Nagyvilág, 2010 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - Barbu, Petre: Fásultak

rébe hajlandó volt megszentelni a kápolnát. Egy újabb tucat fogkeféért egy amatőr festő vállalta, hogy a kelet felé eső falra odapingálja Szent György képét. A mérnök úr és a négy nyugdíjas minden reggel imádkoztak a kápol­nában, és csak utána láttak munkához. A berendezés alapján nem nagyon lehetett eldönteni, hogy ortodox vagy katolikus kápolna-e. Mindenesetre én is imádkoztam ott néhányszor a komplexum előrehaladásáért, a szüleim lelki üdvösségéért, és a saját életemért. Néha Maria is csatlakozott hozzám. A háromszázhuszadik kilométer tájékán már nem nagyon bírtunk ma­gunkkal, az unalom teljesen ránk telepedett. Az a rohadt járvány az oka az egésznek, mérgelődött Muse. Csinálni kellene valamit, hogy a közvélemény megint felfigyeljen ránk. De mit? Lófaszt­ vont vállat az újságíró. A professzor nyugtatgatta, hogy az emberek érdektelensége nem ad okot aggodalomra, a fontos az, hogy tovább haladjunk előre (és hogy addig is ne kelljen nekem­­ egy vasat se fizetned - gondoltam, miközben a szemetestalicskát tologat­tam), és hamarosan fel kell készülnünk a nagy kihívásra: véget ér a síkság, és kezdődik a dombvidék a Kárpátok tövében. De az unalom csak nem hagyott békén: Postolache és Dura most már állandóan veszekedtek, és egyre durváb­ban sértegették egymást, hogy korrupt, műveletlen, gyáva milicista az egyik, meg hogy szarevő és hogy zsidóbérenc amerikai alapítványok szolgája a má­sik, s az ő szájuk íze szerint akarja újraírni Románia történelmét. Az őrjöngők egyre többet leskelődtek Maria körül, aki továbbra is meztelenül napozott a tetőn. Vad veszekedéseink voltak, azzal fenyegettem, hogy jól elverem, ha nem hagyja abba. Aztán újra beköltöztem a hűtőszekrénybe, csináljon, amit akar. Két nap után már ott volt ő is. Muse deprimált volt, bármilyen nő jó lett volna már neki, s ezért közel állt ahhoz, hogy az őrjöngők ellássák a baját. Csak az őrködők és Sebastian viselték jól ezt a dögunalmat. A háromszázötvenedik kilométernél éppen Mariával napoztam a tetőn. A mellei olyan feszesek voltak a sok nudistáskodástól, mint valami kugligolyók. Lentről, az Élelmiszerbolt ajtajától idegen hangok szűrődtek fel hozzánk, mint valami madárcsicsergés. Maria kihajolt a mellvéden, aztán lelkesen in­tegetni kezdett: „Hello! Welcome!” Legalább húzd vissza a trikódat, te girhes! - Megjöttek a turisták! - mondta izgatottan Maria. - Most mi legyen? Mi lenne, süttetjük a hasunkat a nappal, semmi közünk hozzájuk. - De Tache, ne csináld, egy kicsit szóval tartjuk őket, s elszedjük a pénzü­ket, ennyi az egész! BALÁZS IMRE JÓZSEF fordítása 850

Next