Református gimnázium - Bethlen kollégium, Nagyenyed, 1894
De midőn visszatekintek és az emlékezet világító fényénél gondolatom végig halad az átélt eseményeken, mély fájdalommal telik el lelkem, látva, mily gyorsan váltja fel örömünket a bánat, diadalunkat a gyász!! Igen ! Magasztos ünnepélynek volt szemtanúja e díszes csarnok szeptember 9-én, midőn theol. akadémiánk reformátora, a protestáns tudományosság vezérférfia, tanári működésének 25-ik évi fordulóját ünneplé. Lélekemelő vola látni, hogyan seregelnek össze az egykori tanítványok, az általa nevelt lelkipásztorok ; hogyan vonulnak fel ide velük együtt a különböző testületek küldöttségei közelről és távolból, és a társadalom szine-java, élükön egyházunk ékes szavú főpásztorával, hogy adózzanak a tisztelet, hála és elismerés koszorúival az ő halhatatlan érdemeinek !! Ámde miként a nagy természetben, itt is sötét és követé a ragyogó nappalt: az ünneplő trikolor helyére október 13-án gyászlobogó vonatott föl e csarnok kupolájára, hirdetni, hogy a végzet nem elégelte meg, amit a közelmúltban mivele, intézetünkre nehezedett kezének súlya alatt Berde Sándorban „tovább ritkult azoknak sora, kik az Isten országa szolgálatára hivatott ifjú nemzedék előtt az evangéliumi tudomány fáklyáját lobogtaták“ Gyászba borult intézetünk felett az ég lassanként derülni kezdett, sőt fel is ragyogott. De a ragyogás csak múló fény vola ! Sötét, komor fellegek emelkedtek láthatárunk fölé, mind vészesebb, ijesztőbb alakot öltve; mígnem viharban törve ki, a villám lecsapott és kioltá a mester életét is, ki beol. akadémiánknak nemcsak reformátora vala, hanem éltető és fentartó szelleme is!! Oly megrenditők e csapások, hogy mulasztást követnek el, ha meg nem emlékezném elöljáróságunknak mindazon intézkedéseiről, melyek által az intézetünket ért nagy veszteségek hatását paralizálni szent kötelességének ismerte. Elöljáróságunk, mint mindig, úgy ezen iskolai évre és annak folyama alatt is gondosan kiterjesztette őrködő figyelmét mindenüvé, ahol csak szükség mutatkozott. így, miután egyáltalában nem volt kilátás ahhoz, hogy a theol. akadémián már az előző tanévben megüresedett két tanszékben-