Állami főgimnázium, Nagybánya, 1913
94 - ben például a szavak elsajátítása úgyszólván kizárólag ezen a lelki tevékenységen fordul meg. Mindenesetre érthető tehát, ha olyan vádak is elhangzanak a mai iskolázás ellen, hogy az emlékezet kimívelését elhanyagolja. És bizony ha nem tekinthetnők kielégítő irodalomtörténeti tudásnak azt, ha valaki könyv nélkül el tudná mondani a Zalán futásá-t, még kevésbbé lehetünk megelégedve azzal a tudással, hogy esetleg a tanuló sok mindent összetanult Horatiusról, akinek műveit is olvasta egy esztendeig, de nem tud elmondani könyv nélkül Horatius költeményeiből egy sort sem. S az olvasott klasszikusokból való könyv nélkül tanulásnak, mint az imént mondottakból kitetszik, az emlékezet foglalkoztatásán és erősítésén felül sok más célja is van, mely az értelmi és erkölcsi nevelés feladataival vág össze. Épen azért a memoriter-nek ezt a nemét az újkori iskola sem ejtette el, sőt itt-ott esetleg túlzásba is vitte, s a panasz a sok könyv nélkül való taníttatás ellen ma sem szűnt meg teljesen. Mindenképen állítható azonban, hogy a memoriter ügye a mai középiskolai tanítás tervezetében szervezetlen és szabályozatlan. S nem épen csak az a baj, hogy a memoritel való tanulásnak anyaga és mértéke úgyszólván minden egyes filológus tanárnak szabad belátására és tetszésére van bízva, mert a módszeres értekezletek valamelyes egyöntetűséget teremtenek ebben a dologban; nagyobb baj azonban, hogy egy-egy tárgynak a tanára a középiskola nyolc évfolyama alatt rendesen többször is cserélődik, s az új tanár alig tudja meg, hogy az ő tanítványai mit tanultak már meg könyv nélkül; s így aztán a korábban memoriter tanultaknak ébrentartása, fölelevenítése és összetartása lehetetlenné válik, s a memoriter tanultaknak javarésze végleg veszendőbe megy. A középiskolai memoriter ügyének ezen szabályozatlan volta, a tulságba vitt mennyiségtől való megóvás, s a szükséges minimumnak biztosítása és megmentése, ezek az okok in