Állami főgimnázium, Nagybánya, 1889
Levelek egy tanuló ifjúhoz. Második és befejező sorozat. Előszó. Épen két éve, hogy ugyane helyen egy kísérlettel léptem fel. Rendszeres levélgyűjteményben iparkodtam kifejteni mindazt, amire a tanuló ifjúnak, ha iskolai és jövő pályáján boldogulni akar, szüksége van. Kísérletnek nevezem, mert ilyen irányú munkát irodalmunkban nem ismertem. E kísérlet reményemen felül sikerült. A közönség, a fővárosi sajtó kedvezően ítélt munkám felett. Leveleim ez intézet legfelsőbb osztályainak német nyelvi óráin, kedves collegámnak, a német nyelv tanárának szívessége folytán, mint iskolai olvasmány, németre fordíttattak. Fogadja ezért e helyütt is legmelegebb köszönetemet. A közönségnek, a sajtónak és az iskolának e buzdítása bírt reá, hogy e leveleket, minthogy még igen sok mondanivalóm volt, folytassam és befejezzem. Az irány nem változott. Elvem most is: érdeklődést kelteni akarva, a levél kellemes formájában tanítani. Csak a programra változott. Míg az első sorozatban a legszükségesebbekről, és pedig leginkább iskolai dolgokról szólottam, most a tanítványt az élethez közelebb vezetem; több érdekes művet mutatok be és a pálya megválasztására is előkészítem, sőt egyetemi pályájára is kiterjeszkedem. A levél formájának tekintetében is van egy kis lényegtelen változás. E sorozatban egy volt nevelő vitézi leveleit volt tanítványához. Vajha e második sorozat is oly sorsban részesülne, mint az első. Én legalább tudom, hogy tapasztalataim, tanulmányaim legjavát öntöttem e levelekbe. A többi az elfogulatlan kritika dolga. És most induljatok lelkem érlelt gyümölcsei, ti szeretettel írott levelek azok közé, akiknek szántalak.