Református Bethlen-kollégium, Nagyenyed, 1890
s nem volt gyakorolható, vagy amikor súlyos erkölcsi vétségek a beteg rész kimetszését követelték. Ily okok folytán el kellett az intézetből távolítanunk, eltanácsolással 4-et, ki kellett ítéletesen utasítanunk, az ország összes tanintézeteiből leendő kizárás javasolásával, 1-et, aki különben csak az idén jött intézetünkbe, s előéletében gyakorolt többszöri pályaváltoztása sokat megmagyaráz. És itt főleg a jövőre való tekintettel, rá kell mutatnom egy pár oly kóros tünetre, mely részint a bennlakási rendtartás gyakorlásánál szokott felmerülni, részint az ifjúság társulási hajlamában nyilvánul, s noha önmagában nem látszik nagyon veszélyesnek, de következményeiben sokszor károsnak, sőt nem egyszer épen veszélyesnek bizonyult. Értem az érettebb ifjúság egy részének azt az erős hajlamát, hogy a bennlakási fegyelem szabta természetes korlátokat minél gyakrabban átlépje, az ide vonatkozó törvényeket, ahol — és hogy csak lehet, kijátszhassa, megfeledkezvén arról, hogy ezzel az intézet belszervezetének alapjául szolgáló feltételek érvényesítését teszi nehézzé, hogy itt mindenki nem csak neveltetik, hanem nevelni is tanul, hogy ez a helyzet oly kötelességekkel jár, melyeket csak az öszszes feltételek pontos megtartása mellett lehet teljesíteni. Ez különösen a kapuzárás utáni gyakori künnmaradozásokban, vagy a künnmaradásra nyert engedélynek nem egyszer törvényekbe ütköző, testi-lelki romlást okozó szórakozásokra használásában áll. A mi intézetünk, vagy a hasonlók, csak akkor végeznek teljes munkát, csak akkor emelkednek hivatásuk magaslatára, ha szervezetük minden része elvégzi teendőjét, megállja kijelölt helyét. Ha a szobafőnök gyakran hagyja felügyelet nélkül szobáját, melynek lakói fölött mint családfőnek kell őrködnie, ha a magántanító napjában alig egyszer, kétszer látja tanítványait, kik mellett a szülők, gyámok helyét kell betöltenie, vagy ha azok úgy látják őt , mint nem kellene, akkor nevelésünk eredménye legalább is kétes értékűvé, a szülők méltó reménye keserű csalódássá válik vagy csak fogyatékosan teljesül. Tanárkarunk, természetesen, feltétlen kötelességének ismeri az ilyen kihágásokat, visszaéléseket, minden rendelkezésére álló eszközzel meggátolni, s ha már megtörténtek, káros következnie-