Állami főgimnázium, Nagybánya, 1905
II. Tullius Cicero beszéde Verres ellen. A büntetések. (De suppliciis.) / 1. Úgy látom, esküdtek, senki előtt sem kétséges, hogy C. Verres Szicíliában egész nyíltan elrabolt mindent, mi szent vagy nem szent, mi magánosoké vagy községeké volt és nemcsak minden lelkiismeretfurdalás, hanem minden tettetés nélkül űzte a rablás és fosztogatás mindenféle nemét. De valami nagyszerűnek, fenhéjázónak ígérkezik az ő védekezésének útja-módja; azért, hogy minő módon veszem ennek elejét, már sokkal előbb fontolóra kell vennem. Mert a védelem álláspontja ez: C. Verres páratlan vitézségével és éberségével Szicília provinciát félelmes és kétes körülmények közt mentette meg a szökevény rabszolgák okozta háború veszélyeitől. Mit tegyek esküdtek, mire állapítsam vádamban az eljárást, hova forduljak? mert minden támadásommal szembe állítják, — mint valami védő falat — ezt a nevet: jó hadvezér. Ismerem e pontot, amire támaszkodik; látom, Hortensius hol fogja erejét fitogtatni: a háború veszélyeit, az állam helyzetét, a vezérekben való hiányt fogja fölhozni, majd bocsánatot kér tőletek, majd, mintha joga !.