Katolikus gimnázium, Nagybánya, 1884

A római család belélete különös tekintettel jogi és erkölcsi viszonyaira. A tudósok azt mondják, hogy a történelem a népek és nemzetek lélektana s ez állítás egy népre sem illik jobban, mint a rómaira. Alig van az egész világtörté­nelemnek érdekesebb része a rómaiak történelménél s oly érdekessé szigorú következettsége teszi. Igaz ugyan, hogy Róma történelmének hajlalát ho­mály fedi, mivel az erre vonatkozó hagyományok meg­bízható adatokat nem igen nyújtanak, de a hagyomá­nyokból, a­honnét kezdve ezekben megbízhatunk, arról győződünk meg, hogy Róma a szerény kezdettől fokról fokra emelkedett, m­íg végre a világ urává jön. S ugyan mi tehette Rómát ily nagggyá? E fontos kérdésre csak úgy eleshetünk, ha nagyságának tulajdon­­képeni okára intézményeinek szelleméből visszafelé kö­vetkeztetést vonunk. A római intézményekben uralkodó szellem pedig arra enged következtetni, hogy Róma nagy­ságát a római nép erkölcsének s jellemének köszönheti. E nép ugyanis, mint az indoeurópai nagy nép csa­lád egyik testvér-ága, m­ár őseitől örökölhette jelle­mének egyéni vonásait: a komolyságot, rendszeretetet s kitartó erélyt. Hogy azonban az öröklött tulajdon­ságokat később annyi századon keresztül is nem csak megőrizte, hanem még jobban kifejtette, az a körülmény­ből magyarázható meg. Róma fegyverrel alapíttatott, s így megalakulása után mindjárt ellenséges szomszédoktól volt körülvéve, a­melyek ellenében magát védelmezni kényszerült.1) ') B. v. Ihering; Geist d. römischen Rechts I. §. 7, 17. 1*

Next