Katolikus gimnázium, Nagybánya, 1880

NAGY SÁNDOR, m­int ember és király. (Elmefuttatás a történelemből.*) „Senki­­sincs remény, vágy és cél nélkül.“ Gr. Széchenyi J. A legnagyobb magyar annyi remek, arany gondolata és mondása közt, méltó helyet foglal el ez is: „Senki sincs remény, vágy és cél nélkül.“ Tekintsünk szét a nagy világban bármerre is munkát, küzdést, fáradságot, keservet, but és kínt látunk ; miért , egyért csak, az édes, a biztató reményért; a kecsegtető cél eléréséért. A szegény pár, kunyhója bü­zhödt levegőjében, a nagy úr, a fejedelem, ambra illatú termében; mindegyik remél, vágyik célja után. Fussunk keresztül röviden a „Macedoni keleti hős“ életén és ugyanezt fogjuk találni, remélt nagyszerűeket­ vágyott végrehajtani mindenáron, hogy kitűzött czélját diadal mámorában — utolérhetlen lenni e földön — elérje; „de a halál azt mondta csitt“ és el nem érhető. A nagy emberek életében, minden legcsekélyebb moz­zanat, minden tett, egy véletlenül mondott szó, mind figyelemre méltó dolog, mert sokszor néhány meggondo­latlanul ejtett kevés szóból, egy önkénytelen tettből, jobban meg lehet ismerni valakit, mint a poros philoso­­phiák és phreneologiák halomszámra való forgatásából. Nézzük megfigyelve Nagy Sándor tetteit és néhány mondását s összevetve lássuk, hogy mint ember, nemes jó tetteiért, mert csak ez érdemel jutalmi bért, — mint király, önfeláldozó népe szeretet­e vagy boldogitá­­ s) Cantu Caesar, Rottek, Weber és Bumüiler nyomán.­ ­ 1*

Next