Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-01-21 / 3. szám

1900. január 21 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. Hikl Imrét a debreczeni ítélőtábla elnöke a szat­­t­mári törvényszékhez kinevezte dijjas joggyakornoknak. Nagybányai művészek idegenben: Schönherr An­­talné és Schönherr Sándor, kiknek művészi játékában nekünk is több ízben volt szerencsénk gyönyörköd­hetni, fényes sikerrel hangversenyeztek a napokban a beszterczebányai jótékony nőegyesület által rendezett fillér-estélyen. A „Besztercze“ cz. lap a fillér-estély e részéről a következőket írja: „Az est fénypontját az ezután következő zenerészlet képezte. Schönherr Sán­dor erdész úr Nagybányáról magas művészi techniká­val Beriotnak „Scene de Ballet“ czimü zenedarabját adta elő hegedűn Schönherr Antalné úrnő ő nagysága bravourös zongorakisérete mellett. Közönségünk ritkán részesül oly műélvezetben, mint a­milyennek részese volt ez alkalommal. Még a laikus fület é s érzéket is lekötötte a művészi lélekkel felfogott és előadott finom összhangú zenedarab s átszellemítő volt az a körül­mény, hogy e művészi játékot „anya és fiú1" produkál­ták. A szűnni nem akaró tapsviharra még egy Liszt- Rapszódiával gyönyörködtették a közönséget. A besz­­terczei közönség mindig hálás szívvel fog visszaemlé­kezni az „anya s fiára“, kik áldozatot s fáradságot nem kimélve eljöttek hozzánk, hogy e vármegye szegényei­nek terhét könnyítő fillérek gyarapítását előmozdítsák s egyben nekünk feledhetetlen estét szerezzenek. Nemes gondolkozásukat s tetteket jutalmazza meg a mindene­ket tudó s látó Egek Ura.“ Mi nagybányaiak érthető büszkeséggel osztozunk művészeink e kiválló sikeréban. Köszönetnyilvánítás. Mindazon jóbarátaink és ösmerőseink, kik felejthetetlen édes anyánk néhai özv. Kosztka Jánosné elhunyta alkalmából őszinte részvétük nyilvánításával részt vettek családi gyászunk­ban, fogadjuk úgy a magunk, mint az összes rokon­ság nevében is, hálás köszönetünk meleg kifejezését. A Kosztka család. Szülök és gyámok figyelmébe. Községi tanintéze­tünk, úgy központi valamint kültelki iskoláiban is, a zóna időszámításból eredő azon intézkedés, hogy a délutáni tanítás fél kettőkor vette kezdetét, immár a nappalok hosszabbodása folytán, folyó hó 22-étől kezdő­­dőleg megszűnik s a jelzett nap délutánjától kezdve a délutáni tanítások a rendes időben, azaz 2 órakor leendnek megkezdve. Midőn erről az érdekelteket, a szükséges rend megtartása és tájékozás czéljából értesí­tem, ugyanakkor felhívom a t. szülök és gyámok szíves figyelmét arra, hogy gyermekeiket, oly időpontban bocsássák iskolába, hogy oda s/* 2 órára érkezzenek meg. Különös figyelmet kérek arra fordítani, hogy a jelzett idő előtt a növendékek el ne bocsáttassanak mert az iskolák ujjai csak fél kettőkor fognak meg­nyittatni s így a korábban érkezők őrizetlen állapotá­ból eredhető szerencsétlenségekért felelőséget nem vál­lalhatunk. Doroghy Ignácz a közs. tanintézetek igaz­gatója. Jandrisics János apátplébános, nyug. főgymn. ta­nár díszes síremlékére 1000-nél több élő tanítványa a társadalom minden körében gyűjtést indított. A gyűjtő bizottság ez ügyben szétküldötte felhívásait, mivel azonban sokan vannak a tanítványok közül, kiknek tartózkodási helyét nem sikerült megtudni, ez után is kéri mély tisztelettel az érdeklődőket, hogy aki a kegyeletes emlékhez az ünnepelt jeles tanár s apátplébános iránt való tiszteletből hozzájárulni óhajt, küldje szives adományát a gyűjtő bizottság pénztá­rához a következő cím­re:­linger István Szatmár, Eötvös-utcza 5. Nyilvános köszönet. A nagybányai polgári olvasó­kör igen nagy halála kötelező jótéteményben részesí­tette a helybeli iparos ifjúság önképző egyesületét, amennyiben ugyanis Jókai Mórnak 72 művét, összesen 136 kötetben egyesületünknek ajándékozta, ily módon könyvtárunkat oly értékes szellemi tőkével gazdagí­totta, hogy körünket igazi lelkesedéssel és örömmel tölti el annak tudata, hogy könyvtárában egyszerre ily nagy gyarapodás történt. A derék polgári kör nemes­­lelkű vezetői fogadják ez után is hálás köszönetünk­­nek legőszintébb kifejezését. Nagybányán, 1900. jan. 15. Az iparos ifjúság önképző körének elnöksége. Adóperselyt rendezett be a szatmár-németii ipari hitelszövetkezet a tagjai számára. Czélja ennek az, hogy a tagok apránkint, akár heti, akár havi részle­tekben gyűjtögethessék össze az adójukat s így az évnegyedi adófizetés sokszor nyomasztó gondjától me­nekülhessenek. — Kiki maga határozhatja meg, hogy mennyit akar hetenkint vagy havonkint ekként félre­tenni, a szövetkezet bármi csekély részletért elküldi a pénzbeszedőjét. — Az adófizetés idejében azután a szövetkezet szívesen be is fizeti az adót tagjai helyett s ezzel sok idővesztességtől és fáradságtól kíméli meg a tagokat is, az adóhivatalt is.­­ Később természetesen ez intézmény előreláthatólag oda fejlődhetik, hogy a szövetkezet ilyen adóperselyes tagjainak összes adóü­gyeit, u. m. a kivetés figyelemmel kisérését, a felszó­lalásokat stb. is el fogja látni. A szatmári „Kölcsey-kör“ f. évi január hó 21-én, vasárnap d. e. 3/4­­ órakor a városháza közgyűlési termében matinéval egybekötött közgyűlést tart, melyre a közönséget meghívja Dr. Farkas Antal alelnök Dr. Fechtel János titkár. A közgyűlés tárgysorzata : 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. A pénztáros elszámolása. 4. Esetleges indítványok. A matiné műsora: 1. Kölcsey Ferencz egy kiadatlan költeménye. Ismerteti Bakcsy Gergely. 2. Vendéglátás. Szabados Ede eredeti költe­ménye. Felolvassa Dr. Fodor Gyula. 3. Agatha-ária és recitativo Weber ,,Bűvös vadász“ cz. operájából. Méder Mihály zongorakisérete mellett énekli Majláth Ferenczné úrnő. Nyilvános számadás és nyugtázás. A nagybányai iparos ifjak köre által folyó évi január hó 13-ikán rendezett tánczvigalom bevétele volt: 476 Kor. 60 fill. Kiadás: 244 Kor. Tiszti jövedelem 232 Kor 60 fillér. Jegyeiket megvallottak és­­ felülfizettek : Söléd Pál 5 Kor. Soltész Elemér, özv. Harácsek Vilmosné, Gálisz István, Suba Károly, Rekertes József 4—4 Korona. Neuschlos Jenő, Berghammer Mihály, Kovács István 3—3 Korona. Makray Károly, Wienerberger Béla, Beregszászy Sámuel, Wienerberger és Glavitzky, Blau Dezső, Molnár Mihály, Égly Mihály, Gellért Endre, Révész János, Harácsek József, özv. Turman Olivérné, Drumár Jánosné, Sesták Sándor, Rónay Géza, Diettrich Erzsébet, Weisz Dénes, Dr. Weisz Ignácz, özv. Csomós Áronné, Weisz Zsigmond, Nagy György, Balika Sándor, Mátyásy Ferencz, Gitta Jusztin, Bónis István, Blas­­kovits Gyula, Sürger Mihály, ifj. Incze József, Fuchs Fábián, Farkas Lipót, Bányai János, dr. Kádár Antal Feldmár Szilárd 2—2 Korona: Krausz Gyula, Kornis Ernő, Konecsnik Lajos, Fiktusz János, Illés Zakhariás, Aszód Lajos, Mursich Ferencz, Kopás Mihály, Galló Antal, Jancsovits József, Harácsek Gyula, Mendi­­hovszky József, Mandl Mór, Marosán Gyirászin János, Török Antal, ifj. Kováts József, Simonka Pál, Török Sándor, Kriszt Jenő, Széga János, Boda Gyula, Takács Károly, Hochm­an József, Hoffmann Árpád, Moldován Miklós, Gyöngyösy Gyula, Rátz Pál, Kálmán Herman, N. N., Gyalay Gyula, Seres György, Incze Géza, Kunay Ede, N. N., Vásárhelyi Gyula, Moselig Józsefné, Svaiczer Ilka 1 — 1 Korona. Stoll Gézi, Pretóri Mihály 80—80 fill. Sztupár Károly, Török Pál, Szabó Antal 60—60 fillér, Berger Lázár 40 fillér. — Mindazok, kik e tánczvigalom sikerét erkölcsi és anyagi tekin­tetben — közreműködésükkel, jelenlétükkel, jegyeik megváltásával és felülfizetéseikkel — biztosítani szí­vesek voltak, fogadják ez után is az egyesület hálás köszönetét. Köszönettel adózunk Kornis Ilonkának is, ki a rendezői jelvények csinos és ízléses kihimzését szives készséggel teljesítette. Nagybányán, 1900. január 20-án. — A rendezőség. A czimbalom-szalon második évfolyamának most megjelent negyedik száma ismét egy szép szórakoztató füzetet nyújt a czimbalmozó közönségnek, mert nem csak hogy 5 olyan kedvelt és ismert magyar dalt hoz, a­mik még czimbalomra átírva nem jelentek, hanem azonkívül benne van a most oly népszerűvé vált »A búrok szabadságdala« és egy magyar ábránd conc­ert átiratban, mely szinte egy régen érzett hiányt pótol a czimbalomirodalom terén. Ezen ábránd oly eredetien és hűen van czimbalomra átírva, hogy a legjobb játékost is teljesen kielégíti s a hallgatóságot pedig valósággal elbűvöli. Előfizetni lehet a Czimbalom­­szalon kiadóhivatalában Budapesten, Károly­ körút 8. szám alatt negyedévenként 3 koronával, egyes száma 1 korona 20 fillér. Köszönetnyilvánítás! Mindazon szives adomá­nyozók, kik községi iskolánk szegénysorsban élő nö­vendékeit a karácsoni ünnep alkalmával akár pénz­beli, vagy ruhanemüekkel stb. segiteni kegyesek voltak: fogadják e szegény növendékeink s azok szüleik ne­vében is leghálásabb köszönetünket; a jóságos Isten fizesse vissza ezerszeresen jótékonyságukat! A községi népiskola igazgatósága és tantestülete. Házasulok kihirdetése. Kihirdetés alatt álljanak : 1. Babics János felsőfernezelyi és Bogdoszki Endokia nagybánya-feketepataktelepi, 2. Pap Pál felsőfernezelyi és Hobán Ilona nagybánya-feketepataktelepi, 3. Lakatos Lajos nagybányai és Marosán Flo­re misztótfalusi, 4. Hobán János felsőfernezelyi és Landárszki Anna nagy­­bánya-blidártelepi, Rusz Márton felsőfernezelyi és Dumitrán (Szaszarán) Mártha nagybánya-blidártelepi lakosok. Elhaltak. A folyó 1900. évben elhaltak névsora következő: 1 . jan. 1. Varga János, róm. kath. 12 éves, kőműves segéd gyermeke, hashártyalob. 2., jan. 3. Krompáczki Mihály, róm. kath. 58 éves, nyugbéres bá­nyász, tüdővész. 3., jan. 3. Szaszarán János gör. kath. 7 hónaposs, molnársegéd gyermeke, nehézfogzás. 4., jan. 1 Lupsa Anna, gör. kath. 19 napos, erdőmunkás gyermeke, veleszületett gyengeség. 5., jan 6. Török Ilona, gör. kath. 6 napos, bányász gyermeke, vele­­születet gyengeség. 6., jan. 7. Weigl Antal, róm. kath. 63 éves, kádármester, tüdővész. 8., jan. 9. Jabianoszki Teréz, róm. kath. 18 éves, szolgáló, sárgaság. 8., jan. I 13. Ercsei Erzsébet, ev. ref. 21 éves, szolgáló, tüdő­vész. 9. jan. 13. gróf Orssich Katalin özv. Kosztka­i Jánosné róm. kath. 76 éves, nyugbéres bányataná­­csosné, tüdőlob. 10., jan. 14. Szalont­ai Klára férjezett Bakó Károlyné, ev. ref. 78 éves, nyugbéres bányászná,­­ aggkór. 11., jan. 14. Kosztin Péter, Pál, gör. kath. 6 I hónapos, fuvaros gyermeke, hörggyuladás. 13., jan. 15. Novák Anna özv. Sebestyén Jánosné, róm. kath. 54 éves, városi alamizsnás, szivtúltengés. 13., jan. 16. Lengyel Eszter gör. kath. 1 hónapos, bányász gyemeke, veleszületett bujakór. 14., jan. 15 Tipitzbaján Mária özv. Moldován Györgyné, gör. kath. 40 éves, napszá­mos, tüdővész. 15. 1899. máj. 15. Benedek Juliánná, ev. ref. 62 éves, Mostár városban, ismeretlen beteg­ségben. 3 szám. 3. CSARNOK Katona-dolog. — írta : Bihari Jenő. — Soha életemben nem voltam még áristomban! Azaz bocsánat, kissé elvetettem a sulykot! Mert úgy rémlett előttem, hogy már gyermek­koromban is be­zártak egyszer . . . Tejfölt mentem kóstolni nagyanyám »pájz«-ába — anélkül, hogy meghívott volna — fel­kapaszkodtam az elemózsiás rekesz tetejére, lepottyan­­tam, a tejföl nyakamba zúdult, — el­ég az hozzá, hogy büntetésül aristomot kaptam 1 .... Persze, persze .... Most jut e­zembe, hogy kisdiák koromban is részem volt egyszer a dutyiban. Fogadásból vagy miből — nem emlékszem már rá — rávágtam a léniával a tanítóm fejére, — elég az hozzá, hogy ezért a ténykedésemért az iskola szigorú mes­tere a pinczébe csukott! ... No nézzék csak, a javát meg majd kifelejtem! Nagy diák voltam, Vi­ik realista (de azért idealista!) mikor a harmadik első szerelmemnek megírtam a billet-doux-t. És én oktondi, a­helyett, hogy atzal-móddal Neki nyújtottam volna át: a gouvernántól kértem föl a szi­ves közvetítésre. A gouvernánt a szives közvetítést el­vállalta s átadta a levelet az imádott papájának... Elég az hozzá, hogy szüleim, a már-már serkedző baju­szomat sem respektálva, horribile dictu­ áristommal sújtottak ! Azóta hat év múlt el. Hat hosszú év. Ez idő alatt — isten látja telkemet — követtem el ugyan a fentiekhez hasonló kisebb és nagyobb kaliberű bűn­cselekményeket, de aristomot már nem kaptam érték. Hiába, a szülők is utóvégre meghajolnak az »egyetemi polgár« előtt s egy kis jóakaró dorgálásnál egyébbel nem igen sújtják a hámból néha-néha kirugó szere­tett fiúkat. Elkövetkezett az a boldog kor, mikor a fiatal ember egyszer csak azon veszi észre magát, hogy a »császár«-nak is adósa! Katona sorban voltam s az ezredorvos kíméletlenül kimondta fölöttem a lesújtó »tanglich«-ot. Egy hét se tellett bele s már a vég­­kimerülésig kikefélt waffenrokkban s a napnál is jobban fénylő csákóban feszítettem az Andrássy-uton, dühösen lesve a fölebbvalóimat — a frájtertől a ge­nerálisig — a kiknek köszönni lehessen. Hogy az első néhány hónap hogy mint telik el az önkéntes életében, arról talán majd máskor. Most csak a tulajdonképeni hadgyakorlat egy rám nézve felejthetetlen és igazán kedves kis epizódjáról akarok megemlékezni. Este jött a parancsolat (de nem violaszin pecsét alatt,) hogy a cs. és kir. 6-ik gyalogezred ekkor és ekkor indul a nagy hadgyakorlatokra. Kiindulási pont Újvidék, ahonnan vissza kell massirozni Pestre, termé­szetesen útközben mindenütt legyőzve az ellenséget. (Hát persze, csak nem fogunk hátrálni!) Az indulás napján érzékeny búcsút vettünk a bennmaradottaktól s vig zeneszó mellett indultunk ki a hajó­állomásra, a­hol egy gőzhajóhoz kapcsolt két marha- és gabona­szállító hajó (ennyire sülyedtünk !) már várta az ezredet, elszállítandó rendeltetési helyére. Hogy milyen óriási volt a szenzáczió Újvidéken, mikor a töméntelen sok rózsaszín hajtókás katona (az ezred házi­ezrede volt Újvidéknek!) bandával élén bemasírozott a városba, azt le sem írhatom ! A város gyöngyei az útvonal mentén állották és zsebkendőiket, keszkenőiket élénken lobogtatták felénk, a­mit mi néma mosol­lyal, de hódolatteljesen fogadtunk. A város gyöngyei egyébként a nevezetes napra ünneplőiket vették föl. Jól láttam, egy barna-piros benszülött kisasszonyon kék-bársony szoknya volt, zöld derékkal és piros fejkendővel, a­mely ruhadara­bokat a kicsike­t mint később authentikus forrásból hallottam, csakis ünnepi alkalmakkor so­gta felvenni. A házak nyakig fel voltak lobogózva a korzón — mert manapság minden kis vidéki várost,­­k van már korzója (ha mindjárt a nagy árok mentén is, amint ezt egyszer egy alföldi városkában láttam) — s a korzón mint mondom hullámzott a közönség. Az ezred zenekara pedig este a faggyúgyertyákkal és az idő vasfogától megrágott lampionokkal kivilágított piacz­­téren játszotta a szebbnél szebb nótákat. Mi a legénység azonban ez utóbbiban már nem gyönyörködhettünk. Másnap lévén Ő Felsége a király születésnapja — a mit a katonaság mindig nagy fén­­­nyel szokott megülni, — a kaszárnyában voltunk el­foglalva az előkészületekkel. Kapkodás, futkosás az egész vonalon. Lázas tisztogatás, gomb-, puska- és bajonet puczolás a ka­szárnya minden zugában. A szomszéd graszleros egész fegyverzsír raktárát kimerítettük már. Majd az ut fáradalmaitól megviselt borjak jöttek sorra. Apróra szétszedtük, majd ismét össze­raktuk őket s minden­képen tetszetősebb külsőt igyekeztünk neki adni. Janó, a »puczer«-em némi ünnepi borravaló édes reményé­ben mindenben segítségemre volt s ugyancsak neki­látott, hogy a pantallérom szíjai no meg az »Über­schwung«-om a napnál is ragyogóbb legyen. Ha nem arany érdemkeresztre, de dicséretre lega­lább is számítottam kapitányom részéről.

Next