Állami főgimnázium, Nagybánya, 1914
1848/9—1914/5. — Az igazgató megnyitó beszéde az 1915. évi március 15-én tartott intézeti ünnepen. — Kedves tanulóifjak! 1848 március 15-én ködös, borús, esős napra ébredt Budapest és Magyarország népe; de az ország ifjúságának szívében a hitnek és reménynek, a lelkesedésnek és elhatározásnak olyan derűje és fénye ragyogott, mely az egész nemzetet hívő bizodalommal töltötte el; s az ifjúság lánglelkű vezérének, Petőfinek szavára férfivá lett az ifjú, ifjúvá lett az öreg, s talpra állott a magyar, hogy helyrehozza évszázadok mulasztásait és ismét besorozza hanyatló hazáját a haladó és független nemzetek sorába. Hajde mire a nyári nap forró sugarai tűztek le a magyar alföldre s a Kárpátok bérceire, a nemzet elszánt törekvéséből irtózatos fergeteg szakadt az országra, s egy egész évnél is tovább tartó véres csaták színhelye lett hazánknak vértől amúgy is átitatott földje. A mai március 15-én mi maradósan télies napra virradtunk , de a háborús fergeteg bekövetkezését illetőleg nem vagyunk bizonytalanságban, mert olyan véres csatazajban üljük meg ma március idusának évfordulóját, mely méreteiben s az áldozatok követelésében messze fölülmúlja nemcsak a 48-as véres csatákat, de mindazon háborúkat is, amelyeket csak nemzetünk az ezer év folyamán megvívott és átélt.