Állami főgimnázium, Nagybánya, 1913

9­4 - ben például a szavak elsajátítása úgyszólván kizárólag ezen a lelki tevékenységen fordul meg. Mindenesetre érthető tehát, ha olyan vádak is elhangzanak a mai iskolázás ellen, hogy az em­lékezet kimívelését elhanyagolja. És bizony ha nem tekinthetnők kielégítő irodalomtörténeti tudásnak azt, ha valaki könyv nélkül el tudná mondani a Zalán futásá-t, még kevésbbé lehetünk megelégedve azzal a tudással, hogy esetleg a tanuló sok min­dent összetanult Horatiusról, akinek műveit is olvasta egy esz­tendeig, de nem tud elmondani könyv nélkül Horatius költe­ményeiből egy sort sem. S az olvasott klasszikusokból való könyv nélkül tanulás­nak, mint az imént mondottakból kitetszik, az emlékezet fog­lalkoztatásán és erősítésén felül sok más célja is van, mely az értelmi és erkölcsi nevelés feladataival vág össze. Épen azért a memoriter-nek ezt a nemét az újkori iskola sem ejtette el, sőt itt-ott esetleg túlzásba is vitte, s a panasz a sok könyv nélkül való taníttatás ellen ma sem szűnt meg teljesen. Mindenképen állítható azonban, hogy a memoriter ügye a mai középiskolai tanítás tervezetében szervezetlen és szabályo­zatlan. S nem épen csak az a baj, hogy a memoritel való ta­nulásnak anyaga és mértéke úgyszólván minden egyes filológus tanárnak szabad belátására és tetszésére van bízva, mert a mód­szeres értekezletek valamelyes egyöntetűséget teremtenek ebben a dologban; nagyobb baj azonban, hogy egy-egy tárgynak a tanára a középiskola nyolc évfolyama alatt rendesen többször is cserélődik, s az új tanár alig tudja meg, hogy az ő tanít­ványai mit tanultak már meg könyv nélkül; s így aztán a ko­rábban memoriter tanultaknak ébrentartása, fölelevenítése és összetartása lehetetlenné válik, s a memoriter tanultaknak java­része végleg veszendőbe megy. A középiskolai memoriter ügyének ezen szabályozatlan volta, a tulságba vitt mennyiségtől való megóvás, s a szüksé­ges minimumnak biztosítása és megmentése, ezek az okok in­

Next