Katolikus gimnázium, Nagybecskerek, 1873
\ CLAYICEPS PURPUREA. Az anyarozsgomba. — $er aKutterforit^IJ. * SJlOtto: (Si wer Ijat in biefem Satire 31tt’ ben Suft iit’8 Sorn gebraut? SKiitterlorii mib anbere SBaare, $ie im itobfe biinnfch macht: . 3iaben, 9?ujb ant nteifien aber ©diwinbelhaber, ®ihhe(f)aber. Kljtanii. Non igitur oportet nos in purgandis seminibus, quae ad usum comparantur, negligentiores esse persuasos, etiamsi noxam, quae quotidie fit, ob exiguitatem sensu non percipiamus; attamen id, quod longo tempore coacervatur malum, denique erupturum esse Galaenus lib. I. de alimentis C. 37. Ki merné tagadni, hogy ama betegségek, melyek tápnövényeinkre nézve minden tekintetben oly vészhozók, az összes emberiségnek közös ellenségei gyanánt tekintendők? Ezek ugyanis vagy minden esztendőben ismétlődnek s igy az egyes tájakon kisebb nagyobb mértékben, de mindig okoznak károkat, vagy pedig csak időszakonként jelennek meg, amidőn nem ritkán rettenetesen pusztílnak. Ezen betegségek oka és valódi lényegük tudása, úgy hiszem, minden művelt embert érdekel. A gazdának azonkívül tanulmányoznia kell még ezek elhárítását és orvoslását. Miután pedig erre nézve igen sokszor egyéni tapasztalásaink nem elegendők, segítségül kell vennünk mások kutatásait és vizsgálódásait; tisztelettel kell meghajolnunk azon férfiak tanácsa előtt, kik egyedül a növények élettanával foglalkoznak és e téren egyedüli tekintélyek. A gazdának tudományos műveltsége azt is kívánja, hogy ismerkedjék meg a növénybetegségekről szóló egész irodalommal, főképen az újabb nézetekkel, és ha viszont ezeket igazán becsülni és méltányolni akarja, tudnia kell a régiek vélekedését is. — Ily alapos stádium képes sokszor az agyunkban felmerült mindenféle kételyeket szétoszlatni és bennünket az igazi okról meggyőzni. Egy művelt embernek sem szabad félreismernie ily tanulmány fontosságát, mert észszerű földmivelés és növénytermelés, mely hazánk jövő boldogságának egyik talpkövét képezi, mai nap többé nem is képzelhető legalább a legnevezetesebb növénybetegségek ismerete nélkül. Midőn tehát száraz és csupán csak üres tudátosságot fitogtató értekezés helyett az anyarozs oka és keletkezésének leírását, valamint az ezt magyarázó elméletek történeti kifejlődését gymnasiumunk értesítvényébe szántam, csakis azon czél lebegett szemeim előtt, hogy, ha tisztelt olvasóim megengedik, itt is népszerűsítsem és terjesszem ama jót és hasznost, mit hosszú és fáradságos búvárkodások eredményeztek. De mielőtt kitűzött munkámat megkezdeném, kénytelen vagyok a t. olvasó figyelmét bevezetésül néhány pontra figyelmeztetni. Ha a növényországnak pompás színezetű és lelkünket gyönyörködtető alakjait elhagyjuk és azon sajátságos világba lépünk, melyben az ismeretes de gyakran alkalmatlan mohok szervezetüknél fogva úgyszólván a legelőkelőbb helyet elfoglalják, végre majdnem az állat- és növényország határán oly terményekre akadunk, melyeknek növényi természetét a képezett botanikus is csak az ő leghatalmasabb fegyverével, a górcsövel, képes megállapítani. A növénytan fejlődési történetében azt látjuk feljegyezve, hogy e sajátságos természetű testeket csak az utolsó húsz év tudósainak sikerült fáradhatlan búvárkodásaik és vizsgálódásaik által némi világosságba helyezni. A növények alsó fokán ugyanis oly csoportra akadunk, melynek tagjai nem látszanak virágozni mint a mi szoros értelemben vett növényeink, és nem is bírnak oly virágrészekkel, minőket azoknál találunk; azért szokás ezeket virágtalan növényeknek nevezni. A górcső mégis a virágzásnak legalább kezdetleges állapotát mutatja, de mi ezt náluk szabad szemmel csak úgy futólagosan nem vesszük észre. Ha megint a növények szaporodását tekintjük, akkor az egész növényországos magnövényekre (spermatophyta) azaz olyanokra, melyek magvak által szaporodnak, és csizmagnövényekre (sporophyta) azaz olyanokra, melyeknek szaporodási szervei az úgynevezett csirmagvak (spóra), oszthatjuk. A spóra és a mag közötti bonctani különbség pedig a következő: Minden mag, például a babszem is, legbenső részében rejlik a tulajdonképeni csira, akár-1* 1.