Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-01-21 / 3. szám
1900. január 21 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. Hikl Imrét a debreczeni ítélőtábla elnöke a szattmári törvényszékhez kinevezte dijjas joggyakornoknak. Nagybányai művészek idegenben: Schönherr Antalné és Schönherr Sándor, kiknek művészi játékában nekünk is több ízben volt szerencsénk gyönyörködhetni, fényes sikerrel hangversenyeztek a napokban a beszterczebányai jótékony nőegyesület által rendezett fillér-estélyen. A „Besztercze“ cz. lap a fillér-estély e részéről a következőket írja: „Az est fénypontját az ezután következő zenerészlet képezte. Schönherr Sándor erdész úr Nagybányáról magas művészi technikával Beriotnak „Scene de Ballet“ czimü zenedarabját adta elő hegedűn Schönherr Antalné úrnő ő nagysága bravourös zongorakisérete mellett. Közönségünk ritkán részesül oly műélvezetben, mint amilyennek részese volt ez alkalommal. Még a laikus fület é s érzéket is lekötötte a művészi lélekkel felfogott és előadott finom összhangú zenedarab s átszellemítő volt az a körülmény, hogy e művészi játékot „anya és fiú1" produkálták. A szűnni nem akaró tapsviharra még egy Liszt- Rapszódiával gyönyörködtették a közönséget. A beszterczei közönség mindig hálás szívvel fog visszaemlékezni az „anya s fiára“, kik áldozatot s fáradságot nem kimélve eljöttek hozzánk, hogy e vármegye szegényeinek terhét könnyítő fillérek gyarapítását előmozdítsák s egyben nekünk feledhetetlen estét szerezzenek. Nemes gondolkozásukat s tetteket jutalmazza meg a mindeneket tudó s látó Egek Ura.“ Mi nagybányaiak érthető büszkeséggel osztozunk művészeink e kiválló sikeréban. Köszönetnyilvánítás. Mindazon jóbarátaink és ösmerőseink, kik felejthetetlen édes anyánk néhai özv. Kosztka Jánosné elhunyta alkalmából őszinte részvétük nyilvánításával részt vettek családi gyászunkban, fogadjuk úgy a magunk, mint az összes rokonság nevében is, hálás köszönetünk meleg kifejezését. A Kosztka család. Szülök és gyámok figyelmébe. Községi tanintézetünk, úgy központi valamint kültelki iskoláiban is, a zóna időszámításból eredő azon intézkedés, hogy a délutáni tanítás fél kettőkor vette kezdetét, immár a nappalok hosszabbodása folytán, folyó hó 22-étől kezdődőleg megszűnik s a jelzett nap délutánjától kezdve a délutáni tanítások a rendes időben, azaz 2 órakor leendnek megkezdve. Midőn erről az érdekelteket, a szükséges rend megtartása és tájékozás czéljából értesítem, ugyanakkor felhívom a t. szülök és gyámok szíves figyelmét arra, hogy gyermekeiket, oly időpontban bocsássák iskolába, hogy oda s/* 2 órára érkezzenek meg. Különös figyelmet kérek arra fordítani, hogy a jelzett idő előtt a növendékek el ne bocsáttassanak mert az iskolák ujjai csak fél kettőkor fognak megnyittatni s így a korábban érkezők őrizetlen állapotából eredhető szerencsétlenségekért felelőséget nem vállalhatunk. Doroghy Ignácz a közs. tanintézetek igazgatója. Jandrisics János apátplébános, nyug. főgymn. tanár díszes síremlékére 1000-nél több élő tanítványa a társadalom minden körében gyűjtést indított. A gyűjtő bizottság ez ügyben szétküldötte felhívásait, mivel azonban sokan vannak a tanítványok közül, kiknek tartózkodási helyét nem sikerült megtudni, ez után is kéri mély tisztelettel az érdeklődőket, hogy aki a kegyeletes emlékhez az ünnepelt jeles tanár s apátplébános iránt való tiszteletből hozzájárulni óhajt, küldje szives adományát a gyűjtő bizottság pénztárához a következő címre:linger István Szatmár, Eötvös-utcza 5. Nyilvános köszönet. A nagybányai polgári olvasókör igen nagy halála kötelező jótéteményben részesítette a helybeli iparos ifjúság önképző egyesületét, amennyiben ugyanis Jókai Mórnak 72 művét, összesen 136 kötetben egyesületünknek ajándékozta, ily módon könyvtárunkat oly értékes szellemi tőkével gazdagította, hogy körünket igazi lelkesedéssel és örömmel tölti el annak tudata, hogy könyvtárában egyszerre ily nagy gyarapodás történt. A derék polgári kör nemeslelkű vezetői fogadják ez után is hálás köszönetünknek legőszintébb kifejezését. Nagybányán, 1900. jan. 15. Az iparos ifjúság önképző körének elnöksége. Adóperselyt rendezett be a szatmár-németii ipari hitelszövetkezet a tagjai számára. Czélja ennek az, hogy a tagok apránkint, akár heti, akár havi részletekben gyűjtögethessék össze az adójukat s így az évnegyedi adófizetés sokszor nyomasztó gondjától menekülhessenek. — Kiki maga határozhatja meg, hogy mennyit akar hetenkint vagy havonkint ekként félretenni, a szövetkezet bármi csekély részletért elküldi a pénzbeszedőjét. — Az adófizetés idejében azután a szövetkezet szívesen be is fizeti az adót tagjai helyett s ezzel sok idővesztességtől és fáradságtól kíméli meg a tagokat is, az adóhivatalt is. Később természetesen ez intézmény előreláthatólag oda fejlődhetik, hogy a szövetkezet ilyen adóperselyes tagjainak összes adóügyeit, u. m. a kivetés figyelemmel kisérését, a felszólalásokat stb. is el fogja látni. A szatmári „Kölcsey-kör“ f. évi január hó 21-én, vasárnap d. e. 3/4 órakor a városháza közgyűlési termében matinéval egybekötött közgyűlést tart, melyre a közönséget meghívja Dr. Farkas Antal alelnök Dr. Fechtel János titkár. A közgyűlés tárgysorzata : 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. A pénztáros elszámolása. 4. Esetleges indítványok. A matiné műsora: 1. Kölcsey Ferencz egy kiadatlan költeménye. Ismerteti Bakcsy Gergely. 2. Vendéglátás. Szabados Ede eredeti költeménye. Felolvassa Dr. Fodor Gyula. 3. Agatha-ária és recitativo Weber ,,Bűvös vadász“ cz. operájából. Méder Mihály zongorakisérete mellett énekli Majláth Ferenczné úrnő. Nyilvános számadás és nyugtázás. A nagybányai iparos ifjak köre által folyó évi január hó 13-ikán rendezett tánczvigalom bevétele volt: 476 Kor. 60 fill. Kiadás: 244 Kor. Tiszti jövedelem 232 Kor 60 fillér. Jegyeiket megvallottak és felülfizettek : Söléd Pál 5 Kor. Soltész Elemér, özv. Harácsek Vilmosné, Gálisz István, Suba Károly, Rekertes József 4—4 Korona. Neuschlos Jenő, Berghammer Mihály, Kovács István 3—3 Korona. Makray Károly, Wienerberger Béla, Beregszászy Sámuel, Wienerberger és Glavitzky, Blau Dezső, Molnár Mihály, Égly Mihály, Gellért Endre, Révész János, Harácsek József, özv. Turman Olivérné, Drumár Jánosné, Sesták Sándor, Rónay Géza, Diettrich Erzsébet, Weisz Dénes, Dr. Weisz Ignácz, özv. Csomós Áronné, Weisz Zsigmond, Nagy György, Balika Sándor, Mátyásy Ferencz, Gitta Jusztin, Bónis István, Blaskovits Gyula, Sürger Mihály, ifj. Incze József, Fuchs Fábián, Farkas Lipót, Bányai János, dr. Kádár Antal Feldmár Szilárd 2—2 Korona: Krausz Gyula, Kornis Ernő, Konecsnik Lajos, Fiktusz János, Illés Zakhariás, Aszód Lajos, Mursich Ferencz, Kopás Mihály, Galló Antal, Jancsovits József, Harácsek Gyula, Mendihovszky József, Mandl Mór, Marosán Gyirászin János, Török Antal, ifj. Kováts József, Simonka Pál, Török Sándor, Kriszt Jenő, Széga János, Boda Gyula, Takács Károly, Hochman József, Hoffmann Árpád, Moldován Miklós, Gyöngyösy Gyula, Rátz Pál, Kálmán Herman, N. N., Gyalay Gyula, Seres György, Incze Géza, Kunay Ede, N. N., Vásárhelyi Gyula, Moselig Józsefné, Svaiczer Ilka 1 — 1 Korona. Stoll Gézi, Pretóri Mihály 80—80 fill. Sztupár Károly, Török Pál, Szabó Antal 60—60 fillér, Berger Lázár 40 fillér. — Mindazok, kik e tánczvigalom sikerét erkölcsi és anyagi tekintetben — közreműködésükkel, jelenlétükkel, jegyeik megváltásával és felülfizetéseikkel — biztosítani szívesek voltak, fogadják ez után is az egyesület hálás köszönetét. Köszönettel adózunk Kornis Ilonkának is, ki a rendezői jelvények csinos és ízléses kihimzését szives készséggel teljesítette. Nagybányán, 1900. január 20-án. — A rendezőség. A czimbalom-szalon második évfolyamának most megjelent negyedik száma ismét egy szép szórakoztató füzetet nyújt a czimbalmozó közönségnek, mert nem csak hogy 5 olyan kedvelt és ismert magyar dalt hoz, amik még czimbalomra átírva nem jelentek, hanem azonkívül benne van a most oly népszerűvé vált »A búrok szabadságdala« és egy magyar ábránd concert átiratban, mely szinte egy régen érzett hiányt pótol a czimbalomirodalom terén. Ezen ábránd oly eredetien és hűen van czimbalomra átírva, hogy a legjobb játékost is teljesen kielégíti s a hallgatóságot pedig valósággal elbűvöli. Előfizetni lehet a Czimbalomszalon kiadóhivatalában Budapesten, Károly körút 8. szám alatt negyedévenként 3 koronával, egyes száma 1 korona 20 fillér. Köszönetnyilvánítás! Mindazon szives adományozók, kik községi iskolánk szegénysorsban élő növendékeit a karácsoni ünnep alkalmával akár pénzbeli, vagy ruhanemüekkel stb. segiteni kegyesek voltak: fogadják e szegény növendékeink s azok szüleik nevében is leghálásabb köszönetünket; a jóságos Isten fizesse vissza ezerszeresen jótékonyságukat! A községi népiskola igazgatósága és tantestülete. Házasulok kihirdetése. Kihirdetés alatt álljanak : 1. Babics János felsőfernezelyi és Bogdoszki Endokia nagybánya-feketepataktelepi, 2. Pap Pál felsőfernezelyi és Hobán Ilona nagybánya-feketepataktelepi, 3. Lakatos Lajos nagybányai és Marosán Flore misztótfalusi, 4. Hobán János felsőfernezelyi és Landárszki Anna nagybánya-blidártelepi, Rusz Márton felsőfernezelyi és Dumitrán (Szaszarán) Mártha nagybánya-blidártelepi lakosok. Elhaltak. A folyó 1900. évben elhaltak névsora következő: 1 . jan. 1. Varga János, róm. kath. 12 éves, kőműves segéd gyermeke, hashártyalob. 2., jan. 3. Krompáczki Mihály, róm. kath. 58 éves, nyugbéres bányász, tüdővész. 3., jan. 3. Szaszarán János gör. kath. 7 hónaposs, molnársegéd gyermeke, nehézfogzás. 4., jan. 1 Lupsa Anna, gör. kath. 19 napos, erdőmunkás gyermeke, veleszületett gyengeség. 5., jan 6. Török Ilona, gör. kath. 6 napos, bányász gyermeke, veleszületet gyengeség. 6., jan. 7. Weigl Antal, róm. kath. 63 éves, kádármester, tüdővész. 8., jan. 9. Jabianoszki Teréz, róm. kath. 18 éves, szolgáló, sárgaság. 8., jan. I 13. Ercsei Erzsébet, ev. ref. 21 éves, szolgáló, tüdővész. 9. jan. 13. gróf Orssich Katalin özv. Kosztkai Jánosné róm. kath. 76 éves, nyugbéres bányatanácsosné, tüdőlob. 10., jan. 14. Szalontai Klára férjezett Bakó Károlyné, ev. ref. 78 éves, nyugbéres bányászná, aggkór. 11., jan. 14. Kosztin Péter, Pál, gör. kath. 6 I hónapos, fuvaros gyermeke, hörggyuladás. 13., jan. 15. Novák Anna özv. Sebestyén Jánosné, róm. kath. 54 éves, városi alamizsnás, szivtúltengés. 13., jan. 16. Lengyel Eszter gör. kath. 1 hónapos, bányász gyemeke, veleszületett bujakór. 14., jan. 15 Tipitzbaján Mária özv. Moldován Györgyné, gör. kath. 40 éves, napszámos, tüdővész. 15. 1899. máj. 15. Benedek Juliánná, ev. ref. 62 éves, Mostár városban, ismeretlen betegségben. 3 szám. 3. CSARNOK Katona-dolog. — írta : Bihari Jenő. — Soha életemben nem voltam még áristomban! Azaz bocsánat, kissé elvetettem a sulykot! Mert úgy rémlett előttem, hogy már gyermekkoromban is bezártak egyszer . . . Tejfölt mentem kóstolni nagyanyám »pájz«-ába — anélkül, hogy meghívott volna — felkapaszkodtam az elemózsiás rekesz tetejére, lepottyantam, a tejföl nyakamba zúdult, — elég az hozzá, hogy büntetésül aristomot kaptam 1 .... Persze, persze .... Most jut ezembe, hogy kisdiák koromban is részem volt egyszer a dutyiban. Fogadásból vagy miből — nem emlékszem már rá — rávágtam a léniával a tanítóm fejére, — elég az hozzá, hogy ezért a ténykedésemért az iskola szigorú mestere a pinczébe csukott! ... No nézzék csak, a javát meg majd kifelejtem! Nagy diák voltam, Viik realista (de azért idealista!) mikor a harmadik első szerelmemnek megírtam a billet-doux-t. És én oktondi, ahelyett, hogy atzal-móddal Neki nyújtottam volna át: a gouvernántól kértem föl a szives közvetítésre. A gouvernánt a szives közvetítést elvállalta s átadta a levelet az imádott papájának... Elég az hozzá, hogy szüleim, a már-már serkedző bajuszomat sem respektálva, horribile dictu áristommal sújtottak ! Azóta hat év múlt el. Hat hosszú év. Ez idő alatt — isten látja telkemet — követtem el ugyan a fentiekhez hasonló kisebb és nagyobb kaliberű bűncselekményeket, de aristomot már nem kaptam érték. Hiába, a szülők is utóvégre meghajolnak az »egyetemi polgár« előtt s egy kis jóakaró dorgálásnál egyébbel nem igen sújtják a hámból néha-néha kirugó szeretett fiúkat. Elkövetkezett az a boldog kor, mikor a fiatal ember egyszer csak azon veszi észre magát, hogy a »császár«-nak is adósa! Katona sorban voltam s az ezredorvos kíméletlenül kimondta fölöttem a lesújtó »tanglich«-ot. Egy hét se tellett bele s már a végkimerülésig kikefélt waffenrokkban s a napnál is jobban fénylő csákóban feszítettem az Andrássy-uton, dühösen lesve a fölebbvalóimat — a frájtertől a generálisig — a kiknek köszönni lehessen. Hogy az első néhány hónap hogy mint telik el az önkéntes életében, arról talán majd máskor. Most csak a tulajdonképeni hadgyakorlat egy rám nézve felejthetetlen és igazán kedves kis epizódjáról akarok megemlékezni. Este jött a parancsolat (de nem violaszin pecsét alatt,) hogy a cs. és kir. 6-ik gyalogezred ekkor és ekkor indul a nagy hadgyakorlatokra. Kiindulási pont Újvidék, ahonnan vissza kell massirozni Pestre, természetesen útközben mindenütt legyőzve az ellenséget. (Hát persze, csak nem fogunk hátrálni!) Az indulás napján érzékeny búcsút vettünk a bennmaradottaktól s vig zeneszó mellett indultunk ki a hajóállomásra, ahol egy gőzhajóhoz kapcsolt két marha- és gabonaszállító hajó (ennyire sülyedtünk !) már várta az ezredet, elszállítandó rendeltetési helyére. Hogy milyen óriási volt a szenzáczió Újvidéken, mikor a töméntelen sok rózsaszín hajtókás katona (az ezred háziezrede volt Újvidéknek!) bandával élén bemasírozott a városba, azt le sem írhatom ! A város gyöngyei az útvonal mentén állották és zsebkendőiket, keszkenőiket élénken lobogtatták felénk, amit mi néma mosollyal, de hódolatteljesen fogadtunk. A város gyöngyei egyébként a nevezetes napra ünneplőiket vették föl. Jól láttam, egy barna-piros benszülött kisasszonyon kék-bársony szoknya volt, zöld derékkal és piros fejkendővel, amely ruhadarabokat a kicsiket mint később authentikus forrásból hallottam, csakis ünnepi alkalmakkor sogta felvenni. A házak nyakig fel voltak lobogózva a korzón — mert manapság minden kis vidéki várost,k van már korzója (ha mindjárt a nagy árok mentén is, amint ezt egyszer egy alföldi városkában láttam) — s a korzón mint mondom hullámzott a közönség. Az ezred zenekara pedig este a faggyúgyertyákkal és az idő vasfogától megrágott lampionokkal kivilágított piacztéren játszotta a szebbnél szebb nótákat. Mi a legénység azonban ez utóbbiban már nem gyönyörködhettünk. Másnap lévén Ő Felsége a király születésnapja — a mit a katonaság mindig nagy fénnyel szokott megülni, — a kaszárnyában voltunk elfoglalva az előkészületekkel. Kapkodás, futkosás az egész vonalon. Lázas tisztogatás, gomb-, puska- és bajonet puczolás a kaszárnya minden zugában. A szomszéd graszleros egész fegyverzsír raktárát kimerítettük már. Majd az ut fáradalmaitól megviselt borjak jöttek sorra. Apróra szétszedtük, majd ismét összeraktuk őket s mindenképen tetszetősebb külsőt igyekeztünk neki adni. Janó, a »puczer«-em némi ünnepi borravaló édes reményében mindenben segítségemre volt s ugyancsak nekilátott, hogy a pantallérom szíjai no meg az »Überschwung«-om a napnál is ragyogóbb legyen. Ha nem arany érdemkeresztre, de dicséretre legalább is számítottam kapitányom részéről.