Nagybánya, 1915. július-december (13. évfolyam, 26-52. szám)

1915-09-16 / 37. szám

37-ik szaki, XIII. évfolyam. 1915. szeptember Sió II. KlönzetPisi árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi út 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Asszonyok, lányok. Szeptember 15. A felfordult világ zűrzavaros állapota elvitte a férfiak millióit a csatamezőkre. Az ipari üzemek, kereskedelmi vállalatok, gyárak megapadtak, megfogytak, hiszen a kéz, a munkás kéz fegyvert forgat, a csendes, békés polgár vérszomjúhozó lelt, vért kíván vérért, életet sebéért és többszörös halált, haláláért. Ilyen a világ sorsa most. Ilyen undok, lealacsonyítóan förtelmes. Mindig így volt, mikor a bűnök sokasága összegyülemlett, az ember kivetkőzött emberi formájából, állat lett, gyilkos lett, fenevad lett. Nem elég a gránát, srapnell, kézibomba, puska agya, éles szurony, de ha egymás közelébe férkőzhetnek az ellenséges emberek, bírókra kelnek, karmolnak, harapnak, hogy elgondolni is szörnyűséges. A csatamezük rémilően elszomorító sötét világa köszöntött reánk. világ.Sötét világ, szomorú világ, gyászos Ebben a sötétségben, ebben a gyászosan szomorú világban nem látunk még ma egy parányi, egy piczinyke halovány pontocskát sem, mely a békés világnak enyhét, nyugodalmat adó derűségébe bepillantást engedne. A megbomlott világ megbontott minden rendet, megzavarta a megszokott csendet és kizökkentett abból a kerékvágásból, melyben életünk szekere rendesen döczögött.. A világ új alakuláson megyen át. Ebbe az uj átalakulásba lassanként be kell ám illeszkednünk. Az emberi természet úgy van formálva, hogy jót, rosszat egyaránt megszokik. A háború tüzét állja a férfi, az itthon maradt asszonysereg a fokozott munka sorompójába lépett, törekszik pótolni szorgalmas tevékenységgel az erős férfit, a harczos férfit, mert erre tanítja az élet, ezt követeli tőle a család és a haza. Dolgosok, munkaszeretők voltak mindig asszonyaink, lányaink. Nemcsak a konyhában, a tűzhely körül tudtak forgolódni, de munkát találtak a kertben, a gyümölcsösben, a szőllőben, de most hogy pótolni kell a harczban álló családtagok munkáit, ott látjuk az asszonyokat a férfiakhoz illő erősebb munkában, a mezőn kaszálnak, kapálnak, kévét kötnek, búzát vetnek, mikor minek van az ideje, neki állnak, dolgoznak serényen, fürgén a női természethez illő frisseséggel, gyorsasággal. Kereskedelmi üzletekben is most a nők pótolják a férfiak helyét. Adnak, vesznek, vezetik az üzletet, "hogy a jövedelem ne csökkenjen s ha hazajön az élettárs, az apa, a fiú vagy testvér, ne egy elpusztult, elárvult, tönkrement üzletet találjon a régi helyen, hanem egy virágzót, a minőről olykor-olykor pihenése közepette a lövészárokban álmodozott. Iparosaink is lehetőleg pótolva vannak. Asszonyok és leányok végeznek könnyebb ipari munkát, szóval a női nem itt is és ebből is kiveszi a maga részét. Dehát ez még nem minden. Nemcsak mezőgazdák a mi lányaink, asszonyaink, nemcsak konyhaművészek és kertészek, nemcsak kereskedők és iparodé sőt, katonák is. Igen katonák. Még pedig harczos katonák akiket nem szerelmetes szivük vitt a csaták mezejére vitéz hadfiak után, hanem harczi vágy és harczi dicsőség! Az istenadta nők fényesen megállják helyüket e zürzavaros világban; dicséret illeti őket és hála mert ez a tevékenység, a nőknek fáradhatatlan munkássága, ad erőt harczosainknak az önfeláldozó dicsőséges küzdelemre, amelylyel a magyar hősi erényt, szigorú erkölcsét, szilárd jellemét arany belükkel írták be a most folyó világháború történetébe. Mindörökké, mindörökre! ö. l. Az Uránia országos nővédő egyesület. Tek. szerkesztőség! Soha nem végzett a társadalom magasztosabb munkát, mint mikor a legszentebb cél, a haza védelmében áldozatkészséggel egyesül. Megnövekedett ellenségeinkkel szemben győzelmet csak úgy remélhetünk, ha A „Nagybánya“ tárczája. Két tűzben. 1. A férj a galíciai mezőkön állja tüzét gyilkos muszka golyóknak, amelyek finomak, nem zúzók és nem is fájdalmasak, de vérontók meleg friss pezsgő vérnek csatornát nyitók, csontot nem törők, de a csonton átsurranók, mintha villamos tűz áram fúrna csatornát a csontba a velőig sőt talán keresztül is. A muszka ellenség golyója kicsiny, gyors, veszedelmes sebet okozó, de kevésbbé gyilkos. Egy székely hős katona szakaszparancsnok golyózáporban vezeti előre büszke csapatát, elől halad, hiszen hősnek, bátor daliának vezetni kell embereit férfiasan rettenthetetlenül. Homokos a talaj ahol törtet előre a kis csapat és nyomában számtalan más csapat. A cél az irány a kis erdő melyet rohammal kell elfoglalni és onnan erős fedezékéből az ellenséget kiverni, mert nemcsak puska de gépfegyver sőt ágyú is ontja pusztító tüzét a magaslati helyen fekvő kis erdőből, melyet elfoglalni kell. Az augusztusi nap forró heve, a roham következtében felvert homok pora tikkadtságot okoztak ugyan, de a forró, izzó finom homokkal telített hullámos levegő bár fulasztott, a vitéz csapat pezsgő vére azonban leküzdött minden szenvedést, hiszen a pillanat rettenetesen komoly az előhaladás veszedelem terhes, de előhaladni kell az életért avagy a dicsőség teljes halálért. Törtet előre a homok-tengerben a bátor csapat, ittott el-elmarad egy-egy súlyosan sebesült vitéz a rohanó sorokból de ez nem csüggedést, bátortalanságot önt a rajvonalba, hanem bátorságot mely meginogni nem tud, félni nem tanult. Már ott vannak az erdős domb oldal tövében s kapaszkodik fölfelé a csapat, a kis erdőbe érkezik s ime ott kozákokra bukkannak, minden fánál 3—5 kozák keresett fedezéket a mieink golyózápora ellen. Mennyi az ellenség senki sem sejti, de legkevésbbé tudja, hisz az erdő igen sürü fái zigzogas bokrai jó takarói az ellenségnek. Minden magyarral szemben 3—5 kozák áll, mindenik vitézünk többszörös ellennel vitézül, bátran harcol s a kozák hordát rettenetes gyilkos harcz után kiverik az erdőből, mert az első összeütközés következtében, — hiszen a csata roppant heves volt, a kozák halomra hull, meginog és a nagyobb rész megadja magát. Midőn az erdő felől a füstfelhő elvonult s az erdőben a puskák ropogása megszűnt, a fegyverek csattogása elhallgatott, a pokoli harczias zsivaj elült, felvonultak a sebesült ápolók, keresni az élő elesetteket, a sebesülteket, a haldoklók vonagló, jajgató, szivet lelket tépő ez iszonyatos birodalmában. Magyar, kozák egymás mellett feküsznek s küldik végsőhajaikat a messze távolban élő kedvesekhez s aztán az utolsó lehelet is elszáll, a test még egyet vonaglik és megszűnik sok élet itt a harczmezőn örökre. A szanitécek az erdőszélen lévő elesettek között három halott kozák társaságában egy fatövében rátaláltak a csapatát oly hősiesen vezetett székely őrmesterre Andor Imrére, ki keservesen jajgatott, mert balkeze összevágva vérzett, bal karjából pedig sugárként szökkent a vér, boka csontja közepén átlőve három halott és két súlyosan sebesült kozák társaságában, mint tehetetlen szól, beszél, kér, könyörög segítséget, gyámolítást, mert még élni küzdeni akar a hazáért, a dicsőségért a magyar becsületért és otthon maradt gyönyörű édes fiatal asszonyáért, apró édes szentjeiért feledhetetlen két kicsiny gyermekéért. A sebesültszállító katonák felteszik hordágyukra a vitéz őrmestert elviszik a kötöző helyre, bekötözik a súlyos sebeket, aztán sebesültszállító vonatra téve elszállítják haza nagy Magyarországba. II. A múlt év őszén a máramarosi Kárpátokat a muszka hadak százezrei lepték meg s a magyarországba vezető utakon vígan haladtak előre, hogy a Tisza völgyén bevonulhassanak Máramaros- Szatmár megyéken keresztül Budapestre és innen tovább, tovább. Kőrösmező lejtőin lévő házakat feldúlták, lakóit kifosztották aztán ereszkedtek mind lejebb-lejebb, ellenállásra alig találva Rahó vidékéig. Innen azonban egy-két golyó süvített a muszka hadak felé mélyen felbőszülve, ágyútüz alá vették Rahó nagyközségnek minden nagyobb házát épületét s igy a mi vitéz székely őrmesterünk Andor Imre szép vagyont