Állami főgimnázium, Nagybánya, 1892
40 Alexandriában élt és Caesar parancsára megjavította a naptárt. Az év hosszát 365 1/4 napra tette. 11 hónap fölváltva 30 és 31 napos, egy hónap 28 napos, melyhez minden negyedik évben egy szökőnap járul. Mint a bevezetésben említve volt, a középkorban először az arabok szerepelnek, mint a tudományok ápolói, megőrzői és terjesztői. A csillagászattal előszeretettel foglalkoztak, de a világrendszerről való nézeteket nem fejlesztették tovább, mert Ptolemaeus rendszerét fogadták el s ennek keretéből nem léptek ki. Legnevezetesebb csillagászuk Albattáni (850 — 929). Mint jó észlelő sok tekintetben kijavította Ptolemaeus adatait és számításait. Az év hosszát 365 napra, 5 órára, 46 perezre és 24 mperezre teszi, ami csak 2 perez és 22 mperczcel kevesebb mint az év igazi hoszsza. Ismerte a napéjegyenlőségi pontok előnyomulását, pontosabban meghatározta a nappálya központkmüliségét s belátta, hogy Ptolomaeus magyarázata a holdmozgásról még ki nem elégítő, de nem szakított, Ptolomaeus rendszerével. A középkor keresztény korszakában a már jellemzett scholasticismus uralkodott s Aristoteles tanai jutottak úgyszólván korlátlan uralomra. A világrendszerről új nézetekkel nem találkozunk egész a 15-ik századig, midőn Nicolaus de Cusa bíboros (1401—1464) az általánosan elfogadott geocentrikus rendszerrel szemben megújította a Pythagoras-féle elméletet a Föld mozgásáról. Azt állítja, hogy minden létező mozgásban van, hogy a Föld csak olyan csillag, mint a többi égitest, gömbalakú és csekély alkotórésze a mindenségnek. A Földnek háromféle mozgást tulajdonít: 1.) saját tengelye körül, 2.) az egyenlítőben levő két sark körül és 3.) a világsarkok körül. Ez utóbbi keringő mozgás, melyben a Földdel együtt a Nap és minden égitest is részt vesz. Cusa rendszere mindenesetre előhírnöke Kopernikus rendszerének, de merész állításai az Aristoteles-féle nézetekkel szemben nyomtalanul hangzottak el. A 15. században jelentékeny csillagászok voltak még Peurbach és Regiomontanus. Mindkettő a Ptolemaeus-féle rendszer híve és jó megfigyelő. Az utóbbi latinra fordította az Almagestet. Érdeme még az is, hogy egy gazdag nürnbergi polgárral, ki tanítványa volt, az első csillagvizsgálót rendezte be, melyben