mond is egy francia szimbolista kortársával. Hazai naplójának 1889­ április 15-i föl­jegyzése tanúsítja, hogy milyen finom esztétikai szenzációval ajándékozta meg őt a kikeleti természet a pesti Városligetben vagy „városerdőben”. „Gyönyörű tavaszi nap, elragadó színhatások. A szürkés alaptónusból finoman kiemelkedő halványzöld le­vélkék, rügyek, a nyírfák fehér sudár törzsei, a szürkéskék égboltot visszaverő tó Puvis de Chavannes színeire emlékeztet.”81 79 Vö.: Juhász Gyula: Hódmezővásárhely. In: Összes művei. 7. kötet. Akadémiai, Bp., 1969. 295-80 Vö.: Mann, Thomas: Úr és kutya. Idill. In: Elbeszélések. Fiorenza (Thomas Mann művei, 2. kötet). Magyar Helikon, Bp., 1968. 723-81 Justh Zsigmond: Naplója és levelei. Szépirodalmi, Bp., 1977. 377. 985

Next