Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-12-16 / 51. szám

(2) 51. szára, 1514-ben“ czimü hires regényét, Kemény Zsigmond­tól a Rajongókat és Gyulai Pált, és Vas Gerebentől a Garasos arisztokracziát és a Tekintetes urakat. Elő­deink csodálatosképen elmulasztották ezek megszerzé­sét, pedig e három nagy írónak összes munkáit kell minden szépirodalmi könyvtárnak bírnia, épúgy, mint a­hogy egyetlen kaszinót sem lehetne elképzelni Jókai összes művei nélkül. Sokat és sokféleképen írtak már arról, minő ol­vasmányokat kell a közönség kezébe adni, de az ös­­­szes vélemények megegyeznek abban, hogy az olva­sást nem szabad a hazai irodalom határai közé szo­rítani. Minden lelket művelni akaró embernek meg kell ismerkednie eredetiben vagy jó fordításokban, a kül­földi irodalom termékeinek legjavával, látóköre csak így tágulhat, gondolkozása így nyerhet közvetlen for­rásból új táplálékot, és sokan, a­kiknek nincs alkal­muk utazni, csakis olvasás útján alkothatnak maguk­nak képet a külföldnek a mieinknél előhaladottabb állapotairól. Fölösleges megjegyeznem, hogy ebből a fontos nevelő szerepből nem zárom ki a regényiro­dalmat. Ellenkezőleg, épen a modern külföldi regények azok az olvasmányok, a­melyek a finom irodalmi íz­lés terjesztésén kívül legkönnyebben ismertetik meg a nagy olvasóközönséget a művelt nyugati czivilizá­­czió új eszmeirányaival. Kitagadná e tekintetben Tolsz­toj, Dosztojevszky, Zola óriási befolyását a gondolko­zás alakulására s kinek nem bővült gondolatvilága értékes anyaggal a franczia Maupasant és Bourget az angol Bell, Eliot, Thackeray, az olasz De Amicis és D’ Annunzio műveinek olvasása közben. Azt hiszem, jó szolgálatot tettem kaszinónk ol­vasóközönségének, midőn mindezeknek az íróknak egy vagy több újabb kötetével igyekeztem felújítani a könyvtár külföldi anyagát, melyben, sajnosan kell bevallanunk, a Ponson du Terrail, Gaboriau és Mon­tepin féle férczeművek amúgy is a kelleténél több helyet foglalnak el. Végzem soraimat. Ismétlem köszönetemet, hogy alkalmat adtak befolynom a kaszinó könyvtára kie­gészítésének ügyébe, melynek szellemi életünk fejlő­dése szempontjából rendkívül nagy fontosságot tu­lajdonítok. Száz forint jó könyvekért nem nagy ös­­­szeg, tízszerese sem volna elég, ha minden hiányzó jó magyar könyvet meg akarnánk venni kaszinónk számára. Valamelyes szükséget mégis pótol, valamen­­­nyire mégis oltja az olvasni vágyók szomjúságát. De arra kellene törekednünk, hogy minden évben legalább annyival, ha nem többel, gyarapíthassuk könyvtárun­kat. Adja Isten, hogy ez lehetővé váljék s minél gyak­rabban állhassak hasonló alkalomból rendelkezéslekre. Szívből üdvözöl igaz hived, Schönherr Gyula. Heti krónika. A XIX. század utolsó napjai valóban nem fe­lette érdekesek. Az unalom annyira uralkodó plané­tává vált, mint soha. Mi férfiak, csak eléljük az időt valahogy. A ka­szinó vagy a polgári kör olyan végső menedék, hol a hosszú esték mégis csak megrövidülnek egy kicsit. De a nők, a szegény nők, kikről nagy garral hirdetjük, hogy felszabadultak az évezredes rabság alól s ők is egyenjoguakká lettek a férfiakkal, ugyan hol szórakozzanak. Színészet nincsen, a korcsolyapályán békák bre­kegnek, a műkedvelők hallgatnak, miként a sír, mu­latság sincs készülőben. Fád, szörnyű fád a társadalmi élet. Részemről a nők pártján vagyok s a két kaszinó számos termei közzül szívesen megszavaznék egyet arra, hogy ott a A nagy fáradtság után aludt, mint a bunda. Reg­gel ismét jelentkezik. A grófja előzékenyen fogadja ismét s mielőtt szólni tudna, mondja neki Ön nemde vallásos ember, igy érdekelni fogja, hogy Londonnak 1600 temploma és kápolnája van. A legnagyobb szent Pál temploma, mely kereszt alakú, bent szép márvány szobrok, köztük Nelson, Welling­ton. Nagy nemzeti panteon a Westminster apátság, hol örök álmukat alus­szák, vagy legalább is szobrok által vannak ott Pitt, Fox, Palmerston, Beaconsfield, Scott, Newton, Macaulay, Herschel, Darwin, Stephen­son, Shakespeare, Tennyson. A kálvária folyósa gyö­nyörű sírkövekkel a régi időből, a jeruzsálemi szoba, itt halt meg IV. Henrik. És megint szaladt, a nap csak elmúlt, de ő se volt ember többet. Másnap reggel, mikor jelentkezett, hiába beszélt a grófja, hogy miket érdemes még meg­nézni, azt mondta ő mozdulni se bír többet, különben is őt kötelesség hozta Londonba az uradalmak dol­gában. Oh igen, tudom. A­mint emlékezem, ön itt is többször a dologban, de én csak az elejét olvastam, a levelek talán egy fiókban lesznek valahol. De azt kérem befogja kegyed is látni, hogy nem illik Angliá­ban Magyarországról belügyeket tárgyalni. Ha majd leutazom Budapestre, ott már illik erről intézkedni is, ott majd előadhatja a dolgokat, de azt már most meg­mondom, hogy ott se kell oly részletesen, mint leve­lében lehettek, mert rettentő sok lehet azokban, a­mint a levelek külseje is mutatja. Az én tisztjeim be­csületes magyar emberek, az ellenőrzés is csak jó lehet, mert az is magyar kezekben van. íme, ilyen a magyar nábob, az igazi magyar nagy ur! Dunay János. NAGBÁNYA ÉS VIDÉKE. szép nem is élvezhesse az irodalom újabb termékeit, szerezzen értesülést a világ folyásáról s eszmét cse­réljen, miként mi férfiak. De hát még ettől messze vagyunk. A ködös, zúzos deczember egyedüli nevezetességei a disznó­torok. Egy régi patriarchalis kor megmaradt jó szo­kása, melyre a fináncz még nem mert stemplit ütni s az adóhivatal nem róvta ki rá az adót. Azt mondják, hogy a piaczon félig meddig in­gyen adják a sertést s igy boldog-boldogtalan hozzá juthat a családi ünnepséghez. Hány i­eze a zsir ? mennyi a szalonna ? hogy sikerült az aprólék ? erre irányul az érdeklődés s igy bizony kevesen törődtek azzal, hogy oda­át a megye szék­helyén nagy­gyűlés van 350 tárg­gyal, melyek közül nem egy minket is közelebbről érint. Ma már tudjuk, hogy városunk költségelőirány­zatát jóváhagyták. A jövő év programja tehát készen van. S ez annyira megnyugtat, hogy a megnyugvás és a csendesség még nagyobb méretűvé válik, szinte kedvem volna azt írni, hogy miden jámbor olvasó­nak nyugodalmas jó éjszakát kíván a krónikás. 1900. deczember 16. Különfélék. Uj kanonok. Ő Felsége a király, a fokozatos elő­léptetés által megüresedett szatmári mester kanonok­­ságot Pemp Antal felsőbányai esperes plébános, czím­­zetes kanonoknak adományozta. Gálffy Pál, helybeli kir. bányakapitánysági bánya­biztos e hó 4-én töltötte be állami szolgálatának 25-ik esztendejét. Ez alkalomból többen meggratulálták a rokonszenves, puritán karakterű tisztviselőt. A legszebb gratuláció sem­ fog talán késni sokáig felülről, egy kis előléptetés alakjában. Heti­vásár áthelyezés. Ismételve figyelmeztetjük a közönséget, hogy mivel karácsony első napja keddre esik, a kereszténység ezen nagy ünnepe miatt 25-én nem lesz hetivásár, hanem előzőleg 24-én, hétfőn fog­ják megtartani. A kapnikbányai tífuszról értesüléseink a követ­kezők : A betegek száma jelenleg 79. Az elhaltaké ed­dig 12. A szükséges intézkedések a lehető legnagyobb körültekintéssel megtétettek. A belügyminiszter Dr. Zsalud Károly járványorvost küldötte ki, a ki e hó 12-én érkezett a községbe s most Barcsy doktorral együtt kezeli a betegeket. Az a kósza hir, mintha a ciáni­o­­zás miatt ütött volna ki a baj, teljesen légből kapott­nak bizonyult. A baj előidézője az általunk is említett kristályi csörgő, a­melyet elzártak. A Bóta-bánya 200 ember számára barakkot épített s azt 13-án átadta a közhasználatnak, ennyiben a lakásviszonyok is ja­vulni fognak. Járványkórház építése szükségessé nem vált, mivel a tífusz érintkezés által nem ragad s így magán házakban is gyógykezelhető kellő óvatosság mellett. Téli hidegben pedig valami ócska kohóba amúgy is lehetetlen volna kitenni a betegeket. A tífusz betegség tartós nehéz betegség s így arról, hogy javul­tak-e az állapotok, írni most még mmn igen lehet. Elég, ha annyit már is mondhatunk, hogy a héten a járvány az eddiginél nagyobb mérveket nem öltött. Eljegyzés: Simon Aurél okl. gyógyszerész, a misz­­tótfalusi kapszula-gyár tulajdonosa, a napokban je­gyezte el Felsőbányán, özv. Lévay Ferenczné, született Pótor Ilonát. Előléptetés. A m. kir. vallás és közokt. minister Neubauer Hennin, helybeli polgári isk. rendes tanító­nőt a X-ik fizetési osztály második fokozatába elő­léptette. A nagybányai áll. polg. leányiskola Vörösmarty ünnepélyéről tudósításunkat, csak megkésve hozhatjuk, mivel az a multi lapzárlat után 8-án érkezett. Az ünnepély az iskolának a költő arczképével, virágok­kal és a nemzeti tricolor színeivel ékesített torna­ter­mében folyt le a következő sorrendben: Az iskola növendékei a szózat eléneklésével nyitották meg az ünnepélyt. Neubauer Hermin rendes tanítónő lelkes szavakkal ismertette­­ a nagy költő életét, költészetét, kiemelve érdemeit a magyar költői nyelv megterem­tése körül s dicsőítve mint a mély és igazi hazasze­retet hivatott költőjét A növendékek, költészetének gyöngyeit szavalták, még pedig: »Szép Ilonkát« Lő­­rinczy Mária IV. oszt. tanuló. »Madár hangok« Kovács Erzsébet, Tersánszky Margit, Sopp Mária, Incze Róza I. oszt. tanulók. Részlet a »Zalán futásá«-ból, olvasta Farkas Mari IV. oszt. tanuló. »Kis gyermek halálára« szavalt Bobacsek Margit II. oszt. tanuló. «A szegény asszony könyve« Veress Erzsébet III. oszt. tanuló. »Keserű pohár« énekelték a kézimunka tanfolyam növendékei. »Élő szobor« szavalta Weiszberger Etel III. oszt. tanuló. »Hontalan« melodráma, előadta Ben­­csikné Rácz Anna, harmonium kísérete mellett Stroh­­mayer Margit, a kézimunka tanfolyam növendéke. Mint egy forró imát mondta el Bertalan Mária IV. oszt. növendék Vörösmarty »Hymnus« át. S a szózat el­éneklésével az ünnepély bezáratott. Az ünnepélyen befizetett 20 fillér belépő dijakból 26 korona gyűlt be, melyet az iskola igazgatója a Budapesti Hírlap« utján juttatott a Vörösmarty szobor-bizottsághoz, mely ösz­­szeget említett hírlap a decz. 7-iki számban nyugtázott. A szives adományokért az intézet igazgatósága e lap utján mond köszönetet az adakozóknak. Újévi üdvözletek megváltása. Azok részére, kik újévi üdvözleteiket a jótékony nőegyesület javára meg­váltani óhajtják — a nőegyesület elnöksége lapunk kiadóhivatalában ívet tesz ki, melyen az aláírások már holnap megkezdhetők. Felfüggesztett vasárnapi munkaszünet. Folyó hó 23-án a karácsoni ünnepek miatt a munkaszünet felfüggesztetett s így az üzletek egész nap nyitva lehetnek. Örült az istállóban. Kapnikbányán van egy sze­rencsétlen nyűg, öreg bányamunkás, a­ki öregsége mel­lett vak is, süket is és őrült is. Kusiczky Istvánnak hívják. Ezt a családja, hogy odabent ne dühöngjön, egyszerűen az istállóba zárta. Ott találta didergve folyó hó 12-én Komoróczy Iván szolgabiró, ki ez ügy­ben vizsgálatot tartott s intézkedett, hogy 2 ember őrizete mellett magán­lakásba helyeztessék a szegény beteg ember, ha pedig ez majd akadályokba ütköz­nék, akkor az illetőt Nagybányára fogják szállítani. Az országos kertészeti egyesület az általa múlt év október havában Budapesten rendezett kiállítás al­kalmával kitűzött állami érmek közzül Vásárhelyi Gyula nagybányai lakos, faiskola tulajdonosnak 1 drb aranyérmet, Lakos Imre nagybányai lakosnak 1 drb ezüstérmet, a nagybányai gazd. egyesületnek 1 drb ezüstérmet, Szász Lajos helybeli lakosnak 1 drb bronz­érmet. Tamasovszky Imre felsőbányai lakosnak egy darab bronz érmet adományozott. Az érmek a na­pokban érkeztek le a városi hatósághoz. Túlzsúfolt iskola. A kereszthegyi iskolában egy szűk szobában 80 gyermek van elhelyezve, olyan he­lyen, a­hol 40 gyermek számára sincs elég levegő. Va­lóságos merénylet ez a közegészség ellen és mi csak csodálkozni tudunk rajta, hogy tanács, orvos, iskola­szék egykedvűen tűri ezt a törvénytelen állapotot. A tanítónő már megbetegedett a tanházpárában, a gyermekek közül is többen. Elvégre beláthatnák a ve­zető körök, hogy az iskola nem betegségtenyésztő inté­zet, hanem egészen az ellenkezője, s 80 emberlélek nagyobb gondot és figyelmet érdemel, a jövő remény­beli építésekkel nem lehet a jelent boldogítani. Nincs itt más teendő, mint még egy szobát kivenni a kereszt­hegyen (mivel alkalmas nagy tágas terem az egész telepen sehol sincsen) s a I. osztályt az egyikbe, a II-ikat a másikba elhelyezni és egy segédtanítót alkal­mazni. Hónapok óta forszírozzuk ezt a dolgot és most kijelentjük, hogy ha az iskola fenntartó város mielőbb nem segít rajta, előbb a tanfelügyelőségnél és ha ez sem használna, a minisztériumnál fogunk orvoslást keresni. Nyilvános nyugtázás. Néhai Vass József volt nagy­bányai s. lelkész sírjára küldött koszorú költségeihez hozzájárultak: Szendy Antalné, Molcsány Gáborné, Szűcs Károly, Városi takarékpénztár 2—2 koronával : Gálffy Pál, Székely Árpád, Wienerberger Géza, Torday Imre, Bányai József, Marosfy Dezső, Langer Sándor, Bálint Imre, Thurzó Ferencz, Révész János, Smaregla Mihály, Mátéfi Ferencz, Pethe Endre, Molnár Mihály, Glavitzky Károly, Wienerberger Béla, Smaregla János, Szerencsy József, dr Miskolczy Sándor, Gellért Endre, Tóth Sándor, Óvári Frigyes, Moldován Lászlóné 1—1 koronával, Dobi Ervin 60 f. Egy Valaki 40 fillérrel. Fogadják a kegyes adakozók, boldogult barátunk em­léke iránt tanúsított részvétükért ez után is mély köszönetemet. Nagybánya, 1900. deczember 7-én. Sol­tész Elemér: Szives tudomásul. A jótékony nőegyesület ne­vében legközelebb azzal az alázatos kérelemmel for­dultam e lap igen tisztelt olvasóközönségéhez, hogy a kiknek módjukban van, szíveskedjenek az egyesületünk azon nemes törekvésében, melynél fogva a kará­csonyi ünnepeken a szegények és az egyesületi kis­dedóvók apró növendékei részére lehetőleg örvende­tesekké tenni szándékozik, akár pénzbeli adományok, akár más karácsonyi ajándéknak alkalmas tárgyak felajánlása által támogatni. Midőn ezen alázatos ké­résemet ezennel megújítom , egyúttal van szerencsém az érdeklődők szíves tudomására hozni, hogy a sze­gények számára szánt ajándékok a községi ellemi leány­iskola egyik utczai helyiségében f. hó 23-án, vagyis jövő vasárnap d. u. 3 órakor kerülnek szétosztás alá, mig a karácsonfa a kereszthegyi kisdedóvóban f. hó 22-én, szombaton délelőtt 11 órakor, a veresvizi kis­dedóvóban pedig ugyanezen napon d. u. 3 órakor állittatik fel. Tisztelettel, Nagybánya, 1900. deczember 15. Lakatos Ottó e. titkár. Vármegyei közgyűlés volt e hó 13-án nagyon bőséges tárgysorral. Nagybánya városának 2 lényege­sebb ügye került itt tárgyalás alá. Egyik a Laposerdő 14 évi vágásából befolyt összegnek miként való fel­­­használásáról, melyet a közgyűlés 17 évre beosztva fedezetül fölvett a költségvetésbe. Másik az 1900 évi előirányzat. Mindkettőt megfellebezte Bay Lajos városi képviselő s a vármegye ezen közgyűlése mind a kettőt jóváhagyta. A nagybányai városi képviseleti tagok vá­lasztása — nem értjük mi okból — nem volt napi­renden s mivel a községi törvény 47 §-a szerint »ren­dezett tanácsú városokban a választást a törvényható­ság által e végre kiküldött elnök vezeti« az elnök pedig a megyének ezen gyűlésén ki nem küldetett, kíváncsian várjuk, mi fog történni ? Színészet. Szálkái a szatmári állandó színház igazgatója engedélyt kér a városi tanácstól, hogy 1901. ápr. 1-től kezdve Nagybányán előadásokat tarthasson. A tanács az engedélyt valószínűleg meg fogja adni. Helyreigazítás: Lapunk 49-ik számának vezér­­czikkében, a 3-ik hasáb, 4-ik bekezdésének 2-ik so­rában hisz helyett ha, az 5-ik sorában kortes szellem helyett kaszt szellem olvasandó. Adomány az ev. egyháznak. Kubacska István miskolczi gazdag birtokos a helybeli ág. ev. egyház­nak templomépitére 400 koronát, özv. Bérczy Pálné sírjának fenntartására 200 koronát adományozott.

Next