Nagyvilág, 2014 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Petrőczi Éva: Amadeus redivivus (Eva Baronsky: Mozart felébred)

mago-szövegekkel, mint a különösen ’68 után főszerepet kapó, már nem csak francia bázisú mikrotörténetek (ha épp vidéki lázadót keresünk, mint Joao Mau-Tempo, ott van Ginzburg Menocchiója a Sajt és a kukacokból, ha elzárt faluközösséget, Leroy Ladurie Montaillou-ja). Az alkotáselmélet és a metanar­­ráció szempontjából ugyanakkor leginkább a történetírás és fikció viszonyát - a Nobel-díjas portugál íróhoz hasonlóan - oldalak ezrein boncolgató posztmo­dern történetelméletek lehetnének relevánsak (élükön Hayden White Meta­­historysör&V), hogy az underground mivoltát egyre inkább levetkőző, az alternatív történelmet a fizikai sokvilág-elmélettel alátámasztó allohistorizmus és a Lisszabon ostromának históriája lehetséges termékeny egymásra olvasá­sáról már ne is beszéljünk. Nem gondolnánk, hogy ezek a kérdések kizárólag, vagy akár csak elsősorban Pál kötetének horizontjából hiányoznak, ha elolvassuk a témában talán legtöb­bet citált Linda Hutcheon egyik leghíresebb írását a (Saramago regényei kap­csán gyakran emlegetett) történetírási metafikcióról („Historiographic Metafiction: Parody and the Intertextuality of History”), egy-egy rövidke La­ Capra- és Braudel-idézeten túl szinte egyáltalán nem érzékelhetünk történet­­elméleti reflektáltságot. Valamiért inkább úgy tűnik, interdisciplinaritás ide vagy oda, sokszor nincs érintkezési felület irodalom- és történetelmélet közt. Ez, azt gondolom, fontos hiány, ugyanakkor azonban jó lehetőség is: egy újabb lehetséges kitörési pont az örvendetesen növekvő, e kötet által is bizonyítottan magas színvonalú hazai Saramago-szakirodalom számára. PETRŐCZI ÉVA Amade Lis redivivus Eva Baronsky: Mozart felébred. Typotex, 2013. Nádori Lídia fordítása A véletlen úgy hozta, hogy éppen a zene világnapján, azaz október 1-jén írom ezeket a sorokat a Hölderlin-díjas német írónő, Éva Baronsky egyszerre fanyar humorú és tragikus „Amadé”-regényéről, a Mozart felébredről, amelyet az igé­nyes és komoly szellemi műhelynek számító Typotex Kiadó nem becéz ugyan „letehetetlen” könyvnek - de mégis egyértelműen az. A kedvező recepció oka e nagyon különböző elemek tökéletesen megtalált egyensúlyában rejlik. Máris méltán rangos testvére ez az alkotás Puskin Rimszkij-Korszakov jóvoltából ope­rává is átlényegült Mozart és Salieri című kamaradarabjának, de főként és elsősorban Peter Shaffer 1981-ben Tony Award for Best Playt elnyert, a londoni Nemzeti Színházban már 1979-ben bemutatott Amadeusának, amelynek 1984- es, Milos Forman-féle filmváltozata azután, a Film Academy Awardon innen és túl, igazi világsiker lett. Mégpedig a rendezőn kívül elsősorban a főszereplőnek.

Next